|
Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
|
2007. június 28.
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
– Tudod, hol állsz, a magyar
táncosok és színészek
közt intenzitásban,
figyelemben, könnyedségben?
– Egyrészt nem tudom,
másrészt megpróbálom a
dolgokat saját magam felõl
megközelíteni,
ráadásul mindez, amit mondtál,
szerintem bennem van, nem pedig
csinálom. Kiskoromtól fogva
ilyen vagyok.
– Milyen
mozgásformákkal
találkoztál?
– Sokáig
versenyszerûen sífutottam,
Gyergyóban van hegy is meg hó is. Aztán
fociztam, tornáztam, és
akrobatikát tanultam – ezt
már Kolozsváron, a
fõiskolán, ahol a vívást is
megkedveltem. A fõiskola után
2001-ben a Figurához szerzõdtem,
és ott András Lóránttal egy
stúdió-elõadásban
pantomimet vittünk színre a Godot-ra várva
címû színdarabból.
Ezután Uray Péterrel dolgoztunk, aki
két elõadásban – a Malomban és a Szaggatóban
– rendezett minket és workshopokat is
tartott nekünk. Ha nem kell, nem használok
nagy szavakat, de õtõle fontos
dolgokat tanultam, aminek csak a fele volt
mozgás. A másik fele
színészet. Uray Péter nagyon
pontosan mondta meg az
„érzetet”, nekem ezzel
segített a legtöbbet. Az õ
munkájára jellemzõ volt az
is, hogy hat-hét este után derült ki az
elõadás atmoszférája,
amikor már nem a technikára
koncentráltunk. És utána
hajnalig arról
beszélgettünk, mit is
játszottunk. Uray Péternél
éreztem meg elõször, hogy bár nem
szólok egy kukkot sem,
érvényesen vagyok jelen.
Azóta is úgy gondolom, hogy
valóságosabb, amit
mozgással tudok elmondani, mint
prózával. Egy Vava Stefanescu rendezte
elõadással voltunk itt tavaly.
Nagyon jól szerkesztett képekkel
dolgozik, projektív, de nem köti meg a
színészeket. A tiszta technika
(pláne sok extrém zenével
alápakolva) nekem üres
esztétizálás. Bozsik Yvette az
elõadásaival a magasan
iskolázott mozgásra
építve gondolkodik.
– Alaposan figyelsz a
játékra. Ezért kezdtél el
rendezni?
– Azért rendeztem, mert volt az
évadban egy másfél hónapos
luk. Akkor csináltam két
egyfelvonásost, a Medvét és a Leánykérést Csehov írása nyomán.
Pont ki lehetett osztani hat emberre.
Aztán volt egy Pilinszky verseire
és naplórészleteire
épített egyszemélyes
darabom – amelynek
kényszerûen lettem a
rendezõje is. Nem találtam
senkit, aki dolgozott volna velem ezen.
Legutóbb pedig a Fekete
tej címû
darabot állítottam
színpadra – amikor Pécsen
láttam a Katona
elõadását, nagyon megtetszett
a szöveg. Ráadásul Tompa Andrea
fordította – aki jó
barátunk, amióta
dramaturgként dolgozott velünk
–, és amint kértük, rögtön
küldte nekünk. Egyébként ez is egy
munka elcsúszása miatt
keletkezett üres hónapunkat
töltötte ki, és azóta is
mûsoron van.
– Ezek szerint többen
alakítjátok az évadot.
– Gyergyószentmiklós kis
város, húszezer lakosa van,
kilencven százalékuk magyar,
hideg van, hidegek a lakosok is. A
színház pár éve, elõzetes
munka után ’90-ben alakult, a
társulat is kicsi. Most hatan vagyunk
színészek. Döntõ szava az
igazgatónak van – most Béres
Lászlónak, azelõtt Szabó
Tibornak –, és õ
általában azt látja
jónak, amit mi gondolunk. Minden
évadban van
mozgásszínházi
elõadás, de azért nem
zárkózunk el a nézõi
igényektõl sem. Persze nem a
közönség mondja meg, mit
csináljuk.
– Nem az számít, hogy a
nézõknek tessen az elõadás?
– Nekem kell, hogy tessen,
aztán a nézõ eldönti, hogy
tetszik-e neki az, ami nekem. Vannak persze
elõadások, amelyeket jobban
kedvel a közönség. Ezt a Rókajátékot viszonylag szeretik. De azt is
tudjuk, hogy a színész az
elõadás egy részét mindig
lehazudja. Jó esetben van egy
õszinte pillanata, és akkor
annak az estének már volt
értelme. Most elég nehéz volt
játszani. Itt ugyanis hajlamos vagyok
úgy érezni magam, mintha
kikapták volna alólam a
szõnyeget. Ez persze nem baj, mert az ember
idõnként azt hiszi, hogy jól megy neki.
Ha meg kellene mondanom, hol állok –
amit elõször kérdeztél – nem
tudnám, mert csak tapogatózom
elõadásról
elõadásra.
Proics Lilla
|
9. évfolyam 8. szám
2007. június 28. Tartalom
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|