Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás

2007. június 28.
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház

Ben Jonson 1605-ben írt Volponéja iga­zi an­gol re­ne­szánsz drá­ma, dús, ka­lan­dos, né­mi­képp za­va­ros cse­lek­mén­­nyel, me­rész öt­le­tek­kel, az öt­le­tek­hez iga­zo­dó­an meg­le­põ jel­lem­for­du­la­tok­kal. Mond­hat­nánk, kö­vet­ke­zet­len­sé­gek­kel. Il­­lyés Gyu­la 1954-ben ki­húz­ta be­lõ­le az egyik szá­lat, és kor­rekt, sza­bá­lyos szel­le­mes olasz vagy fran­cia víg­já­té­kot írt be­lõ­le, iga­zi té­tel­drá­mát, amely vi­lá­go­san be­szél a pénz ha­tal­má­ról, pon­to­san meg­vi­lá­gít­ja, szin­te il­luszt­rál­ja a pénz­köz­pon­tú vi­lág el­ide­ge­ní­tõ ere­jét, ha­tá­sát. Ná­la Volpone a pénz vir­tu­ó­za, s egyút­tal az ön­cé­lú pénz­szer­zés baj­no­ka is. Má­sok pénz­éh­sé­gé­bõl él, de a pénz jel­lem­tor­zí­tó ha­tal­má­nak le­lep­le­zé­sét ön­ma­gá­ért is él­ve­zi. Ál­do­za­tai ha­tal­mas drá­má­kat él­nek át. Corvino, a fél­té­keny férj a fe­le­sé­gét kí­nál­ja föl az örök­ség ér­de­ké­ben, Corbaccio pe­dig egye­ne­sen a tel­jes va­gyo­nát. A min­den­ko­ri uzso­rás óri­á­si bel­sõ konf­lik­tu­sa az övé. A pénz­éh­ség két vál­to­za­ta küzd ben­ne. A pénz irán­ti szen­ve­dély egy­fe­lõl ar­ra in­dí­ta­ná, hogy egyet­len ga­rast se ad­jon ki a ke­zé­bõl, a még na­gyobb pénz re­mé­nye vi­szont ar­ra kény­sze­rí­ti, hogy tel­jes va­gyo­nát koc­káz­tas­sa. Ezek a drá­mák vé­gül mind Volpone tra­gé­di­á­já­ban ös­­szeg­zõd­nek, ép­pen olyan csap­dá­ba esik be­le, mint ami­lyent Corbacciónak ál­lí­tott.

A Gyergyószentmiklósi Fi­gu­ra Stú­dió mû­vé­szei Ró­ka­já­ték cím­mel az ere­de­ti da­rab­ból ké­szí­tet­tek tö­mö­rít­vényt, me­lyet sors­ko­mé­di­á­nak mon­da­nak. A pénz, az örök­lés kö­rü­li hu­za­vo­na eb­ben is fon­tos sze­re­pet ját­szik, de en­nél sok­kal fon­to­sabb a já­ték­mód, a stí­lus, és nem utol­só­sor­ban az is, amit a tör­té­net­bõl meg­hagy­nak, il­let­ve ös­­sze­hor­da­nak. Gro­teszk je­le­net­sor ke­let­ke­zik, amely­nek nem­igen lát­ni a mé­lyé­re. Egy­fe­lõl em­be­rek ta­lál­koz­nak szük­ség­kép­pen, hi­szen va­dász­nak az örök­ség­re, más­fe­lõl em­be­rek ta­lál­koz­nak tel­je­sen vé­let­le­nül. Em­be­rek be­szél­nek cél­tu­da­to­san, más­részt em­be­rek be­szél­nek csak úgy, csak azért, mert ép­pen ös­­sze­hoz­ta õket a sors.

Az át­irat­ból nagy­já­ból há­rom szán­dé­kot le­het ki­hü­ve­lyez­ni, bár az is bi­zony­ta­lan, hogy volt-e bár­mi­lyen szán­dék. Fö­löt­tébb kor­sze­rû mó­don vo­nul be a tör­té­net­be a nõi eman­ci­pá­ció. Mind­járt az ele­jén nõ az ügy­véd, ko­runk jól is­mert, ener­gi­kus üz­let­as­­szo­nyá­nak faj­tá­já­ból, ké­sõbb nõ a bí­ró, az el­nyûtt há­zi­as­­szony tí­pus­ból. A má­sik Volpone já­ték­szen­ve­dély­ének fel­erõ­sí­té­se. Õ nem­csak a pénz­zel bá­nás nagy­mes­te­re, ha­nem va­la­mi­fé­le ál­ta­lá­nos já­ték­szen­ve­dély rab­ja. Ak­ro­ba­ta és bû­vész, ha kell. Egy za­va­ros vi­lág ki­is­mer­he­tet­len ké­pe ka­va­rog a szí­nen. Õrült já­ték, amely­ben nin­csen rend­szer. A zûr­za­var zûr­za­var ál­ta­li áb­rá­zo­lá­sa. Minden­nek azon­ban né­mi­képp el­lent­mond, és ös­­sze­ku­szál­ja a da­rab szél­sõ­sé­ge­sen gro­teszk vi­lág­kép­ét, hogy az át­írók ta­lál­nak két igaz em­bert – ez­út­tal Corvino fe­le­sé­ge és Corbaccio fia egy­aránt tisz­ták, rom­lat­la­nok, a fi­a­tal­em­ber még könyv­ol­va­só di­ák­nak is mu­tat­ko­zik –, hogy az õ meg­aláz­ta­tá­suk ré­vén még­is csak tisz­ta drá­mai szi­tu­á­ci­ó­ban lát­has­suk e vi­lág er­kölcs­te­len­sé­gé­nek fe­ne­ket­len vol­tát.

A szín­lap nem tün­te­ti fel, ki a szö­veg for­dí­tó­ja, azt tud­juk, hogy a ren­de­zõ Bé­res Lász­ló, a dra­ma­turg Ung­vá­ri Zrí­nyi Il­di­kó. A já­té­kot lé­nye­ge­sen meg­szab­ja a dísz­let – a ren­de­zõ és Csiki Csa­ba mun­ká­ja –, egy négy­szög­le­tes sá­tor négy­fé­le szí­nû füg­gön­­nyel, meg egy lét­rás emel­vény, az is el­füg­gö­nyöz­ve. Sti­li­zált, ka­ri­kí­ro­zott, cir­ku­szi bo­hóc­ko­dás­tól sem vis­­sza­ri­a­dó mó­ká­zás fo­lyik száz per­cen át sza­ka­dat­lan. A szí­né­szi ener­gia, a kis­sé for­szí­ro­zott, de vi­tat­ha­tat­lan erõ­fe­szí­tés, va­la­mint Zé­nó Apostolache csú­fon­dá­ro­san fáj­dal­mas, mé­la­bú­san já­té­kos ze­né­je két­ség­te­len ér­té­ke az elõ­adás­nak. Salat Le­hel, Ba­ra­bás Ár­pád, Ve­ress Lász­ló, Tóth Ár­pád, Blénessy Eni­kõ fi­gu­ra­te­rem­tõ kész­sé­ge, mû­vé­szi oda­adá­sa ér­zé­kel­he­tõ, de ki­bon­ta­ko­zá­sá­nak a szö­veg és a vá­lasz­tott stí­lus út­ját áll­ja.
Zappe Lász­ló

9. évfolyam 8. szám
2007. június 28.
Tartalom
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
A homeless-Harpagon ödipális kalandja
Moliere: A fösvény – Kassai Thália Színház
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Budapesttől Szebenig
A Tamási Áron Színház 2006/2007-es évadának fontosabb eseményei
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum