Márciusban felpörögtek az események. (Hadd kezdjem itt, hiszen a teljes tanév és évad bemutatására úgysem lenne elég a háromezer leütés.) Alig járt le a negyedévesek Tóték-bemutatója, őrült ütemben kezdtünk gyűlésezni, szavazni: március 14-én volt rektorválasztás. Gáspárik Attila összefogta bukaresti íróasztala négy sarkát, és hazahozta Marosvásárhelyre, abba az intézménybe, ahol húsz éve maga is diplomát kapott.

Azóta sajtóközleményeket írok.

Április elején a Nóra bemutatójáról, majd az Egyetem Napjáról. Hatvankét év története fényképekben, és néhány szemtanú. Lohinszky Lóránd az akkor még Kolozsváron működő Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet legelső évfolyamának diákjaként végzett az 1949/1950-es tanévben, később pedig sok-sok színészgeneráció köszönthette tanáraként a marosvásárhelyi egyetemen.

Megérkeztek a minisztérium által jóváhagyott keretszámok, meghirdetjük a júliusi felvételit. Színész, bábszínész, zenetanári, és amiért most a leginkább drukkolunk: ősztől startolhat a látványtervezői! A hosszú távú cél a Művészeti Egyetem, „Minden, ami színház” felkiáltással. Ősztől ismét indul három mesteri (beszéd, rendezés, színművészet) és a doktori iskola – elkuncogjuk, hogy a háromlépcsős egyetemi képzés igazából azért jó, mert újabb néhány évig itt tarthatunk pár szívünkhöz nőtt diákot.

Tavasszal átviharzik rajtunk egy sereg vendégtanár: Lénárt András bábművész, Minier Márta Shakespeare-kutató, Kiss Csaba drámaíró, rendező, Béres Attila rendező, Ari-Nagy Barbara dramaturg, Barakonyi Eszter jogász, Minorics Tünde antropológus, Bicskei István színész, mozgásművész, Jákfalvi Magdolna színházkutató, Parti Nagy Lajos drámaíró, valamint Both András díszlettervező. Az egyetem tavaly kapcsolódott be az Erasmus-csereprogramba, amelyen keresztül nemcsak tanárok jöttek-mentek (Ungvári Zrínyi Ildikó Veszprémben, Béres András és Kovács Levente Pécsett tartott kurzusokat), hanem két-két színész és teatrológus diákunk is tanulhatott fél évig Kaposváron illetve Veszprémben, s egy szemeszter erejéig fogadtunk két kaposvári vendégdiákot.

Május utolsó hétvégéjére, a ballagásra újjászületett az egyetem udvara, amelyen hónapokig zajlottak az építkezési munkálatok, elkészült ugyanis az újabb tantermeknek és kollégiumi szobáknak helyet adó épület. A látványos infrastrukturális fejlődés következő fejezete a saját bábszínház, amely a tervek szerint a következő évad végére készül el.

A magyar tagozaton huszonnégy végzős színész, összesen hetvenkét diák ballagott. A magas létszám annak köszönhető, hogy idén végez az utolsó, négyéves képzésben résztvevő évfolyam és a bolognai típusú képzésben résztvevő első. A ballagás alkalmával az egyetem Arany Diplomával tüntette ki három „öregdiákját”, az ötven éve pályán lévő Molnár Gizellát, László Károlyt és Varga Vilmost.

Június 17. este, Fekete Krisztina és Nagy Antal egyéni estje Oravecz Imre 1972. szeptember című prózaverse alapján. Gyönyörű. Néhány sorral előttem B. Farkas Zsuzsanna irodalmi titkár diszkréten bőg. Én sikeresen visszafojtom, ma estére még hátravan egy sajtóközlemény: a 2007/2008-as évadban több mint nyolcezer(!) néző látta a Stúdió Színház előadásait. Aztán csomagolás, irány Kisvárda. Jegyzetfüzetet nem itthon felejteni! A Nóra és a Tóték fogadtatásából újabb közlemény lesz.