A Komáromi Jókai Színház a 2007/2008-as színházi évadban ünnepelte megalakulásának 55. évfordulóját. Egy-egy jubileumi évadban a színház iránti érdeklődés megnő, ugyanakkor a színházzal szembeni elvárások is fokozódnak. Nem volt ez másképp most sem.

Az ünnepi évad Gárdonyi Géza A bor című zenés népszínművével indult, melynek előbemutatóját június végén tartottuk a magyarországi Komáromban található monostori erőd szabadtéri színpadán. Az előadást Bezerédi Zoltán rendezte, díszlete Győry Gabriella, jelmezei Cselényi Nóra tervei alapján készültek. Az előadás különlegessége Kovács Márton népdalokból, népzenei motívumokból írt zenéje, amelyet a játszók szólaltatnak meg. Következő bemutatónk, a Hófehérke meg a törpék című mese-operett gyermekközönségünk számára készült. Albert Péter, Barabás Árpád és Lőrinczy Attila meseátiratát Pille Tamás állította színpadra Howard Lloyd díszletében. Az előadás nagy sikert aratott ifjú nézőink körében, s ezzel sikerült beindítani a „családi színház” projektünket.

Az évad ünnepi díszbemutatója 2007. november 23-án volt, az Egy lócsiszár virágvasárnapja című Sütő András-drámát Lukáts Andor rendezte, munkatársai Nagy Viktória (díszlettervező), Gadus Erika (jelmeztervező), Sáry László (zenei munkatárs), Gyöngyösi Tamás (koreográfus) voltak. A premier napján került sor a „Határon túli színházak ma-holnap” címet viselő színházi konferenciára, amelyen kilenc határon túli színház képviselője vett részt Erdélyből, Vajdaságból és a Felvidékről. A színház az ünnepi évad apropóján kiadott egy emlékkönyvet is, melyben az 55 évad repertoárján, valamint a színháztörténeti összefoglalókon túl a színház múltjának és jelenének fontos személyiségei által írt vallomások, visszaemlékezések olvashatók.

A Lócsiszár próbafolyamatával párhuzamosan folyt a munka a Vasmacska Stúdiószínpadon is. Charlotte Keatley Anyám azt mondta, hogy ne című kortárs drámáját állította színre Lévay Adina, aki másodízben dolgozott színházunkban, és szeptembertől művészeti tanácsadóként, május elsejétől pedig művészeti vezetőként is részt vesz a társulat életében. Az előadás igazi jutalomjáték négy színésznő számára, s nemcsak szakmai, de közönségsikernek is örvend, ami azért fontos, mert konzervatívabb értékrendet valló közönségünk ez idáig elzárkózott a stúdiószínpadon készült előadásoktól.

Az újév második napján kezdődtek volna a próbák, s február elejére terveztük Shakespeare A vihar című színművének bemutatóját Victor Ioan Frunză rendezésében. A produkció előkészületei meg is kezdődtek, sajnos azonban technikai okokból az előadás nem jöhetett létre. Mivel ez csak decemberben derült ki, nem volt lehetőség arra, hogy előkészítsünk egy másik előadást, így az ünnepi évadban a tervezettnél eggyel kevesebb bemutatót tartottunk. Noël Coward Forgószínpad című keserédes játéka évek óta szerepelt a terveink között. Konter László rendezésében a színház alapító tagjai és emblematikus nyugdíjas színésznői léptek színpadra, és arattak sikert a hálásan emlékező publikum körében. Márciustól Kálmán Imre dallamai költöztek a Komáromi Jókai Színház falai közé. Keresztes Attila, a Kolozsvári Állami Színház aligazgatója állította színre, értelmezte újra a Csárdáskirálynőt. A kis létszámú társulat, amely korábban soha nem játszott nagyoperettetés még nem kísérte nagyzenekar (az előadást a huszonhét tagú Raab Sinfonietta kíséri, zenei vezető és karnagy Incze G. Katalin) keményen dolgozott, hogyfelnőjön a feladathoz. Az eredményt – és a Csárdáskirálynő fogadtatását látva, megérte a fáradságot. 55 éves a Jókai Színház. Az évadban 143 előadást játszottunk, és 10 színház 31 előadását láttuk vendégül. Játszottunk a Divadelná Nitra nevet viselő nemzetközi fesztiválon, az új pozsonyi Nemzeti Színházban, valamint a Vendégjáték Budapesten program keretében a budapesti Tháliában. Voltak meghitt, ünnepi pillanatok, munkás hétköznapok, életveszélyes helyzetek, termékeny szakmai találkozások és meddő viták. Pár héten belül megkezdődik a színház nézőterének és színpadának rekonstrukciója. S talánnem csak a színház technikai parkja újul meg szeptembertől…
Fotók: Dömötör Ede