|
Napi műsor
15:00 Negyedik nővér (Szabadkai Népszínház) Rákóczi-stúdióterem
18:00 Bernarda Alba háza (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
20:30 Lili bárónő (Csíki Játékszín) Várszínpad
|
2007. június 30.
Zenével elmondott szöveg
Könczei Árpád a színházi komponálásról
– Színházi
zeneszerzést, úgy tudom, nem
tanítanak. Hogyan lehet
megtanulni?
– Ha zeneszerzõ az
ember és dolgozik, akkor
beletanul. Szerencsém van, mert
koreográfus is vagyok, és a
színpadi
térérzékelés, a
komponálás mindkét
munkában jelen van. Bocsárdi
László ismerte a
koreográfiáimat,
aztán zeneszerzõként
dolgoztam vele elõször. Addigra
már több komolyzenei szerzemény
volt a hátam mögött –
vonósnégyes, kamarazene
és zenekari mû. Adta magát,
hogy együtt dolgozzunk. Azóta több, mint negyven
színdarabhoz komponáltam
muzsikát,
koreográfusként harminc
munkában vettem részt.
Nagyvárad és Udvarhely
kivételével az összes
erdélyi magyar színházban
megfordultam, sõt Tompa
Gáborral a nagyszebeni román
színházban is. Bocsárdinak
köszönhetõen jártam
Bukarestben, Craiován, most pedig a Ploiesti
Román Színház Don
Juan-bemutatója elõtt
állunk. Dolgoztam Árkosi
Árpáddal, Kövesdi Istvánnal,
Parász-ka Miklóssal, Török
Violával – aki Bocsárdi
tanítványa, vagy Uray
Péterrel (a Malom címû darabban).
– Miben
hasonlítanak egymásra az
említett rendezõk?
– Az
elõadásaikkal
gondolkodnak, és minden
gondolkodásnak sajátos
karakterisztikája van. Ami engem
illet, ennek kell megmutatkoznia a
zenében is.
– A
színházi zenéi is
komolyzenék?
– Komolyan veszem a
színházi zenét, mindig
akusztikus hangszereket
használok, de muszáj beletenni
szintetizátort is. Ez olyan, mint a smink: a
lényeg, ami alatta van, de mégis
hozzátesz a
tökéletességhez.
– Egy elõadás
létrehozása során sok
minden elõkerül. Ha
valamiért ismert zene kell,
elõfordulhat, hogy idéz?
– Csak ha oka és célja van.
Például a Titus
Andronicushoz Bocsárdi
László barokk zenét kért
tõlem. Nyilván nem kezdek több
éves munkába, mert a barokk zene
alapos ismerete nem is éveket,
inkább egy életet kíván –
tehát akkor beemeltünk
Bach-témákat. De elõfordul, hogy
valahova
stílusgyakorlat-szerûen
írok „érzet zenéket”. Ezek
azonban nem neo-akármi
korszakzene-utánzatok, hanem
saját mûveim.
– A zenei
dramaturgia hogyan viszonyul a
szöveghez?
– Rendezõje
válogatja. Van, aki azt mondja, rövid
illusztrációkat,
hangulatokat szeretne. Mások
teljesen rám bízzák. A
harmadik típus valamilyen elv
szerint kívánja a zenét az
elõadáshoz illeszteni: mondjuk
ellenpontoz vagy kísér. Olyan munka
ez, mint az úri szabóé:
különbözõek a feladatok
és az emberek is, de szabni-varrni tudni
kell, magyarán a zeneszerzést meg
kell tanulni, mûveket kell írni
– akár színpadiakat is. Árkosi
Árpád például azt
találta ki az Énekes
madár
rendezésekor, hogy a zene
segíti a csoda
megszületését. Vagy
Török Viola, aki képzett
zenész, egészen pontosan el tudja
mondani, mit szeretne. Bocsárdinál
pedig egyben jelent valamit a zene, a
mozgás és a tér. Az
elõadásaiban egyre több
zenét használ: eleinte húsz perc
kísérõzene volt, ma már egy
órányi, mert sok jelenet alatt
végig szól. A színész erre
jelenik meg a térben, és adott esetben
túl is beszéli azt. De érdekes
példa a Rómeó
és Júlia báljelenete,
ahol Bocsárdi az élõ zenével
mondatta el a szöveget, a
megismerkedésüket, és
mire kettesben maradnak, már
„csak” megcsókolják
egymást. Mindez egy prózai
elõadás.
– Érdekesek ezek a
zenék színház nélkül is?
– Önmagukban is
megállnak. Hogy jók vagy rosszak, azt
eldönti a közönség, a
kritika. Nyilván egy koncerten nem
játsszuk el az ellenpontozó,
kísérõ, mondjuk
naturalista jellegû
zenéket, amelyek a színpadon
érvényesek. A koncerten
elõadott muzsika viszont
instrumentálisabban szólal
meg, mint egy színházi zenekar.
Proics Lilla
|
9. évfolyam 9. szám
2007. június 29. Tartalom
Briliáns bohóctréfa
John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|