A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
2007. június 28.
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól

– Mi­ért ép­pen a Cabaret-ra esett a vá­lasz­tá­so­tok?
– Na­gyon sze­ret­tem vol­na, ha meg­is­mer­ked­nek a hall­ga­tók a ze­nés szín­pad­dal is, mert er­re egy­re több igény mu­tat­ko­zik a szín­há­zak­ban. És azért vá­lasz­tot­tuk ép­pen ezt a mû­vet, mert ez egy nem túl­zot­tan lát­vá­nyos mu­si­cal, meg le­het ol­da­ni stú­dió-esz­kö­zök­kel, sze­gény­szín­há­zi for­má­ban is.
– Eh­hez van ott­hon egy stú­dió­te­re­tek is…
– Igen, ami sok­kal ki­sebb és emberközelibb, mint a Rá­kó­czi­-te­rem. Ke­ve­sebb né­zõ fér be, és na­gyon kö­zel is ül­nek a ját­szók­hoz. Itt egy meg­nö­velt tér­ben ját­szot­tunk, ami nyil­ván tech­ni­ka­i­lag és já­ték­stí­lu­sá­ban is meg­vál­toz­tat­ta az elõ­adást. Ott­hon, a sa­ját tér­ben ter­mé­sze­te­sen más­kép­pen mû­kö­dik ez a mu­si­cal. Vol­tunk a Cabaret-val Gyergyószentmiklóson is, ahol ugyan­csak jól mû­kö­dött, va­ló­szí­nû­leg a ki­sebb tér mi­att. Kí­ván­csi­an és re­mél­he­tõ­leg fel­ké­szül­teb­ben vár­juk a hol­na­pi újabb elõ­adást.
– Ho­gyan dol­goz­ta­tok a da­ra­bon? Fõ­leg a ren­de­zõi kon­cep­ció ér­vé­nye­sült vagy in­kább csa­pat­mun­ka zaj­lott?
– A mun­ka­fo­lya­mat több hó­na­pig tar­tott, mert egy elõváltozatot már be­mu­tat­tunk har­mad­év vé­gén, és az­tán ne­gyed­év kö­ze­pé­re ké­szült el a vég­le­ges ver­zió. A mun­kát alap­ve­tõ­en meg­ha­tá­roz­ta, hogy a tán­cos, a ze­nés és a pró­zai rész­nek is meg­volt a ma­ga irá­nyí­tó­ja, majd eze­ket a kü­lön­ál­ló ré­sze­ket ne­kem kel­lett elõ­adás­sá ös­­sze­ko­vá­csol­nom. Be­le­ke­rül­tek a szí­né­szi öt­le­tek is, de fon­to­sabb­nak tar­tot­tam, hogy a ze­nés szín­pad alap­kö­ve­tel­mé­nye­it meg­ta­nul­ják a hall­ga­tók, vagy leg­alább­is kö­ze­led­je­nek azok­hoz. Sze­ret­tem vol­na, ha meg­ta­pasz­tal­ják, mit is je­lent a ze­nés szín­pad. Ott egé­szen más­kép­pen kell lé­tez­ni, meg­szó­lal­ni. A gya­kor­lat­ra le­for­dít­va: ho­gyan le­het pél­dá­ul pró­zá­ból dal­ba vál­ta­ni, és mi­ért kell egy­ál­ta­lán át­vál­ta­ni.
– So­kat ját­szot­tá­tok az elõ­adást? 
– A kisvárdai volt a ki­len­ce­dik vagy a ti­ze­dik elõ­adás. Ott­hon saj­nos ke­ve­set megy, mert na­gyon ne­héz egyez­tet­ni.
– Min dol­goz­tak még a vég­zõ­sök eb­ben a tan­év­ben? 
– Salat Le­hel ren­de­zé­sé­ben Szentivánéji álom-be­mu­ta­tót tar­tot­tunk, Za­ka­ri­ás Za­lán pe­dig Arthur Schnitzler Kör­tán­cát ren­dez­te a vég­zõ­sök­nek, és vol­tak egyé­ni est­je­ik is. Lét­re­jött az osz­tá­lyon be­lül egy sa­ját pro­duk­ció is: Albu Ist­ván meg­ren­dez­te a Mu­lat­sá­got, ame­lyet sze­ren­csé­re elég so­kat ját­szot­tak ott­hon is, és ven­dég­sze­re­pel­tek szin­te az ös­­szes er­dé­lyi szín­ház­ban.
– „Rá­ha­rap­nak” ilyen­kor az igaz­ga­tók a vég­zõ­sök­re, né­zik a vizs­gá­i­kat?
– Volt, aki el­jött Ko­lozs­vár­ra, és so­kan lát­ták a hall­ga­tó­kat a gyergyói ven­dég­já­té­kon. Nagy­já­ból az osz­tály fe­lé­nek már van szer­zõ­dé­si aján­la­ta a kö­vet­ke­zõ évad­ra. És ter­mé­sze­te­sen a kisvárdai sze­rep­lés is na­gyon fon­tos, hi­szen itt több or­szág igaz­ga­tói, ren­de­zõi lát­hat­ják a vizs­ga­elõ­adá­sun­kat.
– Elõ­ször pró­bál­koz­ta­tok az­zal, hogy több év­fo­lyam ve­gyen részt egy vizs­ga­elõ­adás­ban. Be­vált a kí­sér­let?
– Igen, gya­kor­la­ti­lag há­rom év­fo­lyam sze­re­pel tel­jes egé­szé­ben, az el­sõ év­bõl mind­járt ket­ten. Ret­te­ne­te­sen ne­héz mun­ka volt, hi­szen har­minc em­ber ját­szik egy­szer­re a szín­pa­don. De min­den­kép­pen hasz­ná­ra vá­lik az al­sóbb év­fo­lyam­ok­nak is a gya­kor­lás, mert a bo­lo­gnai rend­szer mi­att nem biz­tos, hogy min­den osz­tály el­jut majd har­mad­év vé­gé­re egy ze­nés elõ­adá­sig. Bi­zo­nyos ének­szá­mo­kat pél­dá­ul ki­húz­hat­tunk vol­na, de fon­to­sabb­nak érez­tem a pe­da­gó­gi­ai szem­pon­tot, hogy a ze­né­vel, a tánc­cal meg­is­mer­ked­je­nek. És nem tö­meg­ként akar­tam õket sze­re­pel­tet­ni, ha­nem igye­kez­tem min­den­ki­re hang­sú­lyos fel­ada­tot bíz­ni.
– És vál­lal­tá­tok az élõ­ze­ne koc­ká­za­tát…
– En­nek is meg­van­nak a buk­ta­tói. Ide­á­li­sabb len­ne egy ki­sebb ze­ne­kar, en­nek azon­ban anya­gi aka­dá­lyai van­nak. Ugyan­ak­kor az egész dísz­le­ten lát­szik, hogy ez va­ló­já­ban „sze­gény­szín­há­zi” fõ­is­ko­la, ahol a sem­mi­bõl kell ki­hoz­ni va­la­mit. A szük­ség­bõl kell erényt ko­vá­csol­ni.
Sõregi Me­lin­da
9. évfolyam 8. szám
2007. június 28.
Tartalom
Még egy sört vagy még egy sort?
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
A homeless-Harpagon ödipális kalandja
Moliere: A fösvény – Kassai Thália Színház
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Budapesttől Szebenig
A Tamási Áron Színház 2006/2007-es évadának fontosabb eseményei
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
7. szám (június 27.)
6. szám (június 26.)
5. szám (június 25.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum