Napi műsor
14:00 Stella (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
19:00 Záróünnepség-díjkiosztás - Várszínpad
20:00 Hat hét, hat tánc (Thália Színház ) Várszínpad

2007. június 30.
A kényelmes szék titka
Sepsiszentgyörgy hozta a megváltást Máté Gábornak

– Nyil­ván nem én va­gyok az el­sõ men­te­ge­tõ-ma­gya­ráz­ó, aki­tõl azt hall­ja, hogy nem volt sze­ren­csé­je az idei zsû­ri­nek.
– Igen, min­den­ki mond­ja, és meg is ér­tem – van ilyen. Az egyik évad job­ban si­ke­rül, a má­sik ke­vés­bé. Ami­kor a fesz­ti­vál elõtt né­hány nap­pal meg­kap­tam a mû­sort, már az is kel­tett ben­nem egy csöpp­nyi rossz ér­zést. Vé­gig­bo­ga­rász­tam, mi­lyen da­ra­bo­kat lá­tunk majd. És ne­he­zen tud­tam fel­fe­dez­ni an­nak ígé­re­tét, hogy fon­tos, prog­res­­szív, ele­ven­be vá­gó pro­duk­ci­ók vár­nak ránk. Az is meg­le­pett né­mi­képp, hogy az off-programok ke­re­té­ben nem af­fé­le al­ter­na­tív, kí­sér­le­te­zõ jel­le­gû, kü­lö­nös elõ­adá­sok sze­re­pel­nek, ha­nem kom­mersz pro­duk­ci­ók. Per­sze nincs ki­fo­gá­som az el­len, hogy a kisvárdai kö­zön­sé­get kön­­nyû mû­faj­jal, bul­vár­ko­mé­di­á­val, ze­nés da­rab­bal szó­ra­koz­tat­ják. Csak hát ezek en­gem sze­mély sze­rint nem von­za­nak. Egy­ál­ta­lán nem ér­de­kel pél­dá­ul a Ket­ten a neten vagy a Csó­kos as­­szony. Ahogy Pes­ten sem néz­ném meg, úgy itt sem vol­tam kap­ha­tó rá.

Te­hát csak a ver­seny­pro­duk­ci­ók­ra szo­rít­ko­zott? Nem mon­dom, az is épp elég. Nem kön­­nyû ki­lenc nap alatt ti­zen­öt elõ­adást vé­gig­néz­ni.
Teg­nap még el­men­tem, ver­se­nyen kí­vül, az új­vi­dé­ki­ek vizs­ga­elõ­adás­ára, a Ne­gye­dik nõ­vér­re, és vég­te­le­nül jó­le­sett a fesz­ti­vál zá­rá­sa­ként épp ezt a friss, ele­ven, bol­do­gí­tó pro­duk­ci­ót lát­ni. De már az elõ­zõ na­pon el­jött a meg­vál­tás, ami­kor a sep­si­szent­györ­gyi tár­su­lat lé­pett fel A nyu­ga­ti vi­lág baj­no­ká­val. Az az es­te jó­té­ko­nyan meg­vál­toz­tat­ta az ad­dig ki­ala­kult ké­pet. Egy má­sik fesz­ti­vált mu­ta­tott, nem azt, ami­nek ré­sze­sei vol­tunk. Ez a nagy­sze­rû elõ­adás lett a must­ra vé­ge, et­tõl fo­gunk szé­pen em­lé­kez­ni a kisvárdai na­pok­ra. Ter­mé­sze­te­sen az ad­di­gi elõ­adá­sok­ban is fel­fe­dez­tem ér­té­ke­ket, jó szí­né­sze­ket, szép pil­la­na­to­kat. De ös­­szes­sé­gé­ben az volt a be­nyo­má­som, mint­ha a szín­há­zak ki­csit vis­­sza­men­tek vol­na az idõ­ben. Egy­ál­ta­lán nem ér­zé­kel­tem, hogy a má­hoz kí­ván­nak hoz­zá­szól­ni. Ta­lán csak a ko­má­ro­mi­ak Macs­ka­baj-elõ­adá­sá­ról mond­ha­tó, hogy sem­mi­fé­le avítt­sá­got nem mu­ta­tott. Õk nyil­ván­va­ló­an meg­pró­bál­tak más mó­don kom­mu­ni­kál­ni a kö­zön­ség­gel. Az a be­nyo­má­som, hogy a Macs­ka­baj ese­té­ben rend­kí­vül sze­ren­csé­sen ta­lál­ko­zott a da­rab, a ren­de­zõ és a szín­ház szán­dé­ka. Úgy hi­szem, a tár­su­lat­nak hasz­ná­ra vál­ha­tott a Lukáts An­dor­ral foly­ta­tott mun­ka, amely re­mél­he­tõ­leg egy ter­mé­keny mun­ka­kap­cso­lat el­sõ szép ered­mé­nye. A töb­bi szín­ház­nak is elõ­nyös len­ne, ha erõ­sebb, mar­kán­sabb ren­de­zõ­ket fo­gad­hat­na Ma­gyar­or­szág­ról.

– So­kat szen­ve­dett?
– Hát biz­to­san ke­vés­bé len­nék el­csi­gá­zott, ha jobb­nak ta­lál­tam vol­na a prog­ra­mot. Ami­kor az utol­só ver­seny­na­pon A nyu­ga­ti vi­lág baj­no­kát néz­tük, ak­kor egy­szer csak el­fe­lej­tet­tem, hogy fá­radt va­gyok. Még a né­zõ­té­ri ülés ké­nyel­met­len­sé­ge is egy csa­pás­ra meg­szûnt! De azt hang­sú­lyoz­nám, hogy a töb­bi elõ­adást sem néz­tem hi­á­ba.

Fe­de­zett fel ma­gá­nak szí­nészt? Ren­de­zõ­ként tá­madt ked­ve va­la­ki­hez?
– Ki­tû­nõ szí­né­sze­ket lát­tam. Min­de­nek­elõtt Karna Mar­git nyû­gö­zött le, már a Tan­gó­ban is, s az­tán utóbb a Molière-ben. Lel­ke­sült­sé­gem­ben oda is men­tem hoz­zá, be­mu­tat­koz­tam, s ek­kor ki­de­rült, hogy mi va­la­mi­kor a nyolc­va­nas évek­ben ját­szot­tunk egy­szer együtt Gyu­lán, csak én ezt szé­gyen­szem­re el­fe­lej­tet­tem. Kü­lön­le­ges él­ményt je­len­tett a sep­si­szent­györ­gyi­ek já­té­ka. A nyu­ga­ti vi­lág baj­no­ká­nak jó­sze­ré­vel min­den sze­rep­lõ­jét fel kell so­rol­nom – Pé­ter Hil­dá­tól Pálffy Ti­bo­ron, Bics­kei Zsu­zsan­nán és Sza­bó Ti­bo­ron át Ne­mes Le­ven­té­ig –, ha a je­len­tõs szí­né­szi ala­kí­tá­so­kat em­le­ge­tem. És min­den­kép­pen sze­ret­ném szó­ba hoz­ni Ör­dög Mik­lós Le­ven­tét, akit az Al­va­já­ró ro­mánc­ban cso­dál­tam meg. Bol­dog len­nék egy ilyen szí­nés­­szel a kö­ze­lem­ben. Az Al­va­já­ró ro­mánc elõ­adá­sát lét­re­ho­zó Yorick Stú­di­ót egyéb­ként is na­gyon ro­kon­szen­ves­nek ta­lál­tam. Még azt is, ami­lyen szen­ve­dé­lyes­ség­gel véd­ték ma­gu­kat a szak­mai be­szél­ge­té­sen.

– Öt na­pig ve­zet­te a szak­mai be­szél­ge­té­se­ket, és re­me­kül csi­nál­ta. Szak­sze­rû­en,
szel­le­me­sen, kol­le­gi­á­li­san, em­pa­ti­ku­san. Még ha a meg­bán­tó­dá­so­kat nem is min­dig le­he­tett el­ke­rül­ni. Vál­lal­na ilyet más­kor is?
– Ta­lán nem en­­nyi­re zsú­folt, ne­héz és fá­rasz­tó évad után, mint ami­lyet most fe­jez­tem be. De egy­szer majd biz­to­san vis­­sza­jö­vök, hogy re­á­li­sabb ké­pet kap­jak a ha­tá­ron tú­li szín­há­zak­ról.
Stuber And­rea

9. évfolyam 10. szám
2007. június 30.
Tartalom
A rendezõvé szemtelenedett színész
Nagypál Gábor új szerepben Kisvárdán
Nászúton Irakban
Janusz Glowacki: Negyedik nõvér - Szabadkai Népszínház és Újvidéki Mûvészeti Akadémia
Ingatlanosodás
Bõvítik a Marosvásárhelyi Színházmûvészeti Egyetemet
Pedagógiai kísérlet
Federico García Lorca: Bernarda Alba háza – Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem
Legjobb, legrosszabb
Fesztiválvégi körkérdés
A kényelmes szék titka
Sepsiszentgyörgy hozta a megváltást Máté Gábornak
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum