Napi műsor
15:00 Negyedik nővér (Szabadkai Népszínház) Rákóczi-stúdióterem
18:00 Bernarda Alba háza (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
20:30 Lili bárónő (Csíki Játékszín) Várszínpad

2007. június 30.
Itt a vége

„Mi­kor a gye­rek gye­rek volt, nem volt vé­le­mé­nye.” (Wenders)

Nem is sze­re­tem, ha van, hal­lom olyan­kor kí­vül­rõl a han­gom, ahogy ér­vel, okos­ko­dik, ha­son­lít­gat és meg­fe­lel, pró­bál ere­de­ti len­ni úgy, hogy azért ös­­sze­egyez­tet­he­tõ le­gyen más vé­le­mé­nyek­kel. Ne­kem min­dig ak­kor van vé­le­mé­nyem, ha ta­kar­gat­ni­va­lóm van. Ami­kor dol­go­zom, nincs vé­le­mé­nyem. Ahogy a sze­rel­mem­rõl sincs, amíg sze­re­tem. Ahogy a gye­re­kem­rõl se lesz, ahogy ma­gam­ról sincs, ha jól va­gyok. Most nem va­gyok jól. „A zsû­ri ne­héz hely­zet­ben.” Dön­te­ni kell. Vé­le­mé­nyek alap­ján. Hát én így nem tu­dok.

Azt tu­dom, hogy Yvonne ki­csi volt, ki­sebb, mint amek­ko­rá­nak más­nap lát­szott a sá­tor­nál, és föl­dön­tú­li mély­sé­gek tük­rö­zõd­tek a sze­mé­ben. Ez vé­le­mény? Le­het, de nem fon­tos. A fon­tos az, hogy ra­bul ej­tett. Ahogy azok­nak a fi­a­ta­lok­nak a meg­vesz­te­get­he­tet­len hi­te is, akik öl­ni tud­tak vol­na egy­má­sért és a pro­duk­ci­ó­ju­kért a szak­mai be­szél­ge­té­sen. Ahogy min­den­ki szá­má­ra evi­den­sen itt volt ve­lünk Tevje (Fü­löp Zol­tán), ahogy vég­re ne­vet ka­pott a pes­ti­ek ál­tal mél­tán meg­ked­velt lot­tó­rek­lámhõs, Nagy Cson­gor Zsolt, ahogy nyolc éve Pegeen sze­re­pe szer­zõ­dés­bon­tó té­nye­zõ volt az éle­tem­ben, most pe­dig só­vá­rog­va néz­tem a szín­pa­don.

Ahogy hal­lot­tam már azt a Nino Rotát, men­tem vé­gig her­ceg­nõ­ként én is a hosz­­szú asz­ta­lon, fe­küd­tem zon­go­rán és es­tem sze­re­lem­be éne­kel­ve, még­sem er­re gon­dol­tam köz­ben, csak ké­sõbb, még­sem az „én ezt már tíz éve is­me­rem”-felsõbbsége, még­sem az irigy­ség, hogy most mi­ért ugyan­az más­sal, ha­nem a ta­lál­ko­zás, a vi­szont­lá­tás örö­me, egy­ko­ri ön­ma­gam­mal és mos­ta­ni ve­le.

– Nem is ta­lál­koz­tam Telihayval – mond­tam Csominak a szak­mai be­szél­ge­tés után.
– Tud­tam, hogy nem fogsz – vá­la­szol­ta, pe­dig ott állt a ta­ka­rás­ban, kar­ján a gye­re­ké­vel.
De én is csak vé­let­le­nül lát­tam. És néz­tük egy­mást a nap­szem­üve­gün­kön át.
Létay Dó­ra

9. évfolyam 9. szám
2007. június 29.
Tartalom
De mi lesz a nõvel?
Péter Hilda-retrospektív
Briliáns bohóctréfa
John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Tiéd a világ, és teérted van a világ
Négy év az Újvidéki Mûvészeti Akadémián
Elszalasztott lehetõségek
Blaskó-találkozó Kisvárdán
Zenével elmondott szöveg
Könczei Árpád a színházi komponálásról
A selyempaplan súlyos hiánya
Tíz délelõtt a pódiumteremben
Színi hozamok
Egy újonc összegzõ sorai
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum