– Sokkot kapott az újvidéki közönség a transzvesztitás Rocky Horror Showtól vagy kultikus előadás lett belőle?

– Szeretik, elsősorban a zenéje miatt. A tiniközönség imádja, vihog, mikor azt mondom: Mindenkit félredobsz, mint egy használt kotont. Volt, aki a történetet kicsit ósdinak találta, fecsegésnek a szexuális felszabadulásról, de mi szeretjük játszani. A próbák alatt Nagy Viktor rendező azt mondta, nem muszáj a nézőnek a történetet meglátnia benne. Lesz, akinek elég a látvány, a szórakozás. Akit pedig érdekel a sztori, könnyen felfedezheti a fausti vonalat: az erős gonosz bűnre csábítja a gyengét.

– Gondolom, nálatok is imádják a nézők a zenés darabokat. Ha óriási az igény, miért kamaraszínházban játsszátok?

– Így találta ki a rendező. És mivel tényleg szeretik a nézők a zenét, legalább sokszor játszhatjuk. Szerencsére így is sok szerepem van. Az idén az Orfeum kivételével az összes bemutatóban benne voltam. Magenta mellett újdonság Prudencia a Bernarda Alba házából, Natalie hercegnő a Homburg hercegéből, Flavia Brent a Még egyszer hátulról című darabból és Masni a Portugálból. Sajnálom, hogy a Portugált nem hoztuk Kisvárdára. – De jött helyette a Rocky, a Bernarda, A Pál utcai fiúk, valamint a Ferenc Ágotával közös vizsgaelőadásotok, amelyet ma játszotok a Coffein Klubban. A rózsa két illatánál egyébként sem a darab, sem a mexikói szerző, Emilio Carballido neve nem mond túl sokat. Kellene? – Mi sem hallottunk róla korábban, egy szerb barátnőm ajánlotta. Utánanéztünk, nem találtunk magyar fordítást, és mivel a vizsgaelőadásnál nincs pénz, mi fordítottuk szerbről magyarra, kicsit át is formáltuk. Mi magunk állítottuk színpadra, majd a vizsga előtt tíz nappal behívtuk László Sándort, a tanárunkat, hogy nézze meg. „Nagyon rendben van” – mondta, és csak picit nyúlt bele. Ez óriási sikerélmény volt, kiderült, mennyire megy a színházcsinálás.

– És hányast kaptatok a vizsgán?

– Tízest, nálunk az a maximum, általában negyedév végén mindenki tízest kap. Aztán a színház is repertoárjára vette, félünk is Ágotával, mert nem játszottuk fél éve. Ez az előadás egyébként kicsit trauma, ketten állunk a színpadon, nincs hibalehetőség, erőst kell koncentrálni.

– Ez a harmadik év, hogy az elejétől a végéig itt vagy a fesztiválon. Ennyire izgalmasnak találod?

– Tavaly végig workshopon voltam, tavalyelőtt öt előadást hoztunk. Most pedig Puskás Zoltán rendezővel olyan darabra készülünk, amelyet nyolc színész játszik nyolc különböző színházból: Szabadkáról, Marosvásárhelyről, Udvarhelyről, Gyergyóról, Temesvárról, Budapestről, Újvidékről, Sepsiszentgyörgyről. Gyarmati Kata úgy írta meg a Mesterek és tanítványokat,
hogy mindenkinek nagyjából egyforma szerepe legyen.

– Kimondottan Kisvárdára készül az előadás, itt kezdtétek próbálni. Tíz nap mire elég?

– Ráadásul azt a tíz napot sem tudjuk kihasználni, mert játszunk a versenyelőadásokban. Összesen öt-hat napig próbálhatunk, de nem is az a lényeg, milyen visszhangja lesz a produkciónak, hanem hogy együtt lehetünk, dolgozhatunk olyanokkal, akikkel máshol nem lenne lehetőségünk.

– Egy előadás lesz belőle, vagy vihetitek máshova is?

– Jó lenne még játszani, legalább a saját színházainkban.

– Újvidékről sok színész áttelepült Magyarországra, például a Mesterek és tanítványokban budapesti résztvevőként regisztrált Nagypál Gábor. Hívtak már téged Kecskemétre és mentél is a Laura című előadás főszereplőjének. Gondolkodtál azon, hogy áttelepülnél-e a határ másik felére?

– Állandóra nem mennék sehova, szerepre szívesen, és azt is az újvidéki műsorhoz alakítanám. Annyira szeretem a Vajdaságot, nem hagynám itt. Nem mernék esküdni arra, hogy ez mindig így lesz, de most ezt érzem.

– Gondolom, sokan kérdezik, miért választották neked az Emina nevet a szüleid.

– Egy szerb író megzenésített versében találták, és anyukám azt mesélte, hogy amikor a hasában voltam, érezték, különleges gyerekük lesz, ezért különleges nevet kell adniuk. Kerestem a naptárban, hogy van-e névnapom, nem találtam. Anyukám egyik ismerőse szerint az Emina török eredetű, és azt jelenti: hűség. Amióta ezt tudom, azóta szeretem a nevem.