Napi műsor
14:00 Stella (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
19:00 Záróünnepség-díjkiosztás - Várszínpad
20:00 Hat hét, hat tánc (Thália Színház ) Várszínpad

2007. június 30.
A rendezõvé szemtelenedett színész
Nagypál Gábor új szerepben Kisvárdán

Ho­gyan lett be­lõ­led ren­de­zõ?
– De­hogy va­gyok én ren­de­zõ.

Ez áll a szín­la­pon.
– Ó, hát an­­nyi min­dent ki­ír­tak már oda! Ami­kor ta­nár­se­géd vol­tam az Új­vi­dé­ki Mûvészeti Aka­dé­mi­án, ren­dez­tem a ta­nít­vá­nya­im vizs­gá­it, és Me­zei Kin­gá­val is so­kat dol­goz­tunk együtt. Né­hány­szor be­szél­get­tünk Ma­gyar Öcsi­vel és Lász­ló Sa­nyi­val, hogy va­la­mi­kor szí­ve­sen ren­dez­nék. Egyszercsak meg­csör­rent a te­le­fo­nom, ha sze­ret­nék, ak­kor itt a le­he­tõ­ség, a Ta­nya­szín­ház­ban. Pró­bál­tam le­be­szél­ni õket, hogy fi­úk, ez azért nem egé­szen így megy… Ez volt ta­valy a Kir Januli, avagy Az ör­dög tud­ja cí­mû da­rab, ame­lyet Mé­hes György- és Caragiale-mûvekbõl írt Gyar­ma­ti Ka­ta. A Ne­gye­dik nõ­vér te­hát hi­va­ta­lo­san a má­so­dik ren­de­zé­sem.

Te ke­res­ted az újabb le­he­tõ­sé­get, vagy a mun­ka ta­lált meg?
– Igaz, hogy el is szem­te­le­ned­tem, de az eset igen ha­son­lít az elõ­zõ­re, idén áp­ri­lis­ban azon­ban Me­zei Zo­li és Hernyák Gyu­ri vol­tak a meg­hí­vók. El­mond­ták, hogy „hely­zet” van: egy da­rab és egy osz­tály ren­de­zõt ke­res. Nagy­já­ból más­fél hó­nap­pal a pró­ba­fo­lya­mat ki­tû­zött kez­de­te elõtt, kö­rül­be­lül 24 és fél óra alatt kel­lett dön­te­nem. El­ol­vas­tam a Glowacki-darabot, és azon­nal te­le­fo­nál­tam Ka­tá­nak, hogy is­me­ri-e.

Mi­ért, meg­ijed­tél?
– A drá­ma fa­bu­lá­ja alap­ve­tõ­en tet­szett, de ko­moly prob­lé­má­im vol­tak a szö­veg­gel. A szer­zõ va­ló­szí­nû­leg grafomán. A Ne­gye­dik nõ­vér túl­be­szélt, és bár jó mon­da­tok töm­ke­le­ge van ben­ne, de az ol­dal­nyi hos­­szú mo­no­ló­go­kat a szín­mû­vé­sze­ti fel­vé­te­li­re aján­la­nám in­kább. Az el­sõ ol­va­sást és be­szél­ge­tést kö­ve­tõ­en Ka­ta ké­szí­tett egy el­sõ vál­to­za­tot, majd új, Ka­ta ál­tal glowackiul írt je­le­ne­tek ke­rül­tek be­le, il­let­ve egy ki­csit vál­toz­tat­tunk a je­le­ne­tek sor­rend­jén. Az el­sõ ol­va­só­pró­bán el­mond­tam, hogy a ke­zük­ben tar­tott pél­dány még nem az utol­só.

– Adott sze­rep­osz­tás­sal dol­goz­tál, vagy te vá­laszt­hat­tad a szí­né­sze­ket?
– Ter­mé­sze­te­sen a vég­zõ­sök­re épült a tör­té­net, de egy­részt nem akar­tam „el­vizs­gá­sí­ta­ni” az elõ­adást, más­részt sze­ret­ték vol­na, hogy a pro­duk­ci­ó­val a Sza­bad­kai Nép­szín­ház re­per­to­ár­ja bõ­vül­jön. Akit hív­tam, az lel­ke­sen és nyi­tot­tan állt a fel­adat­hoz. Be­val­lom, jó­le­sett, mert érez­tem, hogy bíz­nak ben­nem és a da­rab­ban.

– Szá­mom­ra az elõ­adás­ban az volt a leg­ér­de­ke­sebb dra­ma­tur­gi­ai és ren­de­zõi hú­zás, aho­gyan a Vá­gó Krisz­ti­na és Pálfi Er­vin ját­szot­ta két bér­gyil­kos vé­gig­né­zi, és ­re­a­gál­ az ese­mé­nye­kre. Ez ki­nek az öt­le­te volt?
– So­ká­ig gon­dot oko­zott ne­künk ez a két fi­gu­ra. Az ere­de­ti drá­má­ban az ötö­dik-ha­to­dik je­le­net tá­ján lép­nek szín­re. Hi­he­tet­len jó ka­rak­te­rek, de olya­nok, mint a va­ku fé­nye: hir­te­len fel­vil­lan­nak, az­tán el­tûn­nek. Még a fõ­pró­ba­hé­ten is küz­döt­tünk az­zal, ho­gyan old­juk meg azt a prob­lé­mát, mert Glowacki túl­ex­po­nál­ta a da­ra­bot, és gya­kor­la­ti­lag há­rom ex­po­zí­ci­ót írt. Az­tán Ka­ta állt elõ az­zal, de eb­ben Csík Gyu­ri­nak, a dísz­let és a jel­me­zek ter­ve­zõ­jé­nek is ré­sze van, hogy a je­len­le­gi fel­ütés­sel in­dít­sunk. Hi­szen Mi­sa és Ivan Pavlovics ar­ról be­szél­get­nek, ho­gyan kel­le­ne az éle­tet meg­fe­le­lõ­en él­ni. A má­sik ok pe­dig a da­rab té­má­já­ból kö­vet­ke­zik: nem le­het me­net köz­ben el­ve­szí­te­ni a két ka­rak­tert, mert eb­bõl a vi­lág­ból nincs ki­já­rat. Meg le­het pró­bál­ni tá­voz­ni, de más le­he­tõ­ség hí­ján úgy­is min­den­ki ma­rad. Ezért in­kább azt a meg­ol­dást vá­lasz­tot­tuk, hogy plusz je­le­ne­tet ír­tunk ne­kik.

– Jú­ni­us 20-án volt a be­mu­ta­tó, a har­ma­dik elõ­adást lát­tuk. Nem ri­zi­kós en­­nyi­re friss elõ­adást hoz­ni a fesz­ti­vál­ra?
– Nem gon­do­lom, hogy ez nap­tár kér­dé­se. Ha egy elõ­adás kész van, le­het ját­sza­ni.

– Mi­u­tán a né­zõk el­men­tek, ti még kö­rül­be­lül fél­ órát ma­rad­ta­tok az öl­tö­zõ­ben. Mit mond­tál a szí­né­szek­nek?
– Nem én be­szél­tem, ha­nem Má­té Gá­bor és Szûcs Ka­ti lá­to­gat­tak meg ben­nün­ket. Nem aka­rok sze­rény­te­len len­ni, mert tu­dom, hogy van­nak az elõ­adás­nak hi­bái, de Gá­bor di­csér­te az am­bí­ci­ót. És meg­je­gyez­te, hogy töb­be­ket új ol­da­lá­ról is­mert meg ah­hoz ké­pest, amit Kisvárdán ed­dig ma­guk­ból mu­tat­tak. Én en­nek azért örül­tem, mert ez volt az egyik szán­dé­kom.

– A ren­de­zõi pá­lyád a jö­võ évad­ban foly­ta­tó­dik?
– An­­nyi biz­tos, hogy sza­bad­úszó­ként fo­gok dol­goz­ni. A Bár­ka Szín­ház­ban to­vább­ra is ját­szom Az arany árá­ban, és Me­zei Kin­gá­val egy Hrabal-szövegekbõl ké­szült elõ­adás­ban dol­go­zom majd. A Stú­dió „K”-ban Czajlik Jó­zsef és Fo­dor Ta­más ren­de­zé­se­i­ben köz­re­mû­kö­döm, és két fil­met for­ga­tok. Ezek mind szí­vem­nek-lel­kem­nek jól­esõ, vá­gyott mun­kák. Két-há­rom év óta elõ­ször ér­zem ma­ga­mé­nak a fel­ada­ta­i­mat.
Papp Tí­mea

9. évfolyam 10. szám
2007. június 30.
Tartalom
A rendezõvé szemtelenedett színész
Nagypál Gábor új szerepben Kisvárdán
Nászúton Irakban
Janusz Glowacki: Negyedik nõvér - Szabadkai Népszínház és Újvidéki Mûvészeti Akadémia
Ingatlanosodás
Bõvítik a Marosvásárhelyi Színházmûvészeti Egyetemet
Pedagógiai kísérlet
Federico García Lorca: Bernarda Alba háza – Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem
Legjobb, legrosszabb
Fesztiválvégi körkérdés
A kényelmes szék titka
Sepsiszentgyörgy hozta a megváltást Máté Gábornak
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum