A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem
18:30 Rókajáték (Figura Stúdió Színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
21:00 A fösvény (Kassai Thália Színház) Várszínpad - Versenyelőadás
2007. június 28.
Mindannyian hegedûsök vagyunk
Stein – Bock – Harnick: Hegedûs a háztetõn – Csíki Játékszín

Ha a pró­zai szín­há­zak ze­nés da­ra­bot mu­tat­nak be, ak­kor a nem el­sõ­sor­ban ze­nés szí­né­szek szá­má­ra kön­­nyí­tett vagy recitatívvá mó­do­sí­tott ének­szó­la­mo­kat jól ki­ta­lált hely­ze­tek­kel, pon­to­san fel­épí­tett jel­le­mek­kel cél­sze­rû lep­lez­ni, és a cso­por­tos sze­rep­lõk­nek is mar­káns, ka­rak­te­res fi­gu­rá­kat kell ala­kí­ta­ni­uk, kü­lön­ben fül­sér­tõ una­lom­ba ful­lad az es­te.
A Csí­ki Já­ték­szín Parászka Mik­lós ren­dez­te pro­duk­ci­ó­ja igen erõs kép­pel és so­kat ígé­rõ, tisz­ta tér­el­ren­de­zés­sel nyit. A já­ték­te­ret fe­hér füg­gö­nyök ha­tá­rol­ják, és ugyan­ez az anyag ta­kar­ja az elõ­adás kel­lé­ke­it. A mu­si­cal cí­mét adó, kö­zé­pen a szín­pad szin­te tel­jes ma­gas­sá­gá­ban ki­na­gyí­tott fe­ke­te-fe­hér Cha­gall-kép, va­la­mint az ol­dal­ku­lis­­szá­kon lát­ha­tó Cha­gall-fi­gu­rák, és a le­ló­ga­tott fe­ke­te ka­la­pok erõs at­mosz­fé­rát te­rem­te­nek. A fe­hér tér­be be­ér­ke­zõ szí­nes ru­hás sze­rep­lõk fel­te­he­tõ­leg a Tevje (Fü­löp Zol­tán) da­rab­nyi­tó mo­no­lóg­já­ban sze­rep­lõ „in­ga­tag” szó­ból kö­vet­ke­zõ­en egy lá­bon egyen­sú­lyoz­va né­zik a fest­ményt. Ezt a lé­gi­es, könnyed, fi­nom és tel­je­sen ere­de­ti lí­rai kom­po­zí­ci­ót azon­ban a kö­vet­ke­zõ há­rom óra alatt több ma­sza­tos meg­ol­dás kö­ve­ti, minek következtében ép­pen a nyi­tány­ban em­le­ge­tett ha­gyo­mány bi­zony­ta­la­no­dik el.
A leg­bán­tóbb a félplayback hasz­ná­la­ta. Nem pop­mu­si­cal­rõl van szó, a fel­vé­tel­rõl szó­ló ze­nei alap a fe­hér hát­tér ál­tal erõ­sít­ve ste­ri­li­zál­ja a ha­tást. Rá­adá­sul ez a ver­zió las­sú­nak is tû­nik, és a hang­sze­re­lés édeskés-melodramatikus ha­tást kelt. Fél­re­ér­tés ne es­sék, nem a nagy­ze­ne­ka­ri kí­sé­re­tet hi­á­nyo­lom, elég len­ne egy klezmerbanda.
A tra­dí­ci­ó­kat né­hány szín­pa­di meg­ol­dás pon­gyo­lán ke­ze­li. A Haj­nal, al­kony után a fér­fi­ak és a nõk nem kü­lön cso­port­ban áll­nak. Ez­ál­tal ki­ir­tó­dik az es­kü­võ hely­ze­té­nek konf­lik­tu­sa, ne­ve­ze­te­sen az, hogy Percsik (Kosztándi Zsolt) a sza­bá­lyo­kat át­hág­va be­lép a nõk te­rü­le­té­re. A je­le­net két to­váb­bi kér­dést is fel­vet: a kom­mu­nis­ta fiú hon­nan is­me­ri any­­nyi­ra a ha­gyo­má­nyos zsi­dó tán­co­kat, hogy azok­ban részt tud ven­ni, il­let­ve mi­ért csak Cejtelt (Sza­bó Eni­kõ) eme­lik fel a szék­kel (rá­adá­sul alig né­hány má­sod­perc­re), Mótelt (Ciuglitu Csa­ba) nem. Za­va­ró Percsik és Hódel (Dálnoky Csil­la) da­lá­nak vé­gén a két fi­a­tal Moszfilm-emblémára em­lé­kez­te­tõ be­ál­lá­sa, a már-már az Ének az esõ­ben-re ko­re­og­ra­fált Cso­da lett pe­dig fel­fo­ko­zot­tab­bá vál­na, ha nem­csak Mótel, de a pas­­szív sze­rep­re kár­hoz­ta­tott Hódel is éne­kel­het­ne.
Mind­eze­ken túl azon­ban a vál­lal­ko­zás ko­moly eré­nyek­kel ren­del­ke­zik.
Az anatevkaiak meg­alá­zá­sa és a csend­biz­tos (Giacomello Roberto) lel­ki­fur­da­lá­sa kon­cent­rá­ló­dik ab­ban, aho­gyan a fér­fi a hét­gyer­tyás menórát két égõ vi­asz­rúd­dal ad­ja vis­­sza. Tevje és Golde (Bartalis Gab­ri­el­la) ket­tõ­se, a Sze­retsz en­gem meg­ha­tó és in­tim, csak­úgy, mint Hódel és Tevje bú­csú­ja. El­fo­gad­ha­tó, gyak­ran hasz­nált alap­ál­lás, hogy Tevje a kö­zön­ség­gel be­szél­get. Ve­lünk oszt­ja meg gon­do­la­ta­it, di­lem­má­it, és ne­künk ad­ja ta­ná­csa­it. A fõ­sze­re­pet ala­kí­tó Fü­löp Zol­tán ala­kí­tá­sá­ban a te­jes­em­ber mél­tó­ság­tel­jes, ko­moly, na­iv és élet­igen­lõ. Sza­bó Eni­kõ Cejtelének ele­gan­ci­á­ja, Cejtel nagy­ma­má­já­nak gro­teszk­sé­ge, Hódel sze­re­pé­ben Dálnoky Csil­la, Chavaként Fe­ke­te Bernadetta fi­nom tö­ré­keny­sé­ge, bá­ja, va­la­mint a Láz­ár Wolfot ját­szó Koz­ma At­ti­la iró­ni­á­ra haj­ló hu­mo­ra az elõ­adás ta­lá­ló sze­rep­for­má­lá­sai kö­zé tar­toz­nak; csak­úgy, mint a Vár­szín­ház tel­jes te­ré­nek hasz­ná­la­ta, amely kü­lö­nö­sen a záróképet te­szi erõ­tel­jes­sé. Az elõ­adás ele­jén a fé­lig-med­dig ci­vil öl­tö­zék­re fel­vett jel­me­zek egy pi­ros do­boz­ba vagy a pad­ló­ra ke­rül­nek, a szí­né­szek pe­dig a né­zõ­té­ri be­já­ra­ton ke­resz­tül tá­voz­nak. Ha­bár a szín­pa­dot el­bo­rí­tó ru­hák és az egy­más után vo­nu­ló em­be­rek a já­ték vé­gét je­len­tik, a meg­ren­dí­tõ ren­de­zõi meg­ol­dás egy­ér­tel­mû­en a zsi­dó­sá­got érin­tõ bor­zal­ma­kat idé­zi.
Papp Tí­mea
9. évfolyam 7. szám
2007. június 27.
Tartalom
Együtt tudjuk?
Stílusgyakorlat
N. A. Nyekraszov: Unalmas õszi este – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
„Are You Lonesome Tonight?”
Bulgakov: Molière – Szabadkai Népszínház
Tyúkhúsleves fekete retekkel
Fülöp Zoltán a Hegedûs a háztetõn aktualitásáról
Mindannyian hegedûsök vagyunk
Stein – Bock – Harnick: Hegedûs a háztetõn – Csíki Játékszín
Leltár 2006/2007
Szlovák nézõk a kassai Thália Színházban
A továbbképzés jegyében
Sûrû évad a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházban
Az életbõl elesett pillanatok
Szabadkai szökõkút Kisvárdán
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
8. szám (június 28.)
6. szám (június 26.)
5. szám (június 25.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum