|
Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
|
2007. június 28.
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Gyermekzsivaj
töltötte be öt
délelõttön át a
Mûvészetek Háza
Kamaratermét. A
fesztiválszervezõk nem
feledkeztek meg azokról, akik – túl
az országhatáron –
vállalják, hogy új
közönséget neveljenek a
felnõttek színháza
számára.
A produkciók
Kolozsvárról,
Nagyváradról és
Szatmárnémetibõl
érkeztek. Szemléletben,
játékminõségben
és stílusban tükrözik a
fenntartó közeg
szellemét-igényét s a
munkavégzés
körülményeit.
Eltérõ a
kiállítás, a technikai
színvonal, az alkotói
importerõ bevonásának
lehetõsége.
Mi, férfiak Az ember tragédiája
almahistóriájától
fogva tudjuk, csak vehemensen tagadjuk,
hogy az embert a nõ tette emberré. Az
„importált” Bartal
Kiss Rita rendezése nyomán
(Kipling: A
magányosan sétáló
macska), a szerepünket
illetõen a maradék
reményünk is elillan. A
Szatmárnémeti Északi
Színház Brighella Bábtagozata
produkciójának
elõjátéka a
fogantatásról, gerince az
állatok házhoz
szelídítésérõl
szól. A feminizmus
elõiskolája.
„Kovakövem hova tevém?”
– ezzel a mondattal
hasítja át a teret olykor a
teremtés tagolatlan
beszédû koronája,
amiközben az asszony gondosan szervezi a
háztartás-gazdálkodás
állatszemélyzetét. Ért
a nyelvükön. A barlang oltalma és
elemózsia fejében kerít
igavonót, házõrzõt,
fejõsjószágot. Minden barom hûségesküt
tesz, kivéve a látszatra
mihaszna macskát, aki sem szolga, sem
barát nem akar lenni, sõt fenntartja
magának a holdtöltékkor
való kóborlás jogát.
Cserébe dorombolással
csitítja az õscsalád
bömbölõ porontyát, s
szorgalommal fogdossa az asszonyt
frászba hozó egereket. Bartal Kiss nem
alkalmaz paravánt. Épít
színészei testi
adottságaira,
mozgáskultúrájára,
játékintelligenciájára
és ritmusérzékére.
Rovásmintázatú
(némiképpen a székely
kapura emlékeztetõ)
oszlopok jelölik ki a
játékteret, négy földbe
állított sámándob
idézi a régmúltat, a bábok
nagyobb része zsákból, kéz
által formálódik egy-egy
állat szimbólumává. A
lócitrom: citrom. Megannyi
rendezõi lelemény teszi
derûssé-ironikussá a nõ
és az õ macskája
apoteózisát. A férfi sem
marad végül vesztes: megleli a
kovakövet, élesítheti
vele a fegyverét.
A nagyváradiak Liliput
Társulata (Kinizsi
Pál, a temesi oroszlán) a
hõslegendára épít,
ám a legendával olyan titkok
kifejezésére
törekszik, melyekben az emberi
léleknek részt kellett vennie:
külsõ tények képeiben
tudósít a belsõ
titkokról úgy, hogy szeretné
felidézni bennünk a
vibráló titokérzetet.
Miben rejlik a hõsség? Pálfi
Andrea bábjait és
díszleteit elfogadják a
gyerekek, Dió Zoltán
formatisztelõ rendezése
együttérzést vált ki.
A hõsség a
másság-komplexum egyik
tradicionális eleme,
kevesebbszer találkozunk vele a
fesztiváli
bábszínpadokon, mint az
elkülönültség extrém
eseteivel. A Kolozsvári Puck
Bábszínház darabja (Sz. Kiss
Katalin: A szelíd
sárkányfiú meséje) láttán egyet-kettõt
bizonyára fordul a
sírjában Prométheusz. A
võlegénysorba cseperedett
sárkánygyermekrõl a
születésnapi tortagyertya
sikertelen lángra
hevítésekor az a
szörnyûség derül ki, hogy
vízokádó sárkány.
Szerencséjére, a
vélelmezett rabságban
sínylõdõ,
kiszabadítandó
menyasszonya szintén szokatlan
tulajdonsággal rendelkezik:
minden lépte nyomán virág
bújik elõ a földbõl, ám
elszárad menten. Ásó-kapa, s
nagyharangként ott van a szörnyek
által szörnyeknek bélyegzett
jóságos apóka-anyóka, akik
unokájukként nevelték a
szüleik által leselejtezett
sárkányleányt. Nem is tér
vissza a falkába az ifjú pár.
A kolozsváriak
mindkét elõadása – a
másik Veress Zoltán: Tóbiás és Kelemen, az Excalibur Bábteátrum
és a Keljfeljancsi Kompánia
közös produkciója
Demeter Ferenc és K. Kovács
István rendezésében) –
posztmodern indítékú
fabula. Tehetséggel, nagy
absztrakciós hajlammal
kivitelezett munkák, amelyek
jelentékeny nívót
képviselnek, ugyanakkor magukon
viselik a magyar bábjátszás
általános
szimptómáit: a
dramaturgiai
alultápláltságot, a
hatáslélektani
felkészületlenséget, a
közvetlen nevelésre való
késztetést. Ezzel együtt
örömteljes élményt
nyújtott a bábszínházi
sorozat.
Balogh Tibor
|
9. évfolyam 8. szám
2007. június 28. Tartalom
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|