„Ha te leszel az erdélyi Cseh Tamás, szólj már Gézának is” – tulajdonképpen csak ennyit kért Rappert Gábortól a szóban forgó dalszerző és előadó. Jogdíjat nem.

Ülök a fesztivál egyik új helyszínén, a februárban nyitott Coffein Kávéházi Klubban, és hallgatom Cseh Tamást. Azaz Rappert Gábort, amint Budapestről mesél meg az illegalitásról, Desiré kalandját idézi a munkásszállóról és a dalt a ravaszdi Shakespeare Williamről. Egy szám kivételével egyedül énekel, „csendes” társa a csellós Kováts István. A számokat sztorik fűzik egybe, ezeket valószínűleg a nemrég Szatmárnémetiben rendező Bereményi Gézától és Bérczes Lászlótól kapta.

Van valami megmagyarázhatatlanul fura abban, hogy Cseh Tamás dalait egy viszonylag steril kávéházban, más előadásában hallgatjuk. De a telt ház mégis beszédes: némán ülnek a nézők az asztalok mellett, alig hallhatóan sürögnek körülöttük a pincérek. Kitartóan hordozzák körbe a söröket, a csokoládé- és teakülönlegességeket. Ingyenes a belépés, az ajtónál a délelőtti kávéházi beszélgetés díszlete, pamlag és fotel, felcsíptetett drapéria, valamint egy programot osztogató lány. Nincs cigaretta-moratórium és légkondi sem, félhangosan mormol két hűtőpult. Ki-berohangál két nagyon fontos ember, ők másfél órára sem kapcsolhatják ki a mobiljukat. De visszajönnek pár perc múlva. Ahogy az sem kizárt, vasárnap is visszatérnek, hogy meghallgassák az új Csehovnak nevezett Jevgenyij Griskovec drámáját, a Hogyan ettem kutyát? címűt a dunaszerdahelyi Gál Tamástól, vagy kedden a székelyudvarhelyi Sinatra-, pénteken a szatmárnémeti Karády-esteket. De mit lehet tudni, az is előfordulhat, hogy jobban izgatja őket az újvidéki színésznők, Elor Emina és Ferenc Ágota csütörtöki műsora, A rózsa két illata, amelyben két nő beszélőre várja az előző nap börtönbe került férjét. A történet – úgy hírlik – mulatságos. És meglepő fordulattal zárul.