|
Napi műsor
16:00 Tangó (Kosztolányi Színház Szabadka) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
18:30 Különös történet (Szatmári színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
21:30 Ketten a neten (Bigámia II.) (Marosvásárhelyi szinház) Várszínpad
|
2007. június 25.
Nyílnak-e a kapuk?*
A gondok azonosak, a megoldások különböznek
A
felsõoktatásba egyre
inkább beszivárognak az
üzleti szempontok, ám a
mûvészeti karokon nehéz
meghatározni a
piacképesség fogalmát,
hiszen nagyon kicsi a felvevõpiac.
Ám demokrácia van; ha valakit a
felvételin és a
késõbbi rostavizsgákon
alkalmasnak találnak, jár neki
a diploma. A
színész(túl)képzés
helyzete határon innen és túl
is olyannyira égetõ,
valós probléma, hogy a VII. Pécsi
Országos Színházi
Találkozón külön
programot szenteltek neki. No nem a
megoldásának, hanem az
intézményvezetõk
barátkozásának, hiszen a
színészképzéssel
foglalkozó egyetemek
vezetõi még soha nem ültek le
egymással gondolatcserére.
A határokon átívelõ
együttmûködésnek van
hagyománya, ám a két
magyarországi (budapesti
és kaposvári)
intézmény közötti
kooperációról nem
beszélhetünk. (A
vendégrendezõk,
vendégtanárok
meghívása, a diákcsere
és a részképzés –
kizárólag
pénzkérdés.)
Épp emiatt a
találkozó kevéssé
válhatott párbeszéddé.
A moderátor, Nánay
István
kérdéseire a
résztvevõk, Ascher
Tamás (a budapesti
Színház- és
Filmmûvészeti Egyetem
rektora), Béres
András (a
Marosvásárhelyi
Színmûvészeti Egyetem
rektora), Gothár
Péter (rendezõ, a
budapesti Színház- és
Filmmûvészeti Egyetem
tanára), Rusznyák
Gábor (rendezõ, a
Kaposvári Egyetem
Mûvészeti Kar oktatója)
és Zsótér
Sándor (rendezõ,
a budapesti Színház- és
Filmmûvészeti Egyetemen
jelenleg harmadéves
színészosztály
vezetõje) saját
álláspontjukat és
tapasztalataikat
monológszerûen
fejtették ki. Egyértelmû, hogy
a gondok mindenhol azonosak, a
megoldások között azonban nagy a
különbség.
Kiderült, kevés a jó
szaktanár, problémás az
elméleti képzés, és
sok hallgató
elhelyezkedési
nehézséggel küzd a
diplomázás után. Az
erdélyi és a vajdasági
helyzetrõl nem esett szó, ám
Magyarországon tavaly, a
megközelítõleg
negyventagú budapesti és
kaposvári évfolyam
szerzõdései után
három-négy évre beteltek a
fiatalszínész-státuszok.
Átmenetileg enyhít a
problémán, hogy a két egyetem a 3+2-es
bolognai rendszer helyett az osztatlan
ötéves képzési formát
választja. Lesz ugyanis néhány
üres év, amikor nem végez
évfolyam. A romániai
intézményekben három
év után szakirányt jelölõ
színpadi mûvészetek
megnevezésû
alapdiplomát kapnak a
hallgatók. A
mesterképzésben a BA-t
szerzettek körülbelül 60
százaléka tanulhat
tovább színésznek, rendezõnek vagy
teatrológusnak. Az még egyelõre
kiforratlan, ennek keretében
hogyan mélyítik tovább
tudásukat. Az bizonyos, hogy az alap- és
mesterdiplomás színész
között fizetési
besorolásban
különbség lesz. Budapesten
és Kaposváron négy év
iskolai munka után a színész
szakosok az utolsó tanévet
szakmai gyakorlaton töltik majd.
Vannak, akik szerint
kívülrõl kell rendet tennie
valakinek, és erre a
pályakövetést
megkövetelõ bolognai
szisztéma alkalmas lehet. Amíg ez
nem történik meg, minden
intézmény
önkorlátozást vezet be
(bár a jelentkezés életkori
határát Magyarországon
épp most törölték el), nem
keresik a pluszkvóta
lehetõségét, a
túlélés érdekében
ugyanakkor más mûvészeti
ágak felé nyitnak, és új
szakokat (Marosvásárhelyen
szcenográfia, az SZFE-n
látványtervezés,
bábrendezõ,
mozgásszínházi
rendezõ-koreográfus),
illetve doktori iskolát
indítanak. Abban
egyetértettek a résztvevõk,
hogy a végzõs hallgatók
önérvényesítõ
és önmenedzselõ
képessége alacsony, ezért meg kell
õket tanítani, hogyan
„adják el” magukat. Egyrészt
azért, mert kevés
színigazgató és filmes
szakember jár el a
vizsgaelõadásokra – a
magyarországi gyakorlat
legalábbis ezt mutatja.
Másrészt a friss diplomások
hátrányban vannak a
magyarországi ilyen-olyan
stúdiók,
szakközépiskolák
színészképzõ
gyáraiban végzett, csupán
színész II.
bizonyítvánnyal
rendelkezõkkel szemben, akik gyakran
alacsony fizetésért,
hálatelt szívvel vesznek részt
bármilyen vacakban. (Saját
tapasztalatom szerint a határok
másik oldalán e
végzettséget diplomaként
kezelik.)
Nap mint nap
szembesülhetünk azzal, és
nemcsak a színészhallgatók
esetében, hogy az érettségi
egyre alacsonyabb mûveltségi
szintet jelent, a szellemi
igényesség a zugolyokba
húzódik vissza (Ascher Tamás). Az
elméleti képzésben nincs
átfogó rendszer, a jelenlegi
struktúra változása
hosszú idõt vesz igénybe. Ezeket
az órákat idõrablónak
és értelmetlennek tartják a
hallgatók, pedig elég lenne, ha az
oktatók az õ fejükkel
próbálnának gondolkodni.
Mert a színész megtanul bármit,
ami kapcsolódik a
munkájához.
* A beszélgetés mp3 formátumban a www.poszt.com oldalon meghallgatható. Papp Tímea
|
9. évfolyam 4. szám
2007. június 24. Tartalom
Amikor állandósul az ideiglenesség
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának évadáról
Uncili, smuncili
Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony – Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|