Amíg a gyerekközönség illedelmesen gyülekezik a Művelődési Ház kamaratermében, Spilák Lajos a legtöbbet ígérő látványelem a színen, ahogy a hangszeres sarokban, a zörejszekcióban üldögél. Érdeklődéssel figyeli a székekbe felkapaszkodó kisgyerekeket, akik hamarosan egy iszonytató gyilkosságsorozat tanúi lesznek. Zalán Tibor Rettentő görög vitéz című mesejátékát a Stúdió K előadásában sajátos mitologikus-horrorosztikus road movie-ként foghatjuk fel. A még csak tizenhat éves Thészeusz Athénba indul, apjához, a királyhoz, s utazása során számos durva kalandba keveredik. Találkozik például Periphétésszel, a bunkós emberrel, Szinisszel, a fenyőhajlító rablóval, Szkirónnal, a lábmosató útonállóval. Csupa olyan személlyel, aki büntető törvénykönyvbe ütköző tevékenységet folytat, s nyolc napon túl gyógyuló sérelmet készül elkövetni hősünkön. Ámde Thészeusz ügyesebb, ravaszabb, erősebb és főként tettlegesebb ellenfeleinél, minek következtében kettészelt akasztott ember, szakadékba zuhant tetem és kinyúvasztott háziúr szegélyezik útját. De mielőtt az összes kiskorút elriasztanám az előadástól, leszögezem: Fodor Tamás rendezésében, Németh Ilona szép, karakteres bábjaival mindeme szörnyűségek bájos akciósorozatként elevenednek meg előttünk. Arról nem is beszélve, hogy a színészek mennyi játékos kedvességgel tárják elénk a történetet. Hannus Zoltán lehengerlő garázda, Nyakó Júlia elragadó alvilági koca, Homonnay Katalin bájos Ariadné, míg Lovas Dániel zöld fülű, drabális Minótauroszként hódítja meg együttérző szívünket. Legfőbb kedvencünk pedig a csibészképű Thészeusz - Nagypál Gábor bábszínészi debütálása, amely alakítással a színész nemcsak a jelenlévő vajdasági kollégáinak tetszését nyerte el. Tudósításom végeztével nem mulaszthatom el ismertetni, hogy a mellettem ülő, ötéves, helyi illetőségű Zsófika igen tartózkodóan viszonyult a történtekhez, de annyit azért sikerült megtudnom tőle, hogy tetszett neki a dolog.