|
Napi műsor
15:00 Unalmas őszi este (Beregszászi szinház) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
17:30 Unalmas őszi este (Beregszászi szinház) Rákóczi-stúdióterem
18:00 Moliére (Szabadkai Népszínház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
21:00 Hegedűs a háztetőn (Csíki Játékszín) Várszínpad - Versenyelőadás
|
2007. június 26.
A tizenegyedik röhögés
Zalán Tibor nem szereti a hõseit
A versenyprogramban
szerepelt Zalán Tibor Katonák, katonák címû darabja
Pinczés István
rendezésében. Az
elõadáson a
nézõtéren ülõk
közül talán a szerzõ
mutatta a legnagyobb lelkesedést.
– Végig nagyon jól
szórakoztál. Úgy
reagáltál, mintha
életedben elõször láttad
volna az elõadást. Mindig ilyen
feltétel nélkül élvezed
a darabjaid színpadi
változatát?
– Amikor írom, ugyanúgy
végigröhögöm,
végigszûkölöm és
végignyafogom a darabot, ahogyan
a hõseim teszik, és bár tudom, mi
következik, ha jól
elõhozzák, robban bennem.
Szeretek színházban nagyokat
röhögni és nagyokat
borzongani.
– De úgy
röhögtél, mintha most
hallanád elõször a
szöveget.
– Ez a
színészeknek, a
színészi játéknak
szólt. Ha megnézel egy Fernandel-filmet
százszor, századszorra is
röhögsz rajta.
– De azt nem te írtad.
– Annak ellenére,
hogy megírtam a Katonák,
katonákat, nekem is idegen anyag.
– Ezek
szerint mint „élõ író”
szabad kezet adtál a rendezõnek
és a színészeknek?
– Kénytelen voltam
teljesen szabad kezet adni Pinczésnek, mert
csak a fõpróba napján értem
oda. Igaz, hogy a változtatásokon
együtt dolgoztunk, de hogy miként
szólal meg egy mondat, hogyan alakul ki egy
szituáció, nem tudtam
elképzelni. A
színészeket is csak arcról
ismertem. Nagyon meg voltam elégedve
az akkori játékukkal. Most
úgy éreztem, hogy feszültebbek,
halványabbak. A délutáni
közönség hideg volt
számomra. Mondtad, hogy sokat
röhögtem. A közönség
pedig keveset. Lehet, hogy igaz az a
mondás, hogy a zsûris
közönség mindig feszült.
Ilyenkor az emberek várják a
vezérürük
megnyilvánulásait.
Meggyõzõdésem, ha nem ül benn
egy kritikus sem, több lett volna a
nevetés. És ha a ma
délutáni elõadáson az
elsõ tíz nevetés nem marad el,
mert csak a tizenegyedik jött be, akkor a
színészek sokkal
felszabadultabban játszanak,
sokkal dinamikusabbak és
lendületesebbek lettek volna.
– Most jól
ráfogtad az egészet a
kritikusokra.
– Én csak azt mondtam, hogy a
szakmai közönség mindig
hidegebb.
– A
darabról egyébként az jutott
eszembe: öncélú
perverzió. És az, hogy nem akarok ebben
részt venni.
– Nagyon jó ezt hallani.
Miért akarnál részt venni egy ilyen
brutális szarságban?
– Felmerült
bennem, hogy kell-e egy ilyen darab?
– Ezt a darabot
konkrétan azért írtam meg, mert
háború volt délen, és
átlövöldöztek a
határon. Két lányom van, és azon
nyugtalankodtam, mi történik
akkor, ha átterjed
Magyarországra. Hogy én mint
családfõ, meg tudnám-e
védeni a gyerekeimet és
hogyan viselkednék. Nem volt ebben
pervezió, épp ellenkezõleg.
Még vissza is fogtam magam.
– Hahaha.
– A fõhõsöm egy
nagydarab ember, akinek van fegyvere
és mégis kénytelen
eltûrni, hogy a
feleségével háljon egy kis
mitugrász szarházi, és a
lányát is majdnem
megerõszakolják,
szétrombolják az egész
világát, de igazából
fizikailag nem
terrorizálják. Azért
hentergettem meg a hõsei-met a borzalmakban, hogy végre
elõhúzza valamelyikük a
kést. Az én belsõ
világomban, akármeddig
hergeltem magam, még akár az
öncélú perverzióig
is – ha elfogadom a
kategóriádat, ami
egyébként nagyon jól hangzik –,
akkor se került elõ a kés. Nagyon
szomorúan tettem le a tollat a
végén, hogy nincs megoldás, nem
vagyunk hõsök, csak addig, amíg
nézzük a Die Hard negyedik részét,
és azt mondjuk: „én is
leütném”. Ennek a darabnak nincs
egyetlen olyan szereplõje sem,
amelyikkel azonosulni tudnék, de
nincsenek antihõseim se.
– Tehát
„nem veszel részt benne” és
csupán külsõ szemlélõ
maradsz?
– Nekem életemben nem volt
olyan szereplõm, akivel azonosultam.
Nem tudtam szeretni, és nem tudtam
elérni írás közben, hogy
megjobbítsam õket. Úgy
látszik, engem csak az a világ
érdekel, amiben pusztulás és
kilátástalanság van. Nem
akarok olyan lenni, mint bármelyikük,
de ha összegyúrjuk õket egy
gombóccá, az a gombóc bennem van.
Szepesi Krisztina
|
9. évfolyam 6. szám
2007. június 26. Tartalom
Keserû mézeskalács
Parti Nagy Lajos – ifj. Kucsera Géza: Ibusár – A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|