Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás

2007. június 28.
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben

Gyer­mek­zsi­vaj töl­töt­te be öt dél­elõt­tön át a Mû­vé­sze­tek Há­za Ka­ma­ra­ter­mét. A fesz­ti­vál­szer­ve­zõk nem fe­led­kez­tek meg azok­ról, akik – túl az or­szág­ha­tá­ron – vál­lal­ják, hogy új kö­zön­sé­get ne­vel­je­nek a fel­nõt­tek szín­há­za szá­má­ra.

A pro­duk­ci­ók Ko­lozs­vár­ról, Nagy­vá­rad­ról és Szat­már­né­me­ti­bõl ér­kez­tek. Szem­lé­let­ben, já­ték­mi­nõ­ség­ben és stí­lus­ban tük­rö­zik a fenn­tar­tó kö­zeg szel­le­mét-igé­nyét s a mun­ka­vég­zés kö­rül­mé­nye­it. El­té­rõ a ki­ál­lí­tás, a tech­ni­kai szín­vo­nal, az al­ko­tói im­port­erõ be­vo­ná­sá­nak le­he­tõ­sé­ge.

Mi, fér­fi­ak Az em­ber tra­gé­di­á­ja al­ma­his­tó­ri­á­já­tól fog­va tud­juk, csak ve­he­men­sen ta­gad­juk, hogy az em­bert a nõ tet­te em­ber­ré. Az „im­por­tált” Bartal Kiss Ri­ta ren­de­zé­se nyo­mán (Kip­ling: A ma­gá­nyo­san sé­tá­ló macs­ka), a sze­re­pün­ket il­le­tõ­en a ma­ra­dék re­mé­nyünk is el­il­lan. A Szat­már­né­me­ti Észa­ki Szín­ház Brighella Báb­ta­go­za­ta pro­duk­ci­ó­já­nak elõ­já­té­ka a fo­gan­ta­tás­ról, ge­rin­ce az ál­la­tok ház­hoz sze­lí­dí­té­sé­rõl szól. A fe­mi­niz­mus elõ­is­ko­lá­ja. „Ko­va­kö­vem ho­va te­vém?” – ez­zel a mon­dat­tal ha­sít­ja át a te­ret oly­kor a te­rem­tés ta­go­lat­lan be­szé­dû ko­ro­ná­ja, amiközben az as­­szony gon­do­san szer­ve­zi a ház­tar­tás-gaz­dál­ko­dás ál­lat­sze­mély­ze­tét. Ért a nyel­vü­kön. A bar­lang ol­tal­ma és ele­mó­zsia fe­jé­ben ke­rít iga­vo­nót, ház­õr­zõt, fe­jõs­jó­szá­got. Min­den ba­rom hû­ség­es­küt tesz, ki­vé­ve a lát­szat­ra mi­hasz­na macs­kát, aki sem szol­ga, sem ba­rát nem akar len­ni, sõt fenn­tart­ja ma­gá­nak a hold­töl­ték­kor va­ló kó­bor­lás jo­gát. Cse­ré­be do­rom­bo­lás­sal csi­tít­ja az õs­csa­lád böm­bö­lõ po­ron­tyát, s szor­ga­lom­mal fog­dos­sa az as­­szonyt frász­ba ho­zó ege­re­ket. Bartal Kiss nem al­kal­maz pa­ra­vánt. Épít szí­né­szei tes­ti adott­sá­ga­i­ra, moz­gás­kul­tú­rá­já­ra, já­ték­in­tel­li­gen­ci­á­já­ra és rit­mus­ér­zé­ké­re. Ro­vás­min­tá­za­tú (né­mi­kép­pen a szé­kely ka­pu­ra em­lé­kez­te­tõ) osz­lo­pok je­lö­lik ki a já­ték­te­ret, négy föld­be ál­lí­tott sá­mán­dob idé­zi a rég­múl­tat, a bá­bok na­gyobb ré­sze zsák­ból, kéz ál­tal for­má­ló­dik egy-egy ál­lat szim­bó­lu­má­vá. A ló­cit­rom: cit­rom. Meg­an­­nyi ren­de­zõi le­le­mény te­szi de­rûs­sé-iro­ni­kus­sá a nõ és az õ macs­ká­ja apo­te­ó­zi­sát. A fér­fi sem ma­rad vé­gül vesz­tes: meg­le­li a ko­va­kö­vet, éle­sít­he­ti ve­le a fegy­ve­rét.

A nagy­vá­ra­di­ak Liliput Tár­su­la­ta (Ki­ni­zsi Pál, a temesi orosz­lán) a hõs­le­gen­dá­ra épít, ám a le­gen­dá­val olyan tit­kok ki­fe­je­zé­sé­re tö­rek­szik, me­lyek­ben az em­be­ri lé­lek­nek részt kel­lett ven­nie: kül­sõ té­nyek ké­pe­i­ben tu­dó­sít a bel­sõ tit­kok­ról úgy, hogy sze­ret­né fel­idéz­ni ben­nünk a vib­rá­ló ti­tok­ér­ze­tet. Mi­ben rej­lik a hõs­ség? Pálfi And­rea báb­ja­it és dísz­le­te­it el­fo­gad­ják a gye­re­kek, Dió Zol­tán for­ma­tisz­te­lõ ren­de­zé­se együtt­ér­zést vált ki.

A hõs­ség a más­ság-komp­le­xum egyik tra­di­ci­o­ná­lis ele­me, ke­ve­sebb­szer ta­lál­ko­zunk ve­le a fesz­ti­vá­li báb­szín­pad­okon, mint az el­kü­lö­nült­ség ext­rém ese­te­i­vel. A Ko­lozs­vá­ri Puck Báb­szín­ház da­rab­ja (Sz. Kiss Ka­ta­lin: A sze­líd sár­kány­fiú me­sé­je) lát­tán egyet-ket­tõt bi­zo­nyá­ra for­dul a sír­já­ban Pro­mé­the­usz. A võ­le­gény­sor­ba cse­pe­re­dett sár­kány­gyer­mek­rõl a szü­le­tés­na­pi tor­ta­gyer­tya si­ker­te­len láng­ra he­ví­té­se­kor az a ször­nyû­ség de­rül ki, hogy víz­oká­dó sár­kány. Sze­ren­csé­jé­re, a vé­lel­me­zett rab­ság­ban síny­lõ­dõ, ki­sza­ba­dí­tan­dó meny­as­­szo­nya szin­tén szo­kat­lan tu­laj­don­ság­gal ren­del­ke­zik: min­den lép­te nyo­mán vi­rág bú­jik elõ a föld­bõl, ám el­szá­rad men­ten. Ásó-ka­pa, s nagy­ha­rang­ként ott van a ször­nyek ál­tal ször­nyek­nek bé­lyeg­zett jó­sá­gos apó­ka-anyó­ka, akik uno­ká­juk­ként ne­vel­ték a szü­le­ik ál­tal le­se­lej­te­zett sár­kány­le­ányt. Nem is tér vis­­sza a fal­ká­ba az if­jú pár.

A ko­lozs­vá­ri­ak mind­két elõ­adá­sa – a má­sik Ve­ress Zol­tán: Tó­bi­ás és Ke­le­men, az Excalibur Báb­te­át­rum és a Kelj­fel­jan­csi Kom­pá­nia kö­zös pro­duk­ci­ó­ja De­me­ter Fe­renc és K. Ko­vács Ist­ván ren­de­zé­sé­ben) – poszt­mo­dern in­dí­té­kú fa­bu­la. Te­het­ség­gel, nagy abszt­rak­ci­ós haj­lam­mal ki­vi­te­le­zett mun­kák, ame­lyek je­len­té­keny ní­vót kép­vi­sel­nek, ugyan­ak­kor ma­gu­kon vi­se­lik a ma­gyar báb­ját­szás ál­ta­lá­nos szimp­tó­má­it: a dra­ma­tur­gi­ai alul­táp­lált­sá­got, a ha­tás­lé­lek­ta­ni fel­ké­szü­let­len­sé­get, a köz­vet­len ne­ve­lés­re va­ló kész­te­tést. Ez­zel együtt öröm­tel­jes él­ményt nyúj­tott a báb­szín­há­zi so­ro­zat.
Ba­logh Ti­bor

9. évfolyam 8. szám
2007. június 28.
Tartalom
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
A homeless-Harpagon ödipális kalandja
Moliere: A fösvény – Kassai Thália Színház
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Budapesttől Szebenig
A Tamási Áron Színház 2006/2007-es évadának fontosabb eseményei
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum