|
Napi műsor
14:00 Stella (Stúdió Színház Marosvásárhely) Művészetek Háza
19:00 Záróünnepség-díjkiosztás - Várszínpad
20:00 Hat hét, hat tánc (Thália Színház ) Várszínpad
|
2007. június 30.
Nászúton Irakban
Janusz Glowacki: Negyedik nõvér - Szabadkai Népszínház és Újvidéki Mûvészeti Akadémia Itt minden
korrodálódik és pusztul. A
tárgyakon és az emberre
emlékeztetõ
véglényeken is érezni, hogy az
enyészet vár rájuk. Csík György
fémállványokból és
rozsdásodó
lépcsõsorokból, koszlott
szõnyegbõl és
kisszámú szocreál
bútordarabból szervezte meg az
elõadás
színpadképét. A remekül
mûködõ tér révén
válik lehetõvé az
eredetiben egymást követõ
jelenetek szimultán
lebonyolítása (Gyarmati Kata számos
dramaturgiai
beavatkozásának egyik
eredménye). A nézõ az elsõ
percekben nem tudja
összekapcsolni a
részinformációkat.
Így a Bábuska és a Tábornok
vodkagõzös
bölcselkedését, a három
nõvér civakodását egy,
késõbb a címszereplõ
lábán viszontlátott
cipõ miatt, vagy éppen a
totálisan dilettáns
bérgyilkosok üdítõen
röhögtetõ
magánszámát. A köd lassan
felszáll, a viszonyok
tisztázódnak, a
szétrohadó világ
lepusztult agyú és arcú egyedei
változatosan keverednek
egymással különféle
relációkba. Nemcsak
sorsfonalaik véletlen
egymásba
gabalyodásáról van
szó, valójában egytõl egyig
ugyanazt keresik más-más
eszközökkel: anyagi
boldogulásuk és
személyes boldogságuk
lehetõségét.
A Csehovot izgalmasan
recikláló Janusz Glowackinál a valaha
tán jobb napokat látott
Tábornok lányai nem Moszkvába
vágynak, hanem onnan el,
Amerikába. A tanulság
kiábrándító, mint az
„eredetiben”: a negyedik
„nõvérnek”, az árva,
kevésszavú, a
körülötte zajló
történéseket egyéni
módon kompiláló Koljának
sikerül is meg nem is. Bár illik rá
Hamupipõke cipõje, de
eredetileg tán mégsem ennek a
nagydarab fiúnak szánták;
eljut ugyan Amerikába, de elveszti a
címet, ahol várják, ezért
Moszkváig meg sem áll;
talán-karrier rajzolódik ki
neki a „sóbizniszben”, de aztán
túlságosan hirtelen mennek le
róla a fények.
A lényeg tehát, hogy ott se
lesz, ott se lehet jobb, miközben itthon sem
rózsás a helyzet: az indázó
cselekményvezetés újra
meg újra nekirugaszkodik, de nem
hagyja boldogulni a
nõvéreket. Tragédia és
komédia határvonalán
egyensúlyoztatja õket a
szerzõ. Az állapotos Verát
pozícióféltése,
valójában
gyávasága miatt hagyja ott a
képviselõ Jurij; azon se
lepõdünk meg, hogy az
állatkertben tigriseket
etetõ Kátya már nem vonzó
célpont a friss Oscar-díjas John Freeman
számára. Akiért talán a
legjobban szorítunk, az az
esküvõjére, az iraki
nászútra és a boldog életre
eltéríthetetlen
magabiztossággal
készülõ Tánya. Glowacki
kegyetlenül groteszk
világának
kórtünete, hogy
szerelmesét, Kosztyát egy
bérgyilkos tévedésbõl
kilõtt pisztolygolyója sebzi
halálra. És persze az is
jellemzõ, hogy ki nevet a végén: a
Bábuskából fia váratlan
halála után egycsapásra sikeres
és gazdag üzletasszony lesz.
Nagypál Gábor rendezésének
erõssége a
szélsõséges, végig
jól érvényesülõ
humor, valamint az, hogy a
bénító
földhözragadtságból is
képes lírát csiholni:
borzongató
reménytelenség üli meg a
színpadot, amikor a három lány
oroszrulettet játszik. A rendezõi
ötletek túlmutatnak magukon:
a Bábuska összesározta kopott
kárpit az Oscar-gála vörös
szõnyegeként tér vissza; a
színész Ivan Pavlovics, aki
fellépései után
bérgyilkosságokkal
egészíti ki gázsiját, a
záróképben egy pillanatra
véletlenül kezébe
kaparintja az elérhetetlen
Oscart. És lenyûgözõ az
ifjú és tapasztalt
színészek összmunkája
is. Erdély Andrea keménynek tûnõ, de
belülrõl zokogó Vera; Táborosi Margaréta szigorú arcélû,
férfias
határozottságú Kátya; Béres Márta vad és törékeny,
szeretetre éhes Tánya. Ezernyi
apró árnyalatból és
kisebb-nagyobb poénból épül Pálfi Ervin
bérgyilkos színésze.
Bravúros Vicei
Natália a bozontos
szemöldökû, a négy
rövidke jelenetben négy
megdöbbentõen más, egyre
torzabb arcát mutató
Bábuskaként, de a folyton csíkos
pizsamanadrágját és
tábornoki kabátját
igazgató masszív
alkoholista apafigura is
emlékezetes Csernik
Árpád megformálásában.
Jó tempóban levezényelt,
egységes stílusban tartott, a
következetes
értelmezéssel joggal
büszkélkedõ elõadás,
amellyel egyetlen, kizárólag
praktikus okokra
visszavezethetõ gondom van: az,
hogy akadémiai
vizsgaelõadás lévén nem
szerepelhetett a versenyprogramban.
Jászay Tamás
|
9. évfolyam 10. szám
2007. június 30. Tartalom
Nászúton Irakban
Janusz Glowacki: Negyedik nõvér - Szabadkai Népszínház és Újvidéki Mûvészeti Akadémia
Pedagógiai kísérlet
Federico García Lorca: Bernarda Alba háza – Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|