A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem
18:30 Rókajáték (Figura Stúdió Színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
21:00 A fösvény (Kassai Thália Színház) Várszínpad - Versenyelőadás
2007. június 28.
„Are You Lonesome Tonight?”
Bulgakov: Molière – Szabadkai Népszínház

La Grange, a szí­nész kom­pu­te­ren ír­ja nap­ló­ját, Molière öl­tö­zõ­je be van ka­me­ráz­va, az Ol­tá­riszent­ség Tár­sa­sá­ga (õk a kép­mu­ta­tók, fõ­leg) elem­lám­pá­val kí­sért, a fák­lyát ön­gyúj­tó­val gyújt­ják meg, a kard mel­lett tren­di a pisz­toly is – bár­mi­kor vagy min­dig ját­szó­dik Bul­ga­kov Molière cí­mû da­rab­ja, leg­alább­is a Sza­bad­kai Nép­szín­ház Ma­gyar Tár­su­la­ta elõ­adá­sá­ban, Telihay Pé­ter ren­de­zé­sé­ben. És hogy az „is­te­ni Elvis” búg­ja hoz­zá a ze­nei alap­mo­tí­vu­mot – Are you lonesome tonight? –, az mint­egy ki­ke­re­kí­ti azt az iro­ni­kus-ref­lex­ív in­to­ná­ci­ót, amely­ben a ren­de­zõ a da­ra­bot ját­szat­ja.
Az elõ­adás el­sõ ré­szé­ben a szín­pa­don ülünk, a füg­göny mö­gött – elõt­te ugyan­is csak az ural­ko­dó, XIV. La­jos fog­lal he­lyet a né­zõ­té­ri szé­kek fö­lött, egy tró­nu­son. Ke­gye­i­be fo­gad­ja a szí­nész-írót – mi meg vé­gig­néz­zük azt a szín­pad mö­gött ját­szó­dó, „schnellben” for­ga­tott ma­gán­éle­ti drá­mát, mely szin­te gö­rö­gös vég­ki­fej­let­tel fe­nye­get: hogy ugyan­is Molière, a tud­tán kí­vül, a sa­ját lá­nyá­ba sze­ret be­le. Madeleine Bèjart, az ad­di­gi oda­adó élet- és pá­lya­társ fáj­dal­mát ilyen­for­mán nem­csak a meg­csa­lat­ta­tás, ha­nem a bûn­tu­dat is táp­lál­ja. Ez a vo­nu­lat – pél­dá­ul Vi­cei Na­tá­lia erõ­sen sû­rí­tett já­té­ka mi­att is (egy­szer­re bú­csú­zik a sze­rel­mé­tõl és a szín­pad­tól, va­gyis hát hal­ni in­dul, csak nem rög­tön), no meg azért, mert a lá­nyá­nak, Bé­res Már­ta Armande Bèjart-jának mind­ös­­sze egy iga­zi sze­rel­mes je­le­net jut – vi­szony­lag gyor­san el­hal­vá­nyul, és át­ad­ja he­lyét a mû má­sik, ke­vés­bé pri­vát konf­lik­tus­so­ro­za­tá­nak: mû­vé­szet és ha­ta­lom ös­­sze­fe­szü­lé­sé­nek.
A sza­bad­ka­i­ak elõ­adá­sá­ban mind­azo­nál­tal mind­két szál erõs; Telihay nem fog­lal ál­lást köz- és ma­gán­élet hi­e­rar­chi­á­já­ban, vi­szont jó rit­mus­ban ve­ze­ti szí­né­sze­it a mind sú­lyo­sabb di­lem­mák fe­lé. XIV. La­jost G. Er­dé­lyi Her­mi­na játs­­sza – és ez nem po­én, ha­nem több­let: az ural­ko­dó ös­­szes tip­ró­dá­sa, in­ga­do­zá­sa csu­pa fa­nyar­ság, nõi sze­szély és fér­fi­as aka­rat egy­szer­re (a ha­mis­kár­tyás­sal foly­ta­tott pó­ker­csa­ta és az ítél­ke­zés re­mek szín­há­zi je­le­net), rá­adá­sul Molière-rel egy­más te­nye­ré­bõl esz­nek, de szó sze­rint ám, ami­kor még tel­jes a har­mó­nia. Sõt a fér­fi – Lajos parancsára – még a király ágyát is meg­ve­ti…

A má­so­dik rész­ben a kö­zön­ség le­köl­tö­zik a né­zõ­tér­re; a szín­pa­don sö­tét temp­lom (ahol elõ­ké­szí­tik és ki­dol­goz­zák a Molière el­le­ni had­mû­ve­le­tet), majd trón­te­rem, vé­gül is­mét szín­ház: a Kép­zelt be­teg ne­gye­dik, a szer­zõ szá­má­ra utol­só elõ­adá­sá­nak hely­szí­ne. Telihay tem­pó­ér­zé­ke to­vább­ra is jól mû­kö­dik: mar­káns ala­kí­tá­sok és ref­rén­sze­rû epi­zó­dok sze­gé­lye­zik és gör­dí­tik elõ­re a fõ­hõs ves­­szõ­fu­tá­sát; ki­vá­ló az is­mé­telt „köp­kö­dõs pár­baj”, elõbb a ki­rály és az igaz­sá­gos var­ga, majd pe­dig az ér­sek és d’Orsigny már­ki kö­zött. És nem­csak a ki­rályt, ha­nem az ér­se­ket is nõ játs­­sza: Karna Mar­git nem egy­ház­vé­del­mi stra­té­gi­á­ból kel ki Molière és az õ Tartuffe-je el­len, ha­nem a mû­vész meg­átal­ko­dott sza­bad­sá­ga in­ger­li na­gyon. És tak­ti­ku­san: csak ak­kor nyo­mul, ami­kor rést ta­lál a ki­rály(nõ) véd­vo­na­lá­ban… Aki szo­mo­rú­an ve­szít, de ele­gán­san.
Pálfi Er­vin pont­sze­rû rész­le­tek­bõl épü­lõ ala­kí­tá­sá­nak íve tá­mad: Moirron a zon­go­ra bel­se­jé­bõl elõbb Moliére szí­vé­be, szín­há­zá­ba és ott­ho­ná­ba, majd Armande szí­vé­be és ágyá­ba, majd az áru­ló sze­rep­kör­be ka­ta­pul­tál – és van vis­­sza­út is. Csernik Ár­pád Boutonja vi­szont ma­ga a tö­rés­men­tes foly­to­nos­ság – és ez is ha­tá­sos.
Ko­vács Fri­gyes Molière-jérõl gyor­san el­hi­szem, hogy zse­ni, hogy sza­bad szel­lem, hogy fö­löt­te áll mo­rál­nak és hit­nek, és alat­ta a szen­ve­dély­nek és ér­dek­nek. (És eszem­be ju­tott ró­la Dar­vas Iván, ró­la meg egy ré­gi elõ­adás…) Meg­gyõ­zõ, ele­gáns és sú­lyos ala­kí­tás, il­lik a vé­gé­re Nino Rota ze­né­je.
Telihay ren­de­zé­se ki­tá­gít­ja Bul­ga­kov Molière-paradoxonját: le kell men­ni ku­tyá­ba ah­hoz, hogy vi­lá­gos le­gyen, még­se le­het le­men­ni ku­tyá­ba…
Csá­ki Ju­dit
9. évfolyam 7. szám
2007. június 27.
Tartalom
Együtt tudjuk?
Stílusgyakorlat
N. A. Nyekraszov: Unalmas õszi este – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
„Are You Lonesome Tonight?”
Bulgakov: Molière – Szabadkai Népszínház
Tyúkhúsleves fekete retekkel
Fülöp Zoltán a Hegedûs a háztetõn aktualitásáról
Mindannyian hegedûsök vagyunk
Stein – Bock – Harnick: Hegedûs a háztetõn – Csíki Játékszín
Leltár 2006/2007
Szlovák nézõk a kassai Thália Színházban
A továbbképzés jegyében
Sûrû évad a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházban
Az életbõl elesett pillanatok
Szabadkai szökõkút Kisvárdán
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
8. szám (június 28.)
6. szám (június 26.)
5. szám (június 25.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum