Napi műsor
10:00 A szelíd sárkányfiú meséje (Puck Bábszínház) Kamaraterem
16:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
21:00 Ibusár (Szabadkai Népszínház) Művészetek Háza
21:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem

2007. június 25.
Más hangsúlyok
Kézdy György, a szövegpárti színészvendég

„Má­sod­szor va­gyok Kisvárdán, elõ­ször zsû­ri­tag­ként, most meg­hí­vott­ként” – mond­ja Kézdy György szí­nész. Az el­sõ al­ka­lom 2003-ban volt, Fo­dor Ta­más­sal, Söptei And­re­á­val, Schlanger And­rás­sal és Urbán Ba­láz­­zsal osz­tot­tak dí­ja­kat. Az­óta a szer­ve­zõk min­den év­ben rend­re meg­hív­ják Kézdyt, de csak idén volt ide­je el­jön­ni. Úgy ter­ve­zi, ma­rad a fesz­ti­vál vé­gé­ig, meg­né­zi az ös­­szes elõ­adást, per­sze most nem nyo­maszt­ja „a mind­egyi­ket vé­gig kell ül­ni”-kötelezettség.

Hal­lat­la­nul iz­gal­mas­nak tart­ja a szí­nész a ha­tá­ron tú­li szín­há­za­kat, cso­mó olyan dol­got tud­nak ugyan­is, amit a ha­tá­ron be­lü­li­ek nem. Hogy mi ez a cso­mó do­log, ar­ra an­­nyit mond: más­ho­va te­szik a hang­sú­lyo­kat. Ér­dek­lõd­ve né­zi pél­dá­ul a ro­má­ni­ai szín­há­za­kat. Más stí­lus­ban ját­sza­nak, mint ná­lunk. Õk in­kább a for­mát he­lye­zik elõ­tér­be, a moz­gást, az öt­le­te­ket, a szi­por­kát, míg Kézdynek a leg­fon­to­sabb a szö­veg. A sa­ját bõ­rén ta­pasz­tal­ta a ro­mán szín­ház al­ko­tói mód­sze­re­it, hi­szen Szol­no­kon több­ször ren­dez­te Taub Já­nos. Nem et­tek ugyan egy­más te­nye­ré­bõl, de fan­tasz­ti­kus kö­zös mun­kák­ra em­lék­szik. „Ren­ge­teg konf­lik­tu­sunk volt, ez fõ­leg ab­ból fa­kadt, hogy én kér­de­zek. Az er­dé­lyi szí­né­szek, úgy lá­tom, nem kér­dez­nek, csi­nál­ják, amit mond a ren­de­zõ. En­nek ren­ge­teg po­zi­tí­vu­ma van: nem megy el az idõ fö­lös­le­ges vagy fö­lös­le­ges­nek tû­nõ vi­ták­kal. Más is­ko­la. Per­sze mon­dom ezt úgy, hogy nem is­me­rem pon­to­san, mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött dol­goz­nak a szí­né­szek-ren­de­zõk” – told­ja hoz­zá. „Még nem volt rá mód, hogy be­szél­ges­sek ve­lük er­rõl.”

Kézdy György a ko­má­ro­mi­ak elõ­adá­sán érez­te elõ­ször, hogy a pró­bá­kon nem kér­dez­tek a szí­né­szek. A Lukáts An­dor ren­dez­te Macs­ka­banál pél­dá­ul azt nem ér­tet­te, mi­ért lóg fej­jel le­fe­lé egy szí­nész ti­zen­va­la­hány per­cig, ami­kor nem tör­té­nik ve­le sem­mi. Idõn­ként oda­megy hoz­zá a má­sik, és rá­csap egy fej­szé­vel ar­ra a fém­ke­ret­re, ame­lyen a fiú lóg. Er­re bõ­ven elég lett vol­na egy perc – ál­lít­ja. A má­so­dik fel­vo­nást azon­ban sok­kal erõ­sebb­nek érez­te – te­lis-te­le volt jobb­nál jobb öt­let­tel. Am­bi­va­lens ér­zé­sei tá­mad­tak a ma­ros­vá­sár­he­lyi Yvonne-nál is, majd­nem el­uta­sí­tot­ta az egé­szet, de ahogy telt az idõ, egy­re in­kább meg­ked­vel­te az elõ­adást.

„A szí­nész úgy játs­­szon, hogy érez­ze, a kö­zön­ség­ben tör­té­nik va­la­mi” – ezt tart­ja iga­zán fon­tos­nak Kézdy György. Va­la­mi ha­son­ló mi­att ked­vel­te pél­dá­ul a ma­ros­vá­sár­he­lyi­ek elõ­adá­sát, az Al­va­já­ró ro­mán­cot. Adott négy em­ber, aki el­ké­pesz­tõ­en ki­szá­mí­tot­tan, kont­rol­lál­tan éne­kel, tán­col, irigy­lés­re mél­tó tem­pót pro­du­kál. Az asz­tal nem bo­rul­hat más­ho­va, mint aho­va elõ­re el­ter­vez­ték, a nõ nem es­het má­sik pont­ra, mint amit ki­gon­dol­tak ne­ki. Mind­eköz­ben egy vé­res tra­gé­dia fo­lyik, ki­csit köz­he­lye­sen, édes is­te­nem, ilyen az élet – le­gyint Kézdy, aki egy­ál­ta­lán nem akart vi­tat­koz­ni az elõ­adás után fa­nyal­gók­kal. Õrá ha­tott, és ez a fon­tos.

„Na­gyon sze­re­tem, ha jó­kat lá­tok” – mond­ja, és ez al­ka­lom­mal Bog­dán Zsolt­ra utal a Já­ko­bi és Lájdentálból. „Ami­kor oda­ült a zon­go­rá­hoz, úgy ját­szott raj­ta, mint a kis­is­ten. A da­rab­ról nem tu­dom, hogy mi­cso­da, de ha lá­tok egy ilyen ala­kí­tás-tö­re­dé­ket, az nagy­sze­rû. Már csak a meg­fe­le­lõ da­rab és ren­de­zõ hi­ány­zott” – foly­tat­ja, és nyom­ban hoz­zá­fû­zi: nem biz­tos, hogy iga­za van, ez a sa­ját vé­le­mé­nye.

Van né­hány elõ­adás, amely­re „elõ­re spó­rol”: Telihay Pé­ter ren­de­zé­se ilyen. Nem tud­ja ugyan, mi­lyen lesz, de vár­ja a sza­bad­kai Molière – Kép­mu­ta­tók csel­szö­vé­se cí­mû pro­duk­ci­ót. Bocsárdiék sep­si­szent­györ­gyi szín­há­za így vagy úgy min­dig ha­tás­sal van rá; az „úgy” azt je­len­ti: is­me­rõ­se­i­vel, kol­lé­gá­i­val so­kat vi­tat­ko­zik egy-egy ré­szen. Bár még nem is­me­rik egy­mást, szí­ve­sen be­szél­get­ne Bocsárdival is.
Szemere Ka­ta­lin

9. évfolyam 5. szám
2007. június 25.
Tartalom
Nagyon boldog vagyok, hogy utánam nyúltak
Karna Margit újra versenyben Kisvárdán
Mirõl is szól?
Mrozek: Tangó – Kosztolányi Dezsõ Színház, Szabadka
Mint a csataló
Kettõnél többen a Ketten a neten mellett
Gurulós Goldoni
Goldoni: Különös történet – Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
Kontakttánctól Kulisszáig
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház évada
Más hangsúlyok
Kézdy György, a szövegpárti színészvendég
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum