![]() |
|
![]() Napi műsor
14:00 Stella (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ) Művészetek Háza
19:00 Záróünnepség-díjkiosztás - Várszínpad
20:00 Hat hét, hat tánc (Thália Színház ) Várszínpad
|
2007. június 30.
A kényelmes szék titka
Sepsiszentgyörgy hozta a megváltást Máté Gábornak
– Nyilván nem én vagyok
az elsõ
mentegetõ-magyarázó,
akitõl azt hallja, hogy nem volt
szerencséje az idei zsûrinek.
– Igen, mindenki mondja,
és meg is értem – van ilyen. Az egyik évad
jobban sikerül, a másik
kevésbé. Amikor a fesztivál
elõtt néhány nappal megkaptam a
mûsort, már az is keltett bennem egy
csöppnyi rossz érzést.
Végigbogarásztam, milyen
darabokat látunk majd. És
nehezen tudtam felfedezni annak
ígéretét, hogy fontos,
progresszív, elevenbe
vágó produkciók várnak
ránk. Az is meglepett némiképp,
hogy az off-programok keretében nem
afféle alternatív,
kísérletezõ
jellegû, különös
elõadások szerepelnek, hanem
kommersz produkciók. Persze nincs
kifogásom az ellen, hogy a kisvárdai
közönséget könnyû
mûfajjal,
bulvárkomédiával,
zenés darabbal
szórakoztatják. Csak hát ezek
engem személy szerint nem vonzanak.
Egyáltalán nem érdekel
például a Ketten a
neten vagy a Csókos
asszony. Ahogy Pesten sem
nézném meg, úgy itt sem voltam
kapható rá.
– Tehát csak a
versenyprodukciókra
szorítkozott? Nem mondom, az is épp
elég. Nem könnyû kilenc nap alatt
tizenöt elõadást
végignézni.
– Tegnap
még elmentem, versenyen
kívül, az újvidékiek
vizsgaelõadására, a Negyedik nõvérre, és végtelenül jólesett a fesztivál
zárásaként épp ezt a friss,
eleven, boldogító
produkciót látni. De már az
elõzõ napon eljött a
megváltás, amikor a
sepsiszentgyörgyi társulat
lépett fel A nyugati
világ bajnokával.
Az az este jótékonyan
megváltoztatta az addig kialakult
képet. Egy másik fesztivált
mutatott, nem azt, aminek részesei
voltunk. Ez a nagyszerû elõadás
lett a mustra vége, ettõl fogunk
szépen emlékezni a kisvárdai
napokra. Természetesen az
addigi elõadásokban is
felfedeztem értékeket,
jó színészeket, szép
pillanatokat. De
összességében az volt a
benyomásom, mintha a
színházak kicsit
visszamentek volna az idõben.
Egyáltalán nem
érzékeltem, hogy a mához
kívánnak hozzászólni.
Talán csak a komáromiak Macskabaj-elõadásáról
mondható, hogy semmiféle
avíttságot nem mutatott. Õk
nyilvánvalóan
megpróbáltak más módon
kommunikálni a
közönséggel. Az a
benyomásom, hogy a Macskabaj
esetében rendkívül
szerencsésen találkozott a
darab, a rendezõ és a
színház szándéka. Úgy
hiszem, a társulatnak hasznára
válhatott a Lukáts Andorral
folytatott munka, amely
remélhetõleg egy
termékeny munkakapcsolat
elsõ szép eredménye. A többi
színháznak is elõnyös lenne,
ha erõsebb, markánsabb
rendezõket fogadhatna
Magyarországról.
– Sokat szenvedett?
– Hát biztosan
kevésbé lennék
elcsigázott, ha jobbnak
találtam volna a programot. Amikor az
utolsó versenynapon A nyugati
világ bajnokát néztük,
akkor egyszer csak elfelejtettem, hogy
fáradt vagyok. Még a
nézõtéri ülés
kényelmetlensége is egy
csapásra megszûnt! De azt
hangsúlyoznám, hogy a többi
elõadást sem néztem hiába.
– Fedezett fel
magának színészt?
Rendezõként támadt kedve
valakihez?
– Kitûnõ
színészeket láttam.
Mindenekelõtt Karna Margit
nyûgözött le, már a Tangóban is, s
aztán utóbb a Molière-ben. Lelkesültségemben
oda is mentem hozzá, bemutatkoztam, s
ekkor kiderült, hogy mi valamikor a
nyolcvanas években játszottunk
egyszer együtt Gyulán, csak én ezt
szégyenszemre elfelejtettem.
Különleges élményt
jelentett a sepsiszentgyörgyiek
játéka. A nyugati világ
bajnokának jószerével
minden szereplõjét fel kell
sorolnom – Péter
Hildától Pálffy Tiboron,
Bicskei Zsuzsannán és Szabó
Tiboron át Nemes Leventéig
–, ha a jelentõs színészi
alakításokat emlegetem.
És mindenképpen szeretném
szóba hozni Ördög Miklós
Leventét, akit az Alvajáró
románcban csodáltam
meg. Boldog lennék egy ilyen
színésszel a közelemben.
Az Alvajáró románc
elõadását
létrehozó Yorick
Stúdiót egyébként is nagyon
rokonszenvesnek találtam. Még
azt is, amilyen
szenvedélyességgel
védték magukat a szakmai
beszélgetésen.
– Öt napig vezette a
szakmai beszélgetéseket,
és remekül csinálta.
Szakszerûen,
szellemesen, kollegiálisan, empatikusan. Még ha a megbántódásokat nem is mindig lehetett elkerülni. Vállalna ilyet máskor is?
– Talán nem ennyire
zsúfolt, nehéz és
fárasztó évad után, mint amilyet
most fejeztem be. De egyszer majd biztosan
visszajövök, hogy
reálisabb képet kapjak a
határon túli
színházakról.
Stuber Andrea
|
9. évfolyam 10. szám
2007. június 30. Tartalom
Nászúton Irakban
Janusz Glowacki: Negyedik nõvér - Szabadkai Népszínház és Újvidéki Mûvészeti Akadémia
Pedagógiai kísérlet
Federico García Lorca: Bernarda Alba háza – Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|