Napi műsor
15:00 Nick Carter (Nagyváradi színház) Rákóczi terem
15:30 Ünnep (M-Stúdió ) Főtéri színpad
19:00 Nóra (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
21:00 A bor (Komáromi Jókai Színház) Várszínpad

2008. június 23.
Állj, s felelj, ki vagy

Mintha a Hamlet című színdarab végtelenített első másodperceibe költöztem volna. Folyamatos őrségben állok Helsingör várának szellemjárta bástyafokán, foltozott láncingemben dideregve várom a váltást. Jöjjön már végre valaki más! Rohadt sötét van. A parancs szerint tilos őrtüzet gyújtani, nem látszhat fény a tenger felől. Dühöng a szél. Végre mozdul a sötétség, a kőlépcsőn valaki jön. Barát vagy ellenség? Melyik a rosszabb? Megmarkolom a lándzsát, odakiáltok:
- Állj, ki vagy?
- Nem úgy, te állj, s felelj, ki vagy! – üvölti vissza a sötétség.
Most kellene kimondanom a jelszót. Nem jut eszembe. Amaz meg csak jön, léptei közelednek, csörög a vas.

Apám szerint nemcsak a világ minden valamirevaló színdarabja, de maga a színház is ezt a kéretlen kérdést teszi fel nézőinek és csinálóinak: Ki vagy te, öregem?

Többé-kevésbé jogosan gondolom időnként, hogy értem a dolgomat. Első olvasásra megérzem egy színdarabról, milyen kézzel írták. Perceken belül felismerem a színpadon a tehetség kézjegyét. Nemigen lehet becsapni hókuszpókuszokkal. Tudom, mi a trendi, és mi az, amit megevett az idő. Az emberi tekintet szakértője vagyok. Látom, ki az, aki elébem lép, s ki az, aki csak úgy csinál. Meg tudom állapítani, mibe kerül egy díszlet, jól van-e beállítva a fény, helyesen húzzák-e a muzsikát. Ismerek kéttucatnyi, minden helyzetre érvényes színházi jelszót…

És most itt állok Kisvárda „bástyafokán”, és fogalmam sincs semmiről. Érvénytelen a mindentudás.

Az eddig látott előadások túlnyomó részéből árad felém a kiszolgáltatottság. Ezek láncing nélkül lépnek elém! Meztelenek a ruha alatt! Orgánumuk van, és tájszólással beszélnek! Zokognak, hadonásznak, levetik magukat a földre! Kimeresztik a szemüket! Belesápadnak! Szívüket a tenyerükön hordozzák! Kijönnek meghajolni, és belenéznek a szemembe! Valamit akarnak tőlem! De az Isten szerelmére, micsodát? Hiszen semmi se igazi már! Az egész egy rémálom! Rossz emléke valaminek, ami sose volt igazán! Budapest, Kisvárda, Párizs, Sepsiszentgyörgy! Nem mindegy, hol nem volt? Semmi nincs, ami van!

Horváth Péter

10. évfolyam 4. szám
2008. június 22.
Tartalom
Érzéketlenül
Csáth Géza: A Janika – Kassai Thália Színház
Rezsó Szeress
Müller Péter: Szomorú vasárnap – Szabadkai Népszínház
Ötletdömping, Elektra-sokk
Elektra – székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, Udvarhely Néptáncműhely
„ Az ember minél többet tud, annál boldogtalanabb”
Sorin Militaru a saját Elektráját meséli
Hordós gyerek
Gogol: Háztűznéző - Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
Négy meg három premier Nagyváradon
Házon kívül töltötte az évadot a Szigligeti társulat
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum