Napi műsor
16:00 De mi lett a nővel? (Temesvári Csiky Gergely Színház) Rákóczi terem
18:00 George és Lennie (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza
19:30 Rocky Horror Show (Újvidéki Színház) Tornacsrnok
21:00 La Mancha lovagja (Csíki Játékszín) Várszínpad

2008. június 24.
Fesztiválművészet

A POSZT-on a színházi nyelv sokféleségéről, változásairól szóló magasröptű társalgásba nézők is beleszóltak. Mi legyen a mezei publikummal, amelynek követnie kellene a jelrendszerek folytonos változását. Bocsárdi László ezzel kapcsolatban beszélt arról, hogy például a craiovai színháznak elég kevés köze van Craiovához, előadásaik nemzetközi fesztiválokon aratnak sikereket. Csak éppen míg a románok ezeket a produkciókat lelkesen pénzelik, Magyarországon egészen más a helyzet. Itt a sok követhetetlen előadás idegesíti a város befolyásos polgárait, akik addig piszkálják a polgármestert, míg ki nem rúgja a renitens színházcsinálót.

Hogy miért van ez itt így, ott meg úgy, azzal most nem foglalkoznék. Jobban bosszant, hogy a fesztiválművészet szemlátomást egyre nyilvánvalóbban elválik a tömegművészettől. Pedig úgy gondolná az együgyű néző, hogy a fesztivál, a színház ünnepe egyszerűen arra való, hogy találkozzanak a legjobbak. Csak hát ez már régen nem igaz. A film területén ez talán előbb alakult ki, illetve vált el ennyire nyilvánvalóan a művészfilm a közönségfilmtől. Ma már ez a színház világában is általános. A fesztiválközönség nem azonos a mindennapival. Némi közpénzek segedelmével megteremti a maga művészetét. Egy különös rétegkultúrát.

Ami még mindig rendben van, feltéve, hogy ez a rétegkultúra nem zárkózik magába, nem szakad el teljesen a napi színházi gyakorlattól, s főképp, ha nem fordul szembe az elkerülhetetlen napi tömegtermeléssel.

A világ változásának kifinomult művészi érzékelése, követése nélkül nincs eleven művészet. De létfontosságú, hogy ez az elevenség ne záródjon be egy szűk körbe. Ma talán képtelenségnek, jámbor óhajnak tetszik, de mégis azt gondolom, az újításoknak az egész színházi szakma, sőt az egész kultúra, közízlés, közgondolkodás motorjaként kellene működniük.

Jogos a folytonos értelmiségi panasz a világ, az élet, és benne a tömegművészet eldurvulása miatt. De ezen a megvető elzárkózás biztosan nem segít.

Zappe László

10. évfolyam 6. szám
2008. június 24.
Tartalom
A semmi receptje
Hyppolit, a lakáj – Kassai Thália Színház
Jaj, anya...
Charlotte Keatley: Anyám azt mondta, hogy ne – Komáromi Jókai Színház
Két lépés balra, három előre
Antal D. Csaba a szabadságérzet hiányáról
Fájdalom és humor
Kiss Csaba: Világtalanok – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
Az ötvenötödik
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház évada
Jászai Mari-díjas Don Quijote és társai
A Csíki Játékszín kilencedik évada
Kész cirkusz!
Ünnep – M Studio, Sepsiszentgyörgy
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum