Napi műsor
14:00 Stella (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
19:00 Záróünnepség-díjkiosztás - Várszínpad
20:00 Hat hét, hat tánc (Thália Színház ) Várszínpad

2007. június 30.
Nászúton Irakban
Janusz Glowacki: Negyedik nõvér - Szabadkai Népszínház és Újvidéki Mûvészeti Akadémia

Itt min­den kor­ro­dá­ló­dik és pusz­tul. A tár­gya­kon és az em­ber­re em­lé­kez­te­tõ vég­lé­nye­ken is érez­ni, hogy az enyé­szet vár rá­juk. Csík György fém­áll­vá­nyok­ból és rozs­dá­so­dó lép­csõ­sor­ok­ból, kosz­lott szõ­nyeg­bõl és kis­szá­mú szoc­re­ál bú­tor­da­rab­ból szer­vez­te meg az elõ­adás szín­pad­kép­ét. A re­me­kül mû­kö­dõ tér ré­vén vá­lik le­he­tõ­vé az ere­de­ti­ben egy­mást kö­ve­tõ je­le­ne­tek szi­mul­tán le­bo­nyo­lí­tá­sa (Gyar­ma­ti Ka­ta számos dra­ma­tur­giai be­avat­ko­zá­sá­nak egyik ered­mé­nye). A né­zõ az el­sõ per­cek­ben nem tud­ja ös­­sze­kap­csol­ni a rész­in­for­má­ci­ó­kat. Így a Bábuska és a Tá­bor­nok vod­ka­gõ­zös böl­csel­ke­dé­sét, a há­rom nõ­vér ci­va­ko­dá­sát egy, ké­sõbb a cím­sze­rep­lõ lá­bán vi­szont­lá­tott ci­põ mi­att, vagy ép­pen a to­tá­li­san di­let­táns bér­gyil­kos­ok üdí­tõ­en rö­hög­te­tõ ma­gán­szá­mát. A köd las­san fel­száll, a vi­szo­nyok tisz­tá­zód­nak, a szét­ro­ha­dó vi­lág le­pusz­tult agyú és ar­cú egye­dei vál­to­za­to­san ke­ve­red­nek egy­más­sal kü­lön­fé­le re­lá­ci­ók­ba. Nem­csak sors­fo­na­la­ik vé­let­len egy­más­ba ga­ba­lyo­dá­sá­ról van szó, va­ló­já­ban egy­tõl egyig ugyan­azt ke­re­sik más-más esz­kö­zök­kel: anya­gi bol­do­gu­lá­suk és sze­mé­lyes bol­dog­sá­guk le­he­tõ­sé­gét.

A Cse­ho­vot iz­gal­ma­san recikláló Janusz Glowackinál a va­la­ha tán jobb na­po­kat lá­tott Tá­bor­nok lá­nyai nem Moszk­vá­ba vágy­nak, ha­nem on­nan el, Ame­ri­ká­ba. A ta­nul­ság ki­áb­rán­dí­tó, mint az „ere­de­ti­ben”: a ne­gye­dik „nõ­vér­nek”, az ár­va, ke­vés­sza­vú, a kö­rü­löt­te zaj­ló tör­té­né­se­ket egyé­ni mó­don kom­pi­lá­ló Koljának si­ke­rül is meg nem is. Bár il­lik rá Ha­mu­pi­põ­ke ci­põ­je, de ere­de­ti­leg tán még­sem en­nek a nagy­da­rab fi­ú­nak szán­ták; el­jut ugyan Ame­ri­ká­ba, de el­vesz­ti a cí­met, ahol vár­ják, ezért Moszk­vá­ig meg sem áll; ta­lán-kar­ri­er raj­zo­ló­dik ki ne­ki a „sóbizniszben”, de az­tán túl­sá­go­san hir­te­len men­nek le ró­la a fé­nyek.

A lé­nyeg te­hát, hogy ott se lesz, ott se le­het jobb, mi­köz­ben itt­hon sem ró­zsás a hely­zet: az in­dá­zó cse­lek­mény­ve­ze­tés új­ra meg új­ra ne­ki­ru­gasz­ko­dik, de nem hagy­ja bol­do­gul­ni a nõ­vé­re­ket. Tra­gé­dia és ko­mé­dia ha­tár­vo­na­lán egyen­sú­lyoz­tat­ja õket a szer­zõ. Az ál­la­po­tos Ve­rát po­zí­ció­fél­té­se, va­ló­já­ban gyá­va­sá­ga mi­att hagy­ja ott a kép­vi­se­lõ Jurij; azon se le­põ­dünk meg, hogy az ál­lat­kert­ben tig­ri­se­ket ete­tõ Kátya már nem von­zó cél­pont a friss Os­car-dí­jas John Freeman szá­má­ra. Aki­ért ta­lán a leg­job­ban szo­rí­tunk, az az es­kü­võ­jé­re, az ira­ki nász­út­ra és a bol­dog élet­re el­té­rít­he­tet­len ma­ga­biz­tos­ság­gal ké­szü­lõ Tánya. Glowacki ke­gyet­le­nül gro­teszk vi­lá­gá­nak kór­tü­ne­te, hogy sze­rel­me­sét, Kosztyát egy bér­gyil­kos té­ve­dés­bõl ki­lõtt pisz­toly­go­lyó­ja seb­zi ha­lál­ra. És per­sze az is jel­lem­zõ, hogy ki ne­vet a vé­gén: a Bábuskából fia vá­rat­lan ha­lá­la után egycsapásra si­ke­res és gaz­dag üz­let­as­­szony lesz.

Nagypál Gá­bor ren­de­zé­sé­nek erõs­sé­ge a szél­sõ­sé­ges, vé­gig jól ér­vé­nye­sü­lõ hu­mor, va­la­mint az, hogy a bé­ní­tó föld­höz­ra­gadt­ság­ból is ké­pes lí­rát csi­hol­ni: bor­zon­ga­tó re­mény­te­len­ség üli meg a szín­pa­dot, ami­kor a há­rom lány oroszrulettet ját­szik. A ren­de­zõi öt­le­tek túl­mu­tat­nak ma­gu­kon: a Bábuska ös­­sze­sá­roz­ta kopott kár­pit az Oscar-gála vö­rös szõ­nye­ge­ként tér vis­­sza; a szí­nész Ivan Pavlovics, aki fel­lé­pé­sei után bér­gyil­kos­sá­gok­kal egé­szí­ti ki gá­zsi­ját, a záróképben egy pil­la­nat­ra vé­let­le­nül ke­zé­be ka­pa­rint­ja az el­ér­he­tet­len Oscart. És le­nyû­gö­zõ az if­jú és ta­pasz­talt szí­né­szek össz­mun­ká­ja is. Er­dély And­rea ke­mény­nek tû­nõ, de be­lül­rõl zo­ko­gó Ve­ra; Táborosi Mar­ga­ré­ta szi­go­rú arc­élû, fér­fi­as ha­tá­ro­zott­sá­gú Kátya; Bé­res Már­ta vad és tö­ré­keny, sze­re­tet­re éhes Tánya. Ezer­nyi ap­ró ár­nya­lat­ból és ki­sebb-na­gyobb po­én­ból épül Pálfi Er­vin bér­gyil­kos szí­né­sze. Bra­vú­ros Vi­cei Na­tá­lia a bo­zon­tos szem­öl­dö­kû, a négy rö­vid­ke je­le­net­ben négy meg­döb­ben­tõ­en más, egy­re tor­zabb ar­cát mu­ta­tó Bábuskaként, de a foly­ton csí­kos pi­zsa­ma­nad­rág­ját és tá­bor­no­ki ka­bát­ját igaz­ga­tó mas­­szív al­ko­ho­lis­ta apa­fi­gu­ra is em­lé­ke­ze­tes Csernik Ár­pád meg­for­má­lá­sá­ban. Jó tem­pó­ban le­ve­zé­nyelt, egy­sé­ges stí­lus­ban tar­tott, a kö­vet­ke­ze­tes ér­tel­me­zés­sel jog­gal büsz­kél­ke­dõ elõ­adás, amel­­lyel egyet­len, ki­zá­ró­lag prak­ti­kus okok­ra vis­­sza­ve­zet­he­tõ gon­dom van: az, hogy aka­dé­mi­ai vizs­ga­elõ­adás lé­vén nem sze­re­pel­he­tett a ver­seny­prog­ram­ban.
Jászay Ta­más

9. évfolyam 10. szám
2007. június 30.
Tartalom
A rendezõvé szemtelenedett színész
Nagypál Gábor új szerepben Kisvárdán
Nászúton Irakban
Janusz Glowacki: Negyedik nõvér - Szabadkai Népszínház és Újvidéki Mûvészeti Akadémia
Ingatlanosodás
Bõvítik a Marosvásárhelyi Színházmûvészeti Egyetemet
Pedagógiai kísérlet
Federico García Lorca: Bernarda Alba háza – Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem
Legjobb, legrosszabb
Fesztiválvégi körkérdés
A kényelmes szék titka
Sepsiszentgyörgy hozta a megváltást Máté Gábornak
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum