Napi műsor
15:00 Negyedik nővér (Szabadkai Népszínház) Rákóczi-stúdióterem
18:00 Bernarda Alba háza (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
20:30 Lili bárónő (Csíki Játékszín) Várszínpad

2007. június 30.
De mi lesz a nõvel?
Péter Hilda-retrospektív

Pé­ter Hil­da tö­ré­keny, fi­ús al­ka­tú, vö­rö­ses­bar­na lány, aki­ben az em­ber nem fel­tét­le­nül is­me­ri fel a szí­nész­nõt, ami­kor el­megy mel­let­te az ut­cán, avagy – ese­tünk­ben – a mûvház fo­lyo­só­ján. (Ab­ból, hogy Hil­da a ke­reszt­ne­ve, va­la­hogy rög­tön gon­do­lom is, hogy szí­nész­nõ – me­rõ­ben Gobbi Hil­da mi­att.) Van­nak ilyen szí­nész­nõk, akik ci­vil­ben hé­zag­ta­la­nul be­il­le­nek a nem csú­nya és nem szép, nem fel­tû­nõ és nem kü­lön­le­ges föl­di ha­lan­dók kö­zé, a szín­pa­don vi­szont meg­nyíl­nak, ki­vi­rá­goz­nak, al­ka­lo­mad­tán su­gá­roz­ni kez­de­nek, mint egy fel­fû­tött atom­erõ­mû.

Pé­ter Hil­da a szín­pa­don nem té­veszt­he­tõ ös­­sze sen­ki­vel. Elõ­ször a hang­ja tû­nik fel. Ki­csit kar­cos, ér­des hang ez, meg­szó­la­lá­sá­ban egyé­ni íz­zel és va­la­mi sa­já­tos ér­zé­keny­ség­gel. A Pé­ter Hil­da ál­tal meg­for­mált nõ­alak­ok – le­gyen akár a le­haj­tott fe­jû, „bo­csá­nat, hogy élek”-testtartású Emí­lia az Othellóból vagy a gom­bol­ko­zós ru­há­jú Sen Te a Jóem­bert ke­re­sünk!-bõl – min­dig tisz­ta­szí­vû­ek és bal­jó­san véd­te­le­nek. Tág­ra nyílt szem­mel né­zik, hogy az em­be­rek mi­re ké­pe­sek. A né­zõ haj­la­mos úgy érez­ni, hogy Pé­ter Hil­da fi­gu­ráit ta­lán nem is védi bõrréteg. Mint­ha a pusz­ta ideg­vég­zõ­dé­se­ik köz­vet­le­nül érint­kez­né­nek a va­ló­ság­gal, a ki­áb­rán­dí­tó ta­pasz­ta­la­tok­kal, a fáj­dal­mak­kal.

A nyu­ga­ti vi­lág baj­no­ka nyers, éles Pegeen Mike-ja iga­zán nem gyen­ge vi­rág­szál. De Pé­ter Hil­da va­gány kocsmároslánya így is kelt né­mi jó­fé­le ag­go­dal­mat a nyá­pi­cabb lel­kû né­zõ­ben. Va­jon mi lesz ev­vel a nõ­vel, aki ilyen kön­­nye­dén vok­sol át a jám­bor, egy­ügyû Shawnról a ve­sze­del­mes gyil­kos hí­ré­ben ál­ló (pon­to­sab­ban a gyil­kos hí­ré­be ön­ként be­le­ál­ló) Christy Mahonra?

Ha sze­mér­me­sen el­for­dít­juk te­kin­te­tün­ket a Pé­ter Hil­da ál­tal ját­szott hõs­nõk mély és gaz­dag bel­sõ vi­lá­gá­tól, ak­kor kij­jebb, a fel­szí­nen is igen im­po­záns vo­ná­so­kat ve­he­tünk szem­ügy­re. Pél­dá­ul a tö­ké­le­tes fi­zi­kai kon­dí­ci­ót, a ru­ga­nyos­sá­got, a moz­gás­kul­tú­ra rend­kí­vül ma­gas fo­kát. Azt a pon­tos­sá­got és eg­zakt­sá­got pél­dá­ul, ami­vel a Hos­­szú pén­tek­ben Fe­le­ség­ként te­szi a dol­gát. Vagy azt a tel­jes oda­adást, ahogy jó­sze­ré­vel sta­tisz­ta­sze­rep­ben, a kar­ban mû­kö­dött a Bol­dog nyár­fa­le­vél cí­mû Ta­má­si Áron-be­mu­ta­tó­ban. Hogy ar­ról már ne is be­szél­jük, mi­lyen el­ké­pesz­tõ tech­ni­kai bra­vúr­ral csi­nál­ta meg a Godot-ra vár­va elõ­adá­sá­ban Lucky ma­gán­szá­mát. De azért csak be­szél­jünk ró­la, per­sze! Hi­szen nem pusz­tán a (be­széd)tech­ni­ka tet­te fe­lejt­he­tet­len­né azt a több­szö­rö­sen dí­ja­zott ala­kí­tást, ha­nem a szí­né­szi je­len­lét ere­je és in­ten­zi­tá­sa. An­nak szug­gesz­ti­vi­tá­sa, ahogy Pé­ter Hil­da Luckyként egy ál­do­zat két­ség­beesett erõ­fe­szí­té­sé­vel állt ma­dár­sze­rû póz­ban, hos­­szú, fe­hér haj­jal, ma­gá­ba ré­vedt te­kin­tet­tel.
Mi­ó­ta lát­tam Pé­ter Hil­dát a sep­si­szent­györ­gyi Csár­dás­ki­rály­nõ­ben, az alig­ha­nem ne­ki kre­ált né­ma ceremóniamester sze­re­pé­ben, az­óta meg va­gyok gyõ­zõd­ve ar­ról, hogy leg­alább­is sum­ma cum laude vég­ezte a Ba­lett­in­té­zetet. De té­ve­dek, mert a Ma­ros­vá­sár­he­lyi Szín­mû­vé­sze­ti Egye­te­men dip­lo­má­zott 2001-ben.

Itt Kisvárdán most „ha­tár­eset­ben” lát­juk õt. Még a Ta­má­si Áron Szín­ház Synge-elõadásában lép fel, de már egy éve a Ko­lozs­vá­ri Ál­la­mi Ma­gyar Szín­ház tag­ja. Nagy­sze­rû sep­si­szent­györ­gyi éva­dok áll­nak mö­göt­te. Nagy­sze­rû ko­lozs­vá­ri éva­dok áll­nak elõt­te.
Stuber And­rea

9. évfolyam 9. szám
2007. június 29.
Tartalom
De mi lesz a nõvel?
Péter Hilda-retrospektív
Briliáns bohóctréfa
John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Tiéd a világ, és teérted van a világ
Négy év az Újvidéki Mûvészeti Akadémián
Elszalasztott lehetõségek
Blaskó-találkozó Kisvárdán
Zenével elmondott szöveg
Könczei Árpád a színházi komponálásról
A selyempaplan súlyos hiánya
Tíz délelõtt a pódiumteremben
Színi hozamok
Egy újonc összegzõ sorai
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum