|
Napi műsor
11:00 Hüvelyk Matyi és a herceg (Szatmárnémeti Bábtagozat) Kamaraterem
14:00 Hüvelyk Matyi és a herceg (Szatmárnémeti Bábtagozat) Kamaraterem
14:30 A Janika (Kassai Thália Színház) Rákóczi terem
17:00 Háztűznéző (Beregszászi szinház) Művészetek Háza
20:30 Elektra (Székelyudvarhelyi színház) Várszínpad
22:30 Szomorú vasárnap (Szabadkai Népszínház) Művészetek Háza
|
2008. június 23.
„Ez egy monodráma”
Szabó Magda – Bereményi Géza: Az ajtó - Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Adva van egy regény. Nagyszerű, félelmetes mű, szerzője immár odafent az Égben, így még klasszikusabb klaszszikus. Persze, hogy jobban érdekel, ugyan mi vált a szövegéből, a gondolataiból, az életmű jelentős szeletéből, mintha másféle kortárs magyar művet színpadon megjelenítve látni készülnénk. Bereményi Géza néhány éve elkészítette az adaptációt, játszották Zalaegerszegen, az ő rendezésében, majd az elmúlt évadban a Magyar Színházban is, Pinczés István rendezésében. Ez utóbbit volt alkalmam látni, de az összevetésnek itt most nincs helye, sőt, amire a legnagyobb ingerem támadhatna, magával a regénnyel való összevetésnek sem, hiszen nem lehet teljes az átfedés nézők és olvasók között. A színmű végül is kétpólusúvá teszi a művet: egy csodálatosan kemény, önfejű, fantasztikus képességekkel és tartással megáldott öregasszony, és az őt rosszul megismerő, rosszul szerető, a saját árulása lelkiismereti csapdájában vergődő alkotó ember duettje ez. Írónő a Pasarétről és az ő bejárónője. Ki az érzékenyebb? Ki ismeri jobban az emberi természetet? Nem az író, hanem az alig iskolázott Szeredás Emerenc, aki temet, bújtat, beteget ápol, életet ment, macskákat rejteget – de nem olvas, nem hisz Istenben, és kigúnyolja azt, aki azt hiszi, író-olvasó találkozón részt venni csuda fárasztó. A szatmáriak játéka az árnyaláshoz semmiképp sem vitt közelebb, a nehéz diónak bizonyult átirat saját lehetőségeinek határáig sem jutott el általuk. A hármas osztatú tér, a kétféle lakás, a köztük való járás-kelés, mind-mind valami avíttas, régi realizmust mutat, mintha visszacsöppentünk volna az időben: nem a díszletek és a jelmezek szintjén járunk a hetvenes években, hanem az egész játékszervezésben. (Ez volt egyébként a múlhatatlan benyomásom a budapesti előadás kapcsán is.) Jelek, jelzések, figurasémák veszik körül a két főszereplőt: a két egymásnak feszülő, a szeretet és az elfogadás stációit járó asszonyt. (Csiki Orsolya Polettje, István István alezredese kiválik ebből a könyv szavaival „bruegheli kép”-ként ábrázolandó közösségből.) Budai Katalin
|
10. évfolyam 3. szám
2008. június 21. Tartalom
„Ez egy monodráma”
Szabó Magda – Bereményi Géza: Az ajtó - Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
Fel, Golgotára!
Stephen Schwartz–John Michael Teblak: Godspell Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
|
|