Kisvárdai Lapok

– Dehogy vagyok én rendezõ.

– Ez áll a színlapon.

– Ó, hát annyi mindent kiírtak már oda! Amikor tanársegéd voltam az Újvidéki Mûvészeti Akadémián, rendeztem a tanítványaim vizsgáit, és Mezei Kingával is sokat dolgoztunk együtt. Néhányszor beszélgettünk Magyar Öcsivel és László Sanyival, hogy valamikor szívesen rendeznék. Egyszercsak megcsörrent a telefonom, ha szeretnék, akkor itt a lehetõség, a Tanyaszínházban. Próbáltam lebeszélni õket, hogy fiúk, ez azért nem egészen így megy… Ez volt tavaly a Kir Januli, avagy Az ördög tudja címû darab, amelyet Méhes György- és Caragiale-mûvekbõl írt Gyarmati Kata. A Negyedik nõvér tehát hivatalosan a második rendezésem.

– Te kerested az újabb lehetõséget, vagy a munka talált meg?

– Igaz, hogy el is szemtelenedtem, de az eset igen hasonlít az elõzõre, idén áprilisban azonban Mezei Zoli és Hernyák Gyuri voltak a meghívók. Elmondták, hogy „helyzet” van: egy darab és egy osztály rendezõt keres. Nagyjából másfél hónappal a próbafolyamat kitûzött kezdete elõtt, körülbelül 24 és fél óra alatt kellett döntenem. Elolvastam a Glowacki-darabot, és azonnal telefonáltam Katának, hogy ismeri-e.

– Miért, megijedtél?

– A dráma fabulája alapvetõen tetszett, de komoly problémáim voltak a szöveggel. A szerzõ valószínûleg grafomán. A Negyedik nõvér túlbeszélt, és bár jó mondatok tömkelege van benne, de az oldalnyi hosszú monológokat a színmûvészeti felvételire ajánlanám inkább. Az elsõ olvasást és beszélgetést követõen Kata készített egy elsõ változatot, majd új, Kata által glowackiul írt jelenetek kerültek bele, illetve egy kicsit változtattunk a jelenetek sorrendjén. Az elsõ olvasópróbán elmondtam, hogy a kezükben tartott példány még nem az utolsó.

– Adott szereposztással dolgoztál, vagy te választhattad a színészeket?

– Természetesen a végzõsökre épült a történet, de egyrészt nem akartam „elvizsgásítani” az elõadást, másrészt szerették volna, hogy a produkcióval a Szabadkai Népszínház repertoárja bõvüljön. Akit hívtam, az lelkesen és nyitottan állt a feladathoz. Bevallom, jólesett, mert éreztem, hogy bíznak bennem és a darabban.

– Számomra az elõadásban az volt a legérdekesebb dramaturgiai és rendezõi húzás, ahogyan a Vágó Krisztina és Pálfi Ervin játszotta két bérgyilkos végignézi, és reagál az eseményekre. Ez kinek az ötlete volt?

– Sokáig gondot okozott nekünk ez a két figura. Az eredeti drámában az ötödik-hatodik jelenet táján lépnek színre. Hihetetlen jó karakterek, de olyanok, mint a vaku fénye: hirtelen felvillannak, aztán eltûnnek. Még a fõpróbahéten is küzdöttünk azzal, hogyan oldjuk meg azt a problémát, mert Glowacki túlexponálta a darabot, és gyakorlatilag három expozíciót írt. Aztán Kata állt elõ azzal, de ebben Csík Gyurinak, a díszlet és a jelmezek tervezõjének is része van, hogy a jelenlegi felütéssel indítsunk. Hiszen Misa és Ivan Pavlovics arról beszélgetnek, hogyan kellene az életet megfelelõen élni. A másik ok pedig a darab témájából következik: nem lehet menet közben elveszíteni a két karaktert, mert ebbõl a világból nincs kijárat. Meg lehet próbálni távozni, de más lehetõség híján úgyis mindenki marad. Ezért inkább azt a megoldást választottuk, hogy plusz jelenetet írtunk nekik.

– Június 20-án volt a bemutató, a harmadik elõadást láttuk. Nem rizikós ennyire friss elõadást hozni a fesztiválra?

– Nem gondolom, hogy ez naptár kérdése. Ha egy elõadás kész van, lehet játszani.

– Miután a nézõk elmentek, ti még körülbelül fél órát maradtatok az öltözõben. Mit mondtál a színészeknek?

– Nem én beszéltem, hanem Máté Gábor és Szûcs Kati látogattak meg bennünket. Nem akarok szerénytelen lenni, mert tudom, hogy vannak az elõadásnak hibái, de Gábor dicsérte az ambíciót. És megjegyezte, hogy többeket új oldaláról ismert meg ahhoz képest, amit Kisvárdán eddig magukból mutattak. Én ennek azért örültem, mert ez volt az egyik szándékom.

– A rendezõi pályád a jövõ évadban folytatódik?

– Annyi biztos, hogy szabadúszóként fogok dolgozni. A Bárka Színházban továbbra is játszom Az arany árában, és Mezei Kingával egy Hrabal-szövegekbõl készült elõadásban dolgozom majd. A Stúdió „K”-ban Czajlik József és Fodor Tamás rendezéseiben közremûködöm, és két filmet forgatok. Ezek mind szívemnek-lelkemnek jólesõ, vágyott munkák. Két-három év óta elõször érzem magaménak a feladataimat.