– Mindig is igyekeztem hangsúlyozni: fesztiválunk azért páratlan a maga nemében, mert hű keresztmetszetet ad a határon túli magyar színjátszásról. Egy egész évad útkeresése, műhelymunkája „tetten érhető”, illetve lemérhető Kisvárdán. A keresztmetszetre már csak azért is szükség van, mert nem csupán a néző kíváncsi arra, hogy mire jutott egy év alatt egy-egy társulat, hanem a színházak egymásnak és természetesen – egyáltalán nem utolsósorban – az anyaországi szakmának is bemutatkoznak. 

- Néhány évvel ezelőtt azt suttogták – persze jól hallhatóan – egyesek, hogy a fesztiválnak érdemes volna méltóbb helyszínt keresni. Több várost is megneveztek a jól értesültek.

– Úgy vélem, egyáltalán nem fenyeget ez a veszély, ha azokat a szempontokat következetesen meg- és betartjuk, amelyek alapján annak idején kialakítottuk a rendezvényt. Két fontos követelmény: aktuális és szakmai szempontból igényes legyen a fesztiválprogram. Eddig is ehhez tartottuk magunkat, s ezután is így lesz! Azt készséggel elismerem, a darabválogatás eleinte nem aratott osztatlan sikert a társulatok vezetői körében, mert ha elfogadjuk, hogy a szervezők és a válogatók kiszolgáltatottak a színházaknak, ez nyilvánvalóan bizonyos mértékig fordítva is igaz. Voltak olyan hangok, hogy inkább a műhelymunkára koncentráljon a fesztivál, és a versenyjelleget felejtsük el. Mi azonban a kettő párhuzamosságát tartottuk követendőnek. Mondom, kezdetben voltak konfliktusok a darabválogatás miatt, de ma már nem jellemző a vita. Még akkor sem, ha az ma is igaz persze: mindenkinek a saját gyermeke (értsd: produkciója) a legkedvesebb. Olyannyira elfogadták a színházak a módszert, hogy – s ebben is egyedülálló a fesztiválunk Közép-Európában – a versenyen kívüli darabokat is (meg)válogatjuk.

- Egy korábbi interjúban azt fejtegette és bizonygatta: ha nincs szilárd szakmai alapja és tematikája egy fesztiválnak, akkor egy idő után ellaposodik. Fenntartja ezt az állítását?

– Természetesen. Azzal együtt, hogy nem zárom ki bizonyos kereten belül a formálódást, illetve a megváltozott igényekhez való idomulást. Így alakult ki esetünkben az a közönségigényen alapuló szokás, hogy a Várszínházba elsősorban a harsányan vidám, illetve a zenés produkciókat visszük már második éve. Mindazonáltal az is tény: az utóbbi néhány évben szép számú stúdió-előadást láthatott a publikum. Azért is alakítottuk ki a Rákóczi-termet, hogy az ilyen típusú – bár viszonylag kevés néző által megtekinthető, de hangsúlyozottan értékes – bemutatóktól se essen el a közönség. A színházi kísérletekről szólva azt sem szabad elfelejteni, hogy a kisvárdai fesztivált nem elsősorban műhelymunkamustraként jegyzik a nemzetközi színházi életben, hanem olyan eseményként, amely iránt egyre többen és egyre inkább érdeklődnek. Méghozzá azért, mert a magyar nyelvű színjátszás egy olyan szegmensét állítja reflektorfénybe, amely így együtt sehol másutt nem látható.

- A fesztivál életében és a rendezvény ügyében pár éve kardinális kérdéssé lépett elő egy új, minden igényt kielégítő színházterem építése. A látványterveket egy ideje már ismerjük. Mikor várható az első kapavágás?

– Ahogy mondani szokás, már látni a fényt az alagút végén, csak azt nem tudjuk, milyen messze van. Komolyra fordítva a szót: már harmadik éve adjuk be a színházterem építésére vonatkozó pályázatunkat. Ez rendre mindig jó helyen szerepel, magyarán több rostán is „átmegy”, köszönhetően a fesztivál hírnevének. Az utolsó pillanatokban azonban eddig mindig bejött valami, amitől az ügy gellert kapott. Legutóbb például az, hogy az erre vonatkozó címzett támogatás egyszerűen megszűnt. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, ebben az évben révbe érhetünk: úgy informáltak ugyanis, hogy a színházterem megépítése uniós pályázati kerethez került át. A fesztivál sorsa és jövője szempontjából az a legsarkalatosabb kérdés: lesz-e minden szempontból megfelelő játszóhelyünk vagy sem? Idén szerencsére csak kevés darab maradt otthon azért, mert nincsenek megfelelő technikai és szcenikai adottságaink. Ez persze hosszú távon nem tartható! Reményeim szerint egyébként a mai megnyitóünnepségen az új színházteremmel kapcsolatban hallhatunk majd több mint biztató szavakat!