Kisvárdai Lapok

1999
Nyilván a jövõben is nagy lesz a kísértés, hogy sok helyen ott legyek, sokat játsszam, de 1992 óta eddig összesen egyszer voltam szabadságon. Legfeljebb egy-egy szabadnap jutott. Nagyon szeretem a munkámat, szeretem ezt a tempót, de azt hiszem, hogy egy idõ után már nem lehet büntetlenül csinálni. (Hunyadi László)

A saját ruháinkban játszunk, mert jelmezre nem volt pénz. A díszletet egy építõipari vállalattól kértük kölcsön, így gyakorlatilag ez sem került semmibe. A legdrágább az egész produkcióban az öt dobozos sör, amit az egyik jelenetben megiszunk. (A szatmárnémeti társulat tagjai a Leányrablás címû produkciójukról)

2000
–Jaj!
– Mi történt?
– A cigarettám hozzáért a fülemhez. Nahát, szépen vagyunk! Leégetem a saját fülem… (Hernyák György)

2001
Ebben a hatalmas nagyvárosban nagyon kevés a magyar és alig járnak színházba. Akármit játszhatsz nekik, bármit csinálhatsz kabarétól a gondolatig. Eleinte azt hittem, hogy a sok könnyû elõadás miatt nem jön be a nézõ. Nagy tartalmakat kell adni. De nem mûködött ez sem. Én is csatlakoztam azok táborához, akik nem tudták megoldani ezt a problémát. (Demeter András)

2002
A két kultúra közti létezés útközbeniséget feltételez, s én szeretnék is megmaradni itt. Ez szabadságot jelent számomra, s ezt a szabadságot a színésztõl is megkövetelem. Ehhez a szabadsághoz neki kellõen erõs személyiséggel és megfelelõ intelligenciával kell rendelkeznie. (Bocsárdi László)

2003
Lényegében még mindig, elõadásról elõadásra alakul, színeket nyer, és azt hiszem, sajnos soha nem lesz ebbõl annyi elõadás, hogy a végsõ formáját elnyerje. (Rappert Gábor)

2004
– Hogy került Fodor Tamás hozzátok rendezni?
– A tavalyi kisvárdai fesztiválon ismertük meg. Õ vezette a szakmai beszélgetést az elõadásunkról. Õ is megismert bennünket, jóban lettünk. (Balázs Áron)

2005
Attól, hogy átkerültem Budapestre, a belsõ értékrendem felborult. Mi a szlávos színházi gondolkodáson nõttünk fel, ami az itteninél kicsit érzelmesebb, a színésszel való munka nagyon intenzív belsõ kapcsolatot jelent. Ezt igen nehéz volt a más iskolán nevelkedett magyar színészekkel is kialakítani. (Czajlik József)

2006
A profizmus azzal is járt, hogy a találkozó némileg veszített bensõségességébõl, bájából, s talán a kezdeti lelkesedés is alábbhagyott. Mindezért azonban a magas nívó és a tökéletes szervezés kárpótol. (Dr. Nagy Péter, a közönségzsûri tagja)