|
Napi műsor
10:00 A szelíd sárkányfiú meséje (Puck Bábszínház) Kamaraterem
16:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
21:00 Ibusár (Szabadkai Népszínház) Művészetek Háza
21:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem
|
2007. június 25.
Nagyon boldog vagyok, hogy utánam nyúltak
Karna Margit újra versenyben Kisvárdán
Karna Margit már
életmûdíjat is kapott
Kisvárdán, fellépései
eseményszámba mennek. Most a Tangóban a
nagymama szerepében
láthattuk, de kedden még fellép a Képmutatók
cselszövése érsekeként.
– A Nem fáj! címû
produkcióban volt a nagy
visszatérése. Elõtte
tíz évig nem játszott…
– Addig nem
kellettem a színházamnak. Ezt
sajnálom. Én ott voltam.
– Egyszerre csak
nyugdíjba küldték?
– Negyven
év után mentem nyugdíjba.
Nálunk a nõk harmincöt évig
dolgoztak, én külön
engedéllyel negyven
esztendõt, mint a férfiak. Ehhez a
színházi tanácsnak be kellett
adni egy kérvényt.
– Amikor nem játszott,
akkor azért elõadásokat
megnézett?
– A
férjemmel együtt bejártunk
elõadásokat nézni. Amikor
õ már nagybeteg lett, nem mentünk.
– Közben pedig fájt a
szíve, hogy szeretne játszani?
– Hazudnék,
ha azt mondanám, hogy az embernek nem
fáj, ha nincs rá szükség. És most
nagyon boldog vagyok, hogy utánam
nyúltak.
– Ki hívta fel, hogy
játsszon a Nem fáj!-ban?
– Kovács
Frigyes igazgató.
– És mit mondott?
– Hogy
„Maca néni, jön egy rendezõ,
Ilan Eldad, játszanál-e az
elõadásában?” Mondtam,
nézd kisfiam, elhozod a rendezõ
urat, és õ majd megnéz engem, azt már
ne kívánjátok, hogy én
menjek oda megmutatni magamat. Ilannal az
elsõ pillanattól
szimpatikusak voltunk egymásnak.
– Mi történt, amikor
találkoztak? Kellett valamit
csinálnia?
– Elég volt
egymásra néznünk. Nem ismertem
a rendezéseit, de rögtön
megtetszett mint ember.
– Egy szörnyen kemény
asszonyt játszott. Ön nem tûnik
ilyennek.
– A
nagyanyám – aki két
háborút végigélt, és
özvegy maradt, gyerekeket,
köztük engem is nevelt, mert korán
árva lettem –, õ volt ilyen. De én is
tudok kemény lenni.
– Miben?
– Az
elhatározásaimban,
és akkor, amikor bántanak.
Színházban pedig hogyne
bántanák az embert.
– A Nem
fáj!-ban játszott
szerepéért megkapott minden
díjat, amit csak lehet, Kisvárdán
ugyanúgy, mint a pécsi
színházi találkozón,
és még Kritikus-díjat is
kiérdemelt. Ott voltam, amikor a
Kamrában átvette, láttam,
hogy bizony, eltört a mécses.
– Amennyire
kemény tudok lenni, annyira
érzékeny vagyok, képes vagyok
elsírni magam, és nem is tudom
visszatartani. Igen gyorsan
sírok, ha meglátok egy
öregaszszonyt, gyereket, beteg
állatot.
– Egész más
figurát kell játszania a
Tangóban, mint amilyet a Nem fáj!-ban
alakított.
– A
színész minden este tud mást
csinálni. Ehhez nem kell olyan nagy
átállás.
– Pedig most nekem akkor
tetszett igazán, amikor Mrozek
darabjában a szerepe szerint fel
kellett feküdnie a ravatalra. Akkor
összeszorult a gyomrom.
– Ha
elõtte nincs az a felületes,
léha nagyanya, akkor nincs ez a nagy
váltás, amikor egyszerre csak
õszintévé válik.
– Gondol a halálra?
– Természetesen.
Nekem már alkonyom van, kell a
halálra gondolnom. Még pár
év, és ha megérem, nyolcvanéves
leszek.
– Spiró György
tragédiáját, a Csirkefejet valószínûleg
ön miatt tûzték mûsorra.
– Lehet, hogy
Kovács Frigyes ezzel
ajándékozott engem meg.
– És annak az elõadásnak
mégsem lett akkora sikere, mint a Nem
fáj!-nak.
– Egy kicsit
hûtlen lett a színház a darabhoz.
Nem forszírozta eléggé, de
lehet, hogy én nem játszottam elég
jól. Voltak, akik azt mondták, hogy nincs mit
szégyellnem. A Csirkefejben n agyon
õszinte voltam, mert annak
ellenére, hogy van gyerekem, én
azért magányos vagyok, amióta
a férjem meghalt. Nekem is volt
kiscicám, mint a darabbéli
öregasszonynak. Már nincs, mert
meghalt, és nem merek újat venni. Ha
túlél, akkor ne rugdossa senki
idegen.
– A
magány ellen mit lehet még tenni?
– Van egy kicsi
színház, egy kicsi
televízió, olvasok,
keresztrejtvényt fejtek,
kézimunkázom. Mást már
igazán nem tudok tenni. És hát
örülök, hogy a színészetet
még bírom csinálni.
Bóta Gábor
|
9. évfolyam 5. szám
2007. június 25. Tartalom
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|