Napi műsor
16:00 Nő a múltból (Marosvásárhelyi szinház) Rákóczi terem
18:00 Bernarda Alba háza (Újvidéki Színház) Művészetek Háza
21:30 Figaro házassága (Figura Stúdió Színház) Várszínpad

2008. június 25.
De mi lett a nővel?
John Steinbeck: George és Lennie – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház

Barabás Olga tiszteletre méltó merészséggel kísértette meg a lehetetlent, amikor John Steinbeck Egerek és emberek című művéből megpróbálta kivonni a szentimentális giccset, a jól megcsinált darab mesterkéltségét, kiszámítottságát, és az író más műveiből vett motívumokkal felgazdagítva több rétegű, igazabb és mélyebb játékot próbált meg létrehozni.

Egy látásra és hallásra, három réteg tűnik föl. Természetesen nem maradhat el a lélektani sík, Lennie fogyatékosságának finom, hitelességre törő költőiséggel átitatott ábrázolása. Ezt Mátray László kiválóan megoldja. Annyi félelem és szorongás, alig rezdülő rettegés van ebben a melák figurában, és annyira nincs benne semmi szánalomra játszó érzelgősség, hogy ez eleve kizárja a szokott hatásvadászatot. Nagy Alfréd George-a viszont némileg elhalványul attól, hogy vissza kell fognia a Lenniehez fűződő kapcsolata teátrális kettősségét, a se veled, se nélküled állapot e különös változatban is többnyire kísértő közhelyességét.

A történet ugyanakkor feldúsul a kapitalista gazdaság működésének szinte szociológiai igényű, ravaszul differenciált rajzával. Curley és apja között a darab nagy részében családi háborúság folyik a gazdaság ellenőrzéséért, ráadásul valóságos szakszervezeti módszerekkel. Nemcsak dolgoztatják és fizetik, nemcsak elnyomják és kizsákmányolják a munkásokat, de meg is akarják nyerni maguknak, illetve az apa külön profitra is szert akar tenni azzal, hogy gondoskodni kíván munkásai mulattatásáról is, azaz megszervezi, hogy keresetüket nála költsék el. Ebbe a társadalomtudományi tanulmányba, amely elvont módon korunk felé mutat, viszont megint csak beleszól a lélektan és a sors. Curley harca apja ellen, hivatkozása ügyes üzleteire, vállalkozásaira, vagyonára légvár, puszta hazugság. A két réteg, a pszichológiai és a szociológiai nemigen tud összecsiszolódni, s ezt még az is nehezíti, hogy fölöttük, közöttük ott csetlik-botlik az amerikai álom egy változata, a saját vagyon, birtok, egy tanya megszerzésének ábrándja, amelynek ábrázolását  Pálffy Tibor markáns egyénisége és erős színészete tartja pontosan az irónia és részvét határán. Az akár erény is lehetne, hogy nincs a szokott didaktikus, nagykönyvbe illő direkt kapcsolat a társadalomrajz és a lelki torzulások ábrázolása között. Nem rágják a néző szájába az összefüggést. Az viszont baj, hogy helyette űr, olykor szakadék érződik a két sík között.

A játék, a zene, a díszletés egyéb kellékek mindehhez csatolnak egy harmadik, kicsit szimbolikus és erősen hangulati hátteret, amelyet szabatosan értelmezni valószínűleg lehetetlen, de főképp szükségtelen. A díszlet, amely ugyancsak a rendező munkája a realisztikus jelmezekkel együtt, részint jelzésszerűen mutatja föl a környezetet, részint titokzatos jelentésű jelképeket tartalmaz. Felfüggesztett falak gördülnek jobbra-balra, rájuk sokáig kiszáradt fa ábrája vetül, később a száraz ágon szép piros almák jelennek meg, s a játék végén az almák drámaian gördülnek le haránt irányban a színpadon, hangjukkal is érzékeltetve a sors könyörtelenségét. Sokszor egyegy jelenet irrealitását, túlzottságát, a közben szóló zene (Zeno Apostolache munkája) irrealitása kontrázza meg, s éppen ettől lesz az hitele.

A sepsiszentgyörgyi társulat jelenléte a színpadon pedig mindenképpen bizonyos minőséget garantál. Szabó Tibor joviálisan galád gazdáját, Váta Loránd galádságot mutató, közben mélyen sérült lelkét rezzenetlen arca mögött is láthatóan rejtegető Curley-jét,  Kicsid Gizella gyomorfájós szórakoztató hölgyét, Magyarosi Imola légiesen gyermeteg alakját Curley feleségének szerepében, Ruszuly Éva piros ruhás lányát, Márton Lóránt, Diószegi Attila, Erdei Gábor együttes játékát öröm nézni akkor is, ha az előadás egészében nem igazán talál az ember lelke közepébe.

Zappe László

10. évfolyam 7. szám
2008. június 25.
Tartalom
Ízléshatáron innen és túl
Richard O’ Brian: Rocky Horror Show – Újvidéki Színház
Wassermann–Leigh–Darion: La Mancha lovagja – csíkszeredai Csíki Játékszín
Kiszínező
Csehov–Kiss Csaba: De mi lett a nővel?
Temesvári Állami Magyar Csiky Gergely Színház
De mi lett a nővel?
John Steinbeck: George és Lennie – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Más kapukat kinyitni
Mátray László – Lennie és a saját útjáról
Törölt és megtartott emlékek
Horváth Z. Gergely lezárta a fejezetet
Még egyszer, elölről
Díjakban gazdag szezon az Újvidéki Színházban
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum