2008. június 23.
A XX. fesztiválra – ha új színházzal nem is, de – több újítással szolgálnak a szervezők
A
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja – amelyet a rendezvény végén
vélhetően már nem így neveznek – jubileumi lesz, hiszen az évek során magának
komoly rangot kivívott nyári teátrumi találkozó két évtizede színesíti nemcsak
a város és megyénk, hanem az egész Kárpát- medence színházi palettáját.
– A
20. évfordulóra igyekszünk megfelelni a fokozott elvárásoknak, bár sajnos az évek
óta remélt új színházteremmel idén sem szolgálhatunk még – fogalmazott Nyakó
Béla, a Várszínház és Művészetek Háza igazgatója, majd hozzátette: – Míg tavaly
az előadásokat három helyszínen rendeztük meg, addig idén a játszóhelyek számát
megdupláztuk. A Művészetek Házába a komolyabb hangvételű, a Várszínpadra
jobbára szórakoztató produkciók kerülnek, a szakiskolai aulába a korábbiakhoz
képest sokkal jobb adottságú, klimatizált terembe a stúdió-előadásokat visszük.
Az említetteken túl tervezünk még produkciókat a kultúrházi Kamaraterembe, a
Coffein Kávéházi Klubba, valamint a Főtéri Színpadra is.
–
Apropó, miként áll az új színházterem ügye?
–
Pályázatunk annak idején ugyan minden szempontból megfelelt, ám sikerrel csak a
legközelebbi ilyen célú pályázat kiírása kecsegtet. A legfőbb gond, hogy közben
– az eredeti terv műszaki paramétereinek és tartalmának meghagyása ellenére is
– a költségvetési összeg mindenképpen emelkedik. Legnagyobb fájdalmunkra idén
is hiányozni fog a fesztiválról a kolozsvári társulat, ugyanis a két kiszemelt
darab egyikét sem tudjuk bemutatni a produkciókhoz mindenképpen szükséges, de
nálunk ma még hiányzó színpadtechnikai feltételek miatt. Ezt talán némiképp
ellensúlyozza, hogy több új társulat, illetve színházi formáció is eljön
hozzánk.
–
Érdekesnek tűnnek a Kávéházi beszélgetések és a főtéri pódium produkciói is.
–
Utóbbit afféle kedvcsinálónak szánjuk az esti produkciókhoz, s természetesen a
Kávéházi beszélgetéseken is bárki ingyen részt vehet. A tereferén a Coffein
Kávéházi Klubban Darvay Nagy Adrienne lesz a beszélgetőtárs, vendégei pedig
olyan neves színházi személyiségek, akiknek pályája, tevékenysége a
fesztiválhoz kapcsolódik, vagy több ponton érintkezik vele. A névsor: Hatházi
András és Palocsay Kata (Kolozsvár), Vidnyánszky Attila (Beregszász), Gyarmati
Kata, Nagypál Gábor és Puskás Zoltán (Vajdaság), Fabó Tibor és Tóth Tibor
(Felvidék), Hajdú Géza és Körner Anna (Nagyvárad). Könyvbemutatók is színesítik
a programot, Darvay Nagy Adrienne A kisvárdai
fesztivál című jubileumi kötetét Nánay István mutatja be,
Köllő Katalin Csíky András című
könyvéről pedig Demény Péter beszél. Vetítéssel egybekötött nosztalgiázás
keretében Békés Pál New-Buda (1995)
című darabjának feldolgozásáról Horváth Z. Gergely (rendező), Nánay István és a
koprodukció résztvevői cserélnek eszmét.
–
Jubileumi újítás a nagyszámú versenyprodukció is?
–
Valóban, soha még ennyi darab nem méretett meg Kisvárdán. Többmint két tucat
produkciót értékel majd a zsűri. Éppen ezért az Eszenyi Enikő, Alföldi Róbert
(színészek), Horváth Péter (író), Nánay István (kritikus) és Sáry László
(zeneszerző, zenepedagógus) alkotta ítészcsapatból ketten majd a zenés
darabokra fókuszálnak inkább, de természetesen bármelyik előadást valamennyien
megnézhetik és véleményezhetik. E helyütt kell szólnom arról is, hogy a
délelőtti szakmai értékeléseken a szakma két kiválósága, Ascher Tamás és
Zsámbéki Gábor is elemzi majd a produkciókat.
–
Lehet-e már tudni, mi lesz a fesztivál új neve?
– A
fesztivál kapcsán immár nem hagyható figyelmen kívül, hogy a társulatok
többsége EU-tagországban működik, s ezért érdemes megfontolni azt a még tavaly
keltezett javaslatot, hogy a huszadik fesztiváltól kereszteljük át a
rendezvényt. Több elnevezés is felmerült, voltak, akik az Európai Magyar
Színházak Kisvárdai Fesztiválját tartották a legkifejezőbbnek, mások nemes
egyszerűséggel és tömörséggel Kisvárdai Színházi Találkozóként emlegetnék az
eseményt. A névváltoztatás arra is lehetőséget teremtene, hogy a jövőben
egy-két hazai előadást is meghívjunk. Ez tükrözné azt is, hogy ma már
egyértelműen kölcsönösségrôl van szó az anyaországi és az azon kívül dolgozó
magyar színházművészek együttműködésében.