|
2007. június 28.
Stílusgyakorlat
N. A. Nyekraszov: Unalmas õszi este – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
Elõször a darabról.
A XIX. század közepén élt Nyikolaj
Alekszejevics Nyekraszov nevét nem vésték
aranybetûkkel a
drámatörténet
lapjaira: kortársai is
közepes minõségûnek
értékelték színpadi
szárnypróbálgatásait.
Hogy az Unalmas õszi este hogyan került Melnyicsuk
Oleg rendezõ
kezébe, nem tudom, mindenesetre az
opusz finoman fogalmazva nem kiált
színpad után. Gyorsan
egyértelmûvé válik,
hogy egy tohonya nemesember ágyban,
párnák közt zajló,
mérsékelten izgalmas
cselekvései állnak majd a
másfél órás darab
középpontjában – azonnal
a kortárs Goncsarov nagyszerû
regényalakja, Oblomov ugrik be. De míg
Goncsarov képes százötven
oldalon át kifogyhatatlan
invencióval beszélni
arról, hogy hõse az ágyban
henyélésen kívül nem
csinál semmit, Nyekraszovnak nem sikerül
megismételni a bravúrt. Amit
látunk és hallunk, az csupán
színpadra erõszakolt kurta
novellatéma.
Másodszor a
játszókról. A színlap
hiába büszkélkedik Vidnyánszky Attilával mint a beregszászi
színház
fõrendezõjével:
pontosan tudjuk, hogy ez már nem az a társulat. A jelenlegi
csapat tagjaira jól
emlékszünk Vidnyánszky
atmoszférikus, tablókban
gondolkodó, érzéki
színházából –
csakhogy nem mint fõszereplõkre,
hanem epizodistákra.
Korántsem becsülöm le az
utóbbi szerepkört, s éppen
mûvelõik színpadi
létjogosultságát
bizonyítja, hogy e produkció
közben is rendre felrémlenek a
névrõl nem mindig ismert
színészek arcai korábbi,
emlékezetes
vállalkozásokból.
Hamletet viszont nem játszhat akárki
– a pécsi színházi
mustrára érthetetlen
módon beválogatott Halál-álom címû
kanavász ékesen
bizonyította ezt a közhelyet. A
társulat nehéz helyzetbe
került Vidnyánszky és vezetõ
színészei távoztával,
és óriási kockázatot
vállalt akkor, amikor egyik napról a
másikra kénytelen volt
protagonistává avatni egy mellékszereplõt.
Harmadszor az
elõadásról. Minden
tiszteletem a csapaté, hiszen a
gátló körülmények
ellenére most
bizonyították
elhivatottságukat és azt, hogy
volt értelme együtt maradni. Az
Unalmas õszi este ugyan sok sebbõl
vérzik, de
összességében
mûködõ elõadás, legjobb
pillanataiban pedig egyenesen
remek szórakozást nyújt. V. Csolti Klára üres,
fekete térbe helyezte a
játszókat: az orosz vidéki
lét gyakorlatilag egyetlen
kellékeként szerepeltet egy
tetszés szerint forgó-pörgõ
ágyat. Laszukov földbirtokos
jórészt ezen a fekhelyen tölti a
délután háromnegyed hatos
ébredése és
éjfélre tervezett
lefekvése közti,
számára – sokszor nekünk is
– végtelen
hosszúságúnak
tûnõ idõt. A darab szerény
célja és csekély értelme:
Laszukov a rendelkezésre
bocsátott idõtartam alatt mindent
megtesz, hogy ne unatkozzék. Ezért
aztán idegeire megy a
háziaknak, akik
hosszabb-rövidebb gegek idejére
fõszereplõvé válnak.
A földbirtokos
szerepében Varga
József hiteles oblomovi
karakter: látszik a nagydarab
férfi öröme, ahogy újabb meg újabb
kifogásokat talál csak azért,
hogy ne kelljen semmiféle
értelmes munkát végeznie. A
személyzettel szembeni
kisstílû
packázásokat mesteri
szintre emeli, amikor az
idegösszeomlás
szélére sodort szabóval (Sõtér István) ötödször is
újravarratja a
nadrágját. Orosz
Ibolya játssza Laszukov
mellett a darab másik,
beszédesebb szereplõjét,
Gavrjuskát, az inast. Egy kiskutya
rajongása és a gyermeknek a
szülõ iránt érzett
feltétlen odaadása
keveredik minden
megszólalásában és
mozdulatában, ahogy azonnal
teljesíteni igyekszik
gazdája legextrémebb
parancsait is. A birtokos
háznépébõl
kiemelkedik Kacsur
András Antyip
kocsisa, aki fergeteges
némajátékban tudatja
gazdájával, miért
képtelenség elindulni
éjnek évadján
Szentpétervár felé.
Egyik szemem sír, mert a társulat
nagy korszaka alighanem lezárult. A másik meg
nevet, amikor azt látom, hogy vannak, akik nem
adják fel.
Jászay Tamás
|
9. évfolyam 7. szám
2007. június 27. Tartalom
Stílusgyakorlat
N. A. Nyekraszov: Unalmas õszi este – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|