A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
10:00 A szelíd sárkányfiú meséje (Puck Bábszínház) Kamaraterem
16:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
21:00 Ibusár (Szabadkai Népszínház) Művészetek Háza
21:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem
2007. június 25.
Mirõl is szól?
Mrozek: Tangó – Kosztolányi Dezsõ Színház, Szabadka

Ked­ve­zõ elõ­jel, ha egy Tan­gó-elõ­adás szín­lap­ja ar­ra utal, hogy nem há­rom fel­vo­ná­sos nagy­szín­há­zi pro­duk­ció meg­te­kin­té­se elõtt ál­lunk, hi­szen eb­ben az eset­ben je­len­té­keny dra­ma­tur­gi be­avat­ko­zás­ra szá­mít­ha­tunk, és önál­ló ren­de­zõi anyag­ke­ze­lés­ben re­mény­ked­he­tünk. Bár szü­le­té­se ide­jén, a ’60-as évek el­sõ fe­lé­ben min­den bi­zon­­nyal – úgy, ahogy volt – na­gyot szólt a mû, má­ra jócs­kán túl­be­szélt­nek hat­nak a kü­lön­bö­zõ ge­ne­rá­ci­ók egy­más­után­já­nak ér­ték­ta­ga­dá­sá­val és -keresésével kap­cso­la­tos fej­te­ge­té­sei. Az eze­ket túl­zot­tan tisz­te­lõ elõ­adá­sok pe­dig rend­sze­re­sen di­dak­ti­kus­sá, szín­pa­di meg­ol­dá­sa­ik­ban il­luszt­ra­tív­vá vál­nak, mi­köz­ben az ere­den­dõ groteszkumot gyak­ran szimp­la ko­mé­di­á­zás­sá egy­sze­rû­sí­tik le.
A sza­bad­kai elõ­adás dra­ma­turg­ja, Gó­li Kor­né­lia va­ló­ban ala­po­san meg­húz­ta a szö­ve­get, amely mû­ve­let­nek el­sõ­sor­ban (de nem csak) a hos­­sza­dal­mas ma­gya­ráz­ga­tó ré­szek es­tek ál­do­za­tul, il­let­ve vál­tak szi­ká­rab­bá. Az al­ko­tók az író ál­tal el­kép­zelt és a ko­ráb­bi Tan­gó-elõ­adá­sok­ból is­me­rõs na­tu­ra­lisz­ti­kus mi­li­õt sti­li­zált tér­rel cse­ré­lik fel, és a re­a­lisz­ti­kus ala­pú já­ték­stí­lus he­lyé­be el­raj­zolt moz­du­la­tok­ból, szé­les gesz­tu­sok­ból, ka­ri­kí­ro­zott in­to­ná­ci­ó­jú be­széd­bõl fel­épü­lõ szín­pa­di nyel­vet dol­goz­nak ki. Ren­de­zõ és dísz­let­ter­ve­zõ: Pus­kás Zol­tán.
Tár­gyak­kal te­le­zsú­folt, ren­det­len nap­pa­li he­lyett egy leg­in­kább ra­va­ta­lo­zó­ra em­lé­kez­te­tõ fe­ke­te he­lyi­ség­ben va­gyunk; a já­ték­te­ret egy kö­zé­pen kör­ré ki­szé­le­se­dõ, ke­reszt ala­kú pást al­kot­ja; a szo­ba be­ren­de­zé­se a mrozeki ra­va­ta­lon túl – amely az elõ­adás­ban kö­zön­sé­ges ka­na­pé­ként is mû­kö­dik – egy sem­le­ges asz­tal­ra és né­hány szék­re kor­lá­to­zó­dik.
A sze­rep­lõk tan­gó­ze­né­re, tán­cos-gro­teszk moz­du­la­tok­kal ér­kez­nek a szín­re – mint­egy sa­já­to­san le­ké­pe­zen­dõ a fi­gu­rák eg­zal­tált­sá­gát. Min­den­ki fe­hér ru­hát vi­sel, egyé­ni­sé­gé­hez il­lõ ka­la­pot vagy sap­kát hord; egye­dül a kí­vül­ál­ló Edek van ha­ja­don­fõtt (a lát­vá­nyos jel­me­ze­ket a ren­de­zõ ter­vez­te). A je­le­ne­tek szö­veg nél­kü­li, ze­nés be­ve­ze­tõ ré­szé­ben a ké­sõb­bi­ek­ben is vis­­sza­tér a kez­dõ­kép­ben meg­is­mert ko­re­og­rá­fia, amely­nek stí­lu­sát a sze­rep­lõk a ver­bá­lis ré­szek moz­gás­vi­lá­gá­ba is át­men­tik. El­sõ­sor­ban az idõ­sebb sze­re­pe­ket ját­szók kap­nak ef­fé­le jel­lem­zést: Karna Mar­git pi­pis­ked­ve gesz­ti­ku­lá­ló (és ugyan­így csi­po­gó-be­szé­lõ) Eu­gé­nia; Mess At­ti­la bo­hó­ká­san tán­cos lép­tek­kel köz­le­ke­dõ, szé­les kar­moz­du­la­tok­kal ha­do­ná­szó Eugéniusz; Ba­lázs Áron im­pul­zív gesz­tus­vi­lá­gú, túl­moz­gá­sos Stomil; Er­dély And­rea ki­hí­vó moz­du­la­tok­kal (és be­széd­jé­vel is) af­fek­tá­ló, egy­foly­tá­ban bil­le­gõ-ri­szá­ló Ele­o­nó­ra. Ala (Bé­res Már­ta), Artur (Mé­szá­ros Ár­pád) és Edek (Mi­kes Im­re Elek) nem kap­nak ha­son­ló­an preg­náns moz­gás­vi­lá­got (s kö­zü­lük a két utób­bi fi­gu­ra hal­vá­nyabb­ra is si­ke­rül a töb­bi­e­ké­nél). A má­so­dik rész­ben a kör­nye­zet­hez ko­mo­rul­nak a szí­nek: a jel­me­zek fe­ke­té­re vál­ta­nak, a moz­gás­so­rok in­ten­zi­tá­sa alább­hagy.
Az el­emelt elõ­adás­mód egy­fe­lõl két­ség­te­le­nül élénk­ké, len­dü­le­tes­sé te­szi a já­té­kot, és szá­mos em­lé­ke­ze­tes pil­la­na­tot te­remt, más­fe­lõl azon­ban ál­ta­la sem si­ke­rül meg­gyõz­ni ar­ról, hogy a Tan­gó – még­an­­nyi­ra megszikárított szö­veg­gel is – fon­tos és idõ­sze­rû mon­da­ni­va­lót tar­to­gat. Sem­mi nem ve­zet se­ho­vá – su­gall­ja az elõ­adás, és tét­je sin­csen sem­mi­nek. Nem­csak a for­mák el­sõ ge­ne­rá­ci­ós ta­ga­dá­sa vagy a ha­gyo­má­nyok má­so­dik ge­ne­rá­ci­ós üres éleszt­ge­té­se pusz­ta já­ték csu­pán, ha­nem az ide­o­ló­gi­ák ár­nyé­ká­ban meg­iz­mo­so­dó nyers erõ­szak sem vá­lik itt fe­nye­ge­tõ­vé: a sti­li­zált gyil­kos­sá­got kö­ve­tõ­en az Edek-Eugéniusz tan­gó – ala­po­san meg­ad­va a mód­ját a tánc­nak – csil­lo­gó re­vü­füg­göny elõtt, pi­ros ru­há­ban járatik el (ko­re­og­rá­fia: Igor Pejic Sadzak, Ana Josipovic).
Ma­rad hát a kér­dés: mi­rõl is szól? Per­sze, ha nincs vá­lasz, a ma­ga mód­ján az is le­het je­len­tõs ered­mény.
Dö­mö­tör Adrienne
9. évfolyam 5. szám
2007. június 25.
Tartalom
Tangóharmónia
Nagyon boldog vagyok, hogy utánam nyúltak
Karna Margit újra versenyben Kisvárdán
Mirõl is szól?
Mrozek: Tangó – Kosztolányi Dezsõ Színház, Szabadka
Mint a csataló
Kettõnél többen a Ketten a neten mellett
Gurulós Goldoni
Goldoni: Különös történet – Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
Kontakttánctól Kulisszáig
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház évada
Más hangsúlyok
Kézdy György, a szövegpárti színészvendég
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
8. szám (június 28.)
7. szám (június 27.)
6. szám (június 26.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum