­– Mivel lehetett rávenni arra, hogy a szerep kedvéért levágasd a hajadat?

– Nagyon régóta vágytam arra, hogy rövid hajam legyen, úgyhogy nem kellett sokáig győzködni. Hosszú hajam volt, amihez korábban soha nem mertem hozzányúlni, még szerep miatt sem. Végül a rendezővel semmilyen frizurában nem tudtunk megegyezni, mert bármit csináltunk volna a hajammal, az eredmény mindig az lett volna, hogy a szereplő nőiessége kerül előtérbe. És végül Dobre Kóthay Jutka tervező megkérdezte, mit szólnék, ha Yvonne kopasz lenne. Ez azért sem rázott meg, mert – a hajam lényegtelen lévén a szerep szempontjából – végig sapkában próbáltam.

– Mást is változtatnál a külsődön, ha egy szerep azt kívánja?

– Nekem nem okoz gondot, ha a színpadon csúnyának kell lennem, vagy máshogy kell kinéznem, mint egyébként. Persze meg kell győzzenek arról, hogy szükség van a változtatásra.

– Az Yvonne főszereplőjeként nem csupán néma vagy, de a mozgásod is erősen korlátozott. Mindezt hogyan viseled, vagy inkább hogyan viseled el?

– Ez jelentette nekem is a legfőbb problémát, de aztán rájöttem, hogy éppen ebben a nehézségben rejlik a dolog szépsége. Segített az is, hogy a Bodó Viktor rendezte Boldogtalanokban már játszottam majdnem teljesen néma szerepet, a dadát, aki szótlansága ellenére időnként megzavarja az eseményeket. Ott megismerkedtem ezzel a játékstílussal, amely teljesen mást követel, mint amit egy hagyományos figura: egészen másképp létezem a színpadon attól, hogy egy szót sem szólhatok. Nem érzem ezt a munkát nehezebbnek, hiszen fizikailag ugyanúgy végig jelen kell lennem, még ha nem is segít a szöveg, amivel máskor könnyen el tudom mondani magamról, hogy milyen vagyok.

– Az is megkönnyíthette a dolgodat, hogy a rendezővel már többször dolgoztál együtt.

– A Két nő közt és a Negyedik nővér után ez már a harmadik közös munkánk. Alexandre Colpacci itt azzal kezdte, hogy közölte: Yvonne minden megszólalását kihúzta. Fontos, hogy jól ismerjük egymást – lehet, hogy egy másik rendezővel mindez nehezebben ment volna.

– Eleve neked szánta a címszerepet?

– Ezt nem tudom, azt viszont igen, hogy számít rám és szeret velem együtt dolgozni. Annyi biztos, hogy sokáig nagy volt a csend a szereposztás körül.

– A próbák alatt külön foglalkozott veled?

– Nem voltak külön próbáim. A többiekkel együtt a kezdetektől végigültem az összes próbát, ahol gyakorlatilag nem csináltam semmit. Csakis azt figyeltem, hogy a többiek merre indulnak, mit csinálnak, hogyan foglalkozik velük Colpacci. Az én személyes történetem jóval később kezdődött el: csak akkor tudtam szinte észrevétlenül belefolyni az egészbe, amikor a többiek már készen voltak a maguk részével. Ezért nagyon későn kezdtem el aktívan részt venni a próbafolyamatban, mivel erősen függtem a viszonyoktól, a többi szereplőtől. Onnantól viszont már magától alakult az egész darab.

– Mondhatjuk, hogy Colpacci saját módszerrel dolgozik?

– Próba közben élvezet őt nézni: a színésszel együtt megéli és élvezi a darab minden rezdülését. Mindez attól igazán különleges, hogy bár nem érti pontosan a szöveget, csak azt tudja, hol tartunk a jelenetben, mégis olyan finomságokra hívja fel a figyelmet, amik mellett mások elmennének. Egy magyar rendező, aki pontosan érti a szöveget, olykor hajlamos leragadni egyes szavaknál. Colpacci viszont szinte belemászik a színészbe, érzi az energiáit, az emóciót igyekszik előhívni belőle. A módszernek egyetlen hátulütője van: a szöveg egyes részletei elsikkadnak.

– Többszörös díjnyertes előadásról beszélünk. A hazai közönség hogyan fogadta?

– Február óta játsszuk az előadást teltházzal, de ami igazán jólesik, hogy látunk ismerős arcokat, akik többedszer is újranézik.

– Marosvásárhelyen végeztél, aztán Csíkszeredában alapító tag voltál, egy szatmárnémeti kitérő után újra Vásárhelyen vagy 2002 óta. Most otthon érzed magad?

– Eddig bárhol jártam, mindenütt otthon éreztem magamat. Marosvásárhelyen megint így érzem, bár hozzáteszem, semmit sem tervezek úgy, hogy örökké tartson. Egy változást persze mindig alaposan át kell gondolni, de semmi elől sem zárkózom el. Jelenleg Vásárhelyen új művészeti vezetőnk van, és várjuk, hogy a társulati gyűlésen ismertesse a következő évadokról szóló elképzeléseit.