|
Napi műsor
15:00 Negyedik nővér (Szabadkai Népszínház) Rákóczi-stúdióterem
18:00 Bernarda Alba háza (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
20:30 Lili bárónő (Csíki Játékszín) Várszínpad
|
2007. június 30.
Tiéd a világ, és teérted van a világ
Négy év az Újvidéki Mûvészeti Akadémián
Újvidéken
kétévente indul a
Mûvészeti Akadémia
drámai tagozatán magyar
színész szak. 2003-ban Hernyák György
vezetésével kilencen
kezdtük meg tanulmányainkat
színész szakon.
Asszisztensként Mezei Zoltán,
demonstrátorként Pálfi Ervin
dolgozott velünk.
A végzõs osztály a
kisvárdai fesztiválon Janusz Glowacki Negyedik nõvér címû
darabjával szerepel. Ez az
utolsó közös vizsgánk
mesterségbõl.
Elsõ óránk a
szabadban volt. Tanárunk, Hernyák
György kivitt bennünket a pétervári
várba. Adott fél órát, hogy
mindenki egymaga sétáljon,
nézelõdjön, és hozzon
magával egy növényt. Mikor
visszaértünk a
kóróval, beszélni kellett
róla: hogy néz ki, milyennek
találjuk.
Rávilágított, hogy
valójában magunkról
beszélünk. Az elsõ tanács:
figyeljük önmagunkat és az
embereket körülöttünk.
Ezt nagyon sokszor hallottuk késõbb
is. Elsõ félévi vizsgánk
kisebb jelenetekbõl állt,
bemutatkozó dalokból és
„magányokból”. A bemutatkozó dal – egy slágerre saját
szöveget kell írni, magunkról,
hibáinkat karikírozva. Magány – az
utcán meg kell figyelni egy embert, és a
cselekvései meg a
hozzáképzelt otthoni
élete alapján a figurát el kell
játszani.
A második félév
– visszatekintve talán a
legszabadabb volt mûvészileg.
Weöres Sándor egysorosait és
értelem nélküli verseit
kaptuk. Történetet,
szereplõket nekünk kellett
kitalálnunk. Ez
közösségépítõ
feladatként is kitûnõ volt, mert ha
az elképzelésemmel nem
illettem bele a koncepcióba,
módosítanom kellett az
ötletemet, a csapat érdekeit
tartva szem elõtt. Ebbõl nagyon
érdekes kis elõadás
született, még
fesztiválokra is hívtak
bennünket. Nem volt szükség
tolmácsra sem, mert a szöveg – Weöres
lévén – független a
cselekménytõl. Nemrég
találtam egy jó gondolatot Peter
Brooknál. A mûvészet a
szabadság egyedüli formája
világunkban. Mindenki keresi a
módot arra, hogyan szabaduljon meg a
bánatától.
Jött a nagy
lehetõség, egy félév
Pesten. Ez minden évfolyamnak
kijár: betekintés a
budapesti egyetem
mûködésébe.
Osztályvezetõnek Léner
Pétert, a József Attila
Színház igazgatóját
kaptuk. Megtapasztaltuk, milyen, ha az
emberrel külön énektanár
foglalkozik, minden nap kemény
mozgásórákat vesz, és
logopédus tanítja
beszélni. Ami a legjobb volt,
megnyíltak elõttünk a
színházak, esténként
elõadásokat néztünk.
Három hónap alatt közel
ötvenet!
Decemberben új
gondolatokkal jöttünk haza,
fejlõdve az említett
tantárgyakból, és elmentve
egy kicsit az ottani életbõl.
A következõ
félévben egy
„felnõtteknek” való
dráma: Csurka István Deficitje. Ha az életkor és a
megéltség hiányzott is – nem
lett a legsikeresebb vizsgánk –, de a
próbákon mindenki nagy utakat
tehetett lelki világában. Ez a
vizsga nekem piros színû –
vérre ment.
Eljött a harmadik év.
Írnunk kellett mesterségbõl
egy drámát. Hogy hû
maradhassak önmagamhoz címmel született meg az
elõadás. Év végén, hogy
minden mûfajt kipróbáljunk, az
Übü király következett.
Barátkoztunk a groteszkkel,
kiélhettük magunkat. Az
akadémia udvarán
játszottunk, bevonva a fákat,
amelyek azóta már nincsenek,
átépítik ugyanis az
épületet, és a tervekben nem ott
szerepelnek a fák.
Mint elsõ óta mindig,
nyáron mentünk a
Tanyaszínházba. Az
akadémisták nyári
színpada ez. Napon felforrt színpad,
legyek, leégett hátak,
paprikás, kukoricás,
csalogatás, öreg emberek
könnyes szeme, naptejillat, berekedt
színészek, paprikás, lovas
kocsi, adjatok csak egy szabad napot,
paprikás, nevetés,
vééégre halászlé!,
haggyál már aludni!, könyvek,
könnyek, csak nehogy essen!, hol a
kosztümöm?, megyek hazaaaa! Ezek csak
szavak... sok embernek szerzünk
örömet, aztán amibe nem haltunk
bele, az erõsebbé tett.
Negyedév. A feladat, mono- vagy
duódráma
készítése az elsõ
félévben, második
félév a közös, utolsó
vizsga, Glowacki, a szabadkai
Népszínház
produkciójaként. Ott
játszhatjuk szeptembertõl.
Szinte mindenkinek
adódott esélye megmutatni
magát színházban is.
Megnyílik a Kosztolányi
Dezsõ Színház, négy embert
közülünk oda is
szerzõdtetnek. Az
Újvidéki Színház egy
embernek tud munkát
biztosítani, Nagybecskerek szintén.
Miért is adtam ezt a
címet? Az egyik beszédvizsgánk
szövegében hangzott el. Azóta
is idézzük. Valaminek a
végéhez értünk, és
más kezdõdik. Érezhettem, az
enyém volt a világ, és
érezhettem azt is, hogy nem érdeklek
senkit. Emlék, emlék! De erre még
ráérünk. Ha már
kirepülünk, merjünk magasra
szállni!
Táborosi Margaréta
|
9. évfolyam 9. szám
2007. június 29. Tartalom
Briliáns bohóctréfa
John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|