A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
15:00 Negyedik nővér (Szabadkai Népszínház) Rákóczi-stúdióterem
18:00 Bernarda Alba háza (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
20:30 Lili bárónő (Csíki Játékszín) Várszínpad
2007. június 30.
A selyempaplan súlyos hiánya
Tíz délelõtt a pódiumteremben

Ha száz évig élek, ak­kor sem fo­gom meg­ér­te­ni azo­kat a szín­há­zi al­ko­tó­kat, akik egy-egy ros­­szul si­ke­rült elõ­adás mi­ért­je­i­re raj­tuk kí­vül ál­ló okok­ban ke­re­sik és ta­lál­ják meg a vá­la­szo­kat. Ides­to­va ne­gye­dik éve já­rok a kisvárdai fesz­ti­vál­ra, s rend­re részt ve­szek a szak­mai be­szél­ge­té­se­ken – ma­gam­ra ves­sek, ha nem in­kább a strand­ra me­gyek ki –, fi­gye­lem a szí­né­szek, a ren­de­zõk kü­lön­fé­le re­ak­ci­ó­it, és mé­rem le a to­le­ran­cia- és ér­zé­keny­sé­gi szin­te­ket. Tá­vol­ról sem ál­lí­tom azt, hogy az eset­le­ges ne­ga­tív kri­ti­kák­ra jám­bo­ran kell bó­lo­gat­ni és oda­tar­ta­ni a má­sik ar­cun­kat is, de azért túl­sá­go­san át­lát­szó, hogy min­dig min­den­ki má­sok­ban és a kö­rül­mé­nyek­ben ke­re­si a hi­bát ak­kor, ami­kor az elõ­adá­sa nem ara­tott si­kert.
A szak­mai fó­rum, mû­hely­be­szél­ge­tés – ne­vez­zük, aho­gyan akar­juk – ak­kor hasz­nos, ha a tud­ni vá­gyás, a ta­pasz­ta­lat­szer­zés igé­nye, a szak­mai kí­ván­csi­ság ve­zé­rel ben­nün­ket. El­len­ke­zõ eset­ben ér­tel­met­len idõ­töl­tés­nek szá­mít (ta­lán ezért van­nak né­ha töb­ben a stran­don, mint a pó­di­um­te­rem­ben). So­kan va­ló­ban az együtt­gon­dol­ko­dás cél­já­val és szán­dé­ká­val jön­nek el ezek­re a dél­elõt­ti esz­me­cse­rék­re. Van­nak, aki­ket a dac, van­nak, aki­ket az ér­dek­te­len­ség, má­so­kat pe­dig a „min­de­nek fö­lött ál­lás” ér­zé­se tart tá­vol. Ha jól em­lék­szem, ta­valy, ta­valy­elõtt azt mond­ták a szí­né­szek, a ren­de­zõk: azért ül­nek be kel­let­le­nül a be­szél­ge­té­sek­re (ha ugyan el nem ke­rü­lik in­kább), mert nem gya­kor­ló szín­há­zi al­ko­tók fej­tik ki vé­le­mé­nyü­ket a pro­duk­ci­ók­ról, ha­nem a kri­ti­ku­si szak­ma el­is­mert vagy ép­pen­ség­gel el nem fo­ga­dott kép­vi­se­lõi. Pe­dig az elõb­bi­ek még­is­csak job­ban tud­ják, mi­ben áll a szín­pa­di mun­ka, s mi az, ami jo­gos bí­rá­lat, meg­szív­le­len­dõ ész­re­vé­tel vagy jótanács le­het.
Be­val­lom, én ed­dig is szí­ve­sen töl­töt­tem a pó­di­um­te­rem­ben a dél­elõt­ti órá­kat, hi­szen kí­ván­csi vol­tam, mi a vé­le­mé­nye az anya­or­szá­gi és a ha­tá­ron tú­li kri­ti­kus kol­lé­gák­nak a lá­tot­tak­ról. Örül­tem az itt fel­sze­dett plusz in­for­má­ci­ók­nak és adott eset­ben szí­ve­sen osz­tot­tam meg gon­do­la­ta­i­mat má­sok­kal. Ta­pasz­ta­la­ta­im alap­ján nem iga­zán for­dult elõ, hogy bár­me­lyik hoz­zá­szó­ló rossz­in­du­lat­ból vagy a bán­ta­ni aka­rás szán­dé­ká­val mond­ta vol­na el meg­jegy­zé­se­it. S ha akadt is né­ha egy-egy fe­szül­tebb pil­la­nat (már­pe­dig elõ­for­dult ez is), azo­kat jó eset­ben fel­ol­dot­ták az es­ti kocs­más együtt­lé­tek.
Idén kü­lö­nös­kép­pen örül­tem Ascher Ta­más és Má­té Gá­bor je­len­lét­ének, an­nak, hogy vál­lal­ták ezt a csep­pet sem kön­­nyû fel­ada­tot: el­in­dí­ta­ni az elõ­adá­sok­ról va­ló együtt­gon­dol­ko­dást. Si­ke­rült a szín­ház­csi­ná­lás­ról olyan mó­don be­szél­ni­ük, hogy al­ko­tók és kri­ti­ku­sok egy­aránt úgy érez­het­ték: ne­kik, ér­tük szól­nak. Ezek a mû­hely­be­szél­ge­té­sek szol­gál­tak azok­kal a pil­la­na­tok­kal, ame­lyek en­gem rend­kí­vü­li mó­don gaz­da­gí­tot­tak az idei fesz­ti­vá­lon. Ter­mé­sze­te­sen az elõ­adá­sok mel­lett. (Le­szá­mít­va azo­kat a pro­duk­ci­ó­kat, ame­lyek még vé­let­len­sze­rû­en sem érin­tet­tek meg.) Él­mé­nye­i­met a lak­ha­tá­si kö­rül­mé­nyek sem tud­ták el­ron­ta­ni, pe­dig nem tar­to­zom a ki­vált­sá­gos­ok kö­zé. Mi­ként az a szí­nész sem, aki a szak­mai be­szél­ge­té­sen az­zal ma­gya­ráz­ta elõ­adá­suk rossz for­má­ját, hogy ke­ve­set alud­tak, mert ko­szos ágy­ne­mû­ben nem le­het jól alud­ni.
Ha a fesz­ti­vál szer­ve­zõ­i­nek eset­leg át­vil­lan az agyán, hogy jö­võ­re ne­ta­lán Peter Brookot hív­nák meg a mû­hely­be­szél­ge­té­se­ket ve­zet­ni (ez eset­ben hát­ha még azok is meg­tisz­tel­nék rész­vé­tel­ük­kel az ese­ményt, akik ed­dig tá­vol ma­rad­tak), aján­lom, elõbb kér­dez­zék meg tõ­le: ami­kor csa­pa­tá­val an­nak ide­jén ta­pasz­ta­lat­szer­zés cél­já­ból be­jár­ta a vi­lá­got, hány­szor volt al­kal­ma se­lyem ágy­ne­mû­ben alud­ni. S ha egy­szer sem, ak­kor ez men­­nyi­ben be­fo­lyá­sol­ta a mû­vé­szi tel­je­sít­mé­nyü­ket.
Köllõ Ka­ta­lin
9. évfolyam 9. szám
2007. június 29.
Tartalom
Itt a vége
De mi lesz a nõvel?
Péter Hilda-retrospektív
Briliáns bohóctréfa
John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Tiéd a világ, és teérted van a világ
Négy év az Újvidéki Mûvészeti Akadémián
Elszalasztott lehetõségek
Blaskó-találkozó Kisvárdán
Zenével elmondott szöveg
Könczei Árpád a színházi komponálásról
A selyempaplan súlyos hiánya
Tíz délelõtt a pódiumteremben
Színi hozamok
Egy újonc összegzõ sorai
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
8. szám (június 28.)
7. szám (június 27.)
6. szám (június 26.)
5. szám (június 25.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum