Tizenötödik évadjának a vége felé jár a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, bár e kijelentés mindkét eleme máris pontosításra szorul. Beregszászon ugyanis nem évadokban számolják az idő múlását. Egyrészt náluk a másutt hagyományos évadnyitó vagy -záró rendezvények nem léteznek, másrészt jó ideje minden nyarukat is munkával töltik a társulat tagjai. Az utóbbi a kényszerhelyzetből fakadó lehetőség. Ukrajna egyetlen magyar nyelvű színházának az államtól érkező támogatása ugyanis a társulat mindössze kéthavi bérköltségét fedezi, a működéshez szükséges többi pénzt turnékon szedik össze a színészek. Az idei a második év, amikor Vidnyánszky Attila művészeti vezető debreceni színházigazgatási feladatai miatt a korábbinál jóval kevesebb időt képes eltölteni a társulat Beregszászon maradt, nagyobbik felével. Vidnyánszkynak és öt vezető színészének Debrecenbe távozása után tizenkét főből állt a beregszásziak „második generációja”, hozzájuk azóta hárman csatlakoztak. A tizenöt tagú csapat folyamatosan játssza az elmúlt tizenöt év gyakorlatilag teljes repertoárját, amit nagyban megkönnyít, hogy Magyarországon dolgozó társaik is rendszeresen részt vehetnek a munkában.

Amiből pedig bőven jut a beregszásziaknak: az éppen egy évvel ezelőtt, a Gyulai Várszínházban bemutatott Szigligeti-komédia, a Liliomfi előadásszáma mára a hetvenet közelíti (legnépszerűbb előadásuk, a Sólyompecsenye az évek során egyébként a százötvenes szérián van túl). A társulat viszonyait jól illusztrálja, hogy szűkebb pátriájukban, azaz Beregszászon, Ungváron és Munkácson csupán minden tizedik Liliomfit játszották eddig. A többit Magyarországon (főleg Debrecenben, ahol a Csokonai Színház repertoárjára tűzte a darabot), de Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában is sikerrel mutatkoztak be a színházcsinálás fortélyairól szóló Vidnyánszky-rendezéssel. A Liliomfi kapcsán az egyik legmeghatározóbb élmény nemrég a Városmajori Szabadtéri Színpadon érte a beregszásziakat: a népes közönség zuhogó esőben nézte végig a kétórás, szabad téren tartott előadást.

Az elmúlt évad örömteli eseménye volt, hogy a Beregszászon maradt társulati tagok közül Ivaskovics Viktort a kárpátaljai Seregély-testvérek díjjal tüntették ki. A kárpátaljai zékhelyű alapítvány a kiemelkedő művészi teljesítményt ismeri el a díjjal. 

A díszlet- és jelmeztervezőként ismert Sárkány Sándor rendezésében idén februárban mutatták be Beregszászban a Borisz Paszternak szövege nyomán készült Doktor Zsivágót. Az orosz regény színpadi adaptációját azonban a sok utazás miatt alig néhányszor játszhatták csupán eddig. Az évad végén egy másik közös munka is megkezdődött: Cervantes Don Quijotéjáról májusban Vidovszky György kezdett közösen gondolkodni a társulattal. A próbafolyamat a beregszásziak számára különösen sűrű nyár elején megszakadt, folytatás várható szeptemberben. A jövő évad tervei között szerepel Alekszander Belozub meghívása is. 

Az idei nyári szezonban amellett, hogy a repertoárdarabok közül a Liliomfit és a Tótékat utaztatják országszerte Szentendrétől Kőszegig, különleges eseményre is sor kerül majd. Kilenc éve nem játszották ugyanis a beregszásziak Az ember tragédiájának Vidnyánszky Attila rendezte verzióját. Miután elutaznak Kisvárdáról, irány Zsámbék, ahol nagyjából egy hét áll a színészek rendelkezésére, hogy a régi emlékek felelevenítése mellett megismerkedhessenek a rendező újabb ötleteivel. A zsámbéki premiert gyulai előadások követik majd. Vidnyánszky megnyugtatásul közölte a színészekkel, hogy az emberiségdráma első három és utolsó néhány színét az eredeti elképzelése szerint kívánja színre állítani, a változás csupán a közbeeső jeleneteket érinti…