Napi műsor
09:30 A magányosan sétáló macska (Szatmárnémeti Bábtagozat) Kamaraterem
11:30 A magányosan sétáló macska (Szatmárnémeti Bábtagozat) Kamaraterem
15:00 Alvajáró románc (Tompa társulat Kisterem) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
17:00 Alvajáró románc (Tompa társulat Kisterem) Rákóczi-stúdióterem
18:30 Hóhérok hava (Újvidéki Színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
21:00 Csókos asszony (Nagyváradi színház) Várszínpad

2007. június 23.
Egy kapcsolat kezdete
Off-interjú Lukáts Andorral

Nem kifejezetten a Kisvárdai Lapok-interjúk megszokott közege ez: a budapesti Ráday utca egyik kirakatában ülünk Lukáts Andorral. Mögöttünk egy kiállítás képei: kortárs magyar írók és költők árnyai. Lukáts Andor sziluettfotói láthatók itt Esterházy Péterről, Háy Jánosról, Tóth Krisztináról, Parti Nagy Lajosról, Nádasdy Ádámról, Závada Pálról – és még folytathatnánk a sort. Talán egy leendő árnyékmúzeum első darabjai ezek. De most más darabról esik szó köztünk.

– Tóth Tibor igazgató hívott rendezni a komáromi Jókai Színházba, s a darabot is ő ajánlotta hozzá – meséli Lukáts Andor. – Fogtam tehát Martin McDonagh e munkáját (amelyet Magyarországon egyszer Alhangya címmel játszottak, másszor pedig Az inishmore-i hadnagyként), s ahogy olvastam, rendben lévőnek találtam minden mondatát. Aztán ahogy többször olvastam, az az elképzelés alakult ki bennem, hogy Csuja Imre játszhatná a főszerepet. Majd megnéztem több komáromi előadást, utána helyzetgyakorlatok, stúdiumok révén ismerkedtem a társulat tagjaival, s így alakult ki a produkció gárdája. Örültem, hogy belekerült Hajdú László Szabolcs is, aki tavaly végzett Budapesten a főiskolai osztályomban, s Komáromba szerződött. Én először rendeztem most Komáromban, sőt először rendeztem határon túli magyar színházban. Az ilyesmi mindig izgalmas. Egy kapcsolat kezdetén a felek nyitottak és kíváncsiak egymásra; adni akarnak és kapni. Szép emlékű, jól sikerült próbafolyamatot töltöttünk együtt. Remekül működtek a színészek, figyeltek egymásra, tehetségesen dolgoztak. Csuja is gyorsan feltalálta magát – vele már a sokadik közös munkám volt ez –, képlékeny, természetesen kommunikáló ember, aki hamar kapcsolatokat teremt. Nyilván a társulat is eredményesnek ítélte az együttműködésünket, ezt abból gondolom, hogy meghívtak rendezni a jövő évadban is. Örömmel vállaltam. Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját fogom színre vinni, ezúttal vendégszínész nélkül, a komáromi társulat tagjaival.

– A McDonagh-darabot Macskabaj címen játsszák. Honnan ered ez az elnevezés?

– Tóth Tibor találta ki. Valószínűleg sokaknak beugrik róla a Macskajaj című film, ami nem is baj, mert McDonagh világa nem áll nagyon távol a Kusturicáétól.

Kicsit groteszk, naturális világ ez. A szereplők trágárul beszélnek. Ez nem okozott gondot Komáromban?

– Ez Budapesten is gondot okoz. Amikor A modellt rendeztem a Pesti Színházban, kifejezetten megkért az igazgató, hogy irtsam a szövegből a drasztikus kifejezéseket. A komáromi publikum nem fogadta rosszul a produkciót, sőt jól fogadta. Felháborodást nem a közönség tanúsított, hanem egy felvidéki hetilap szerzője – kritikusnak nem nevezném –, aki merő rosszindulattal, gyalázkodva utasította el az előadást, és eltanácsolta a nézőket. Ez annyira felháborított, hogy válaszoltam is az orgánumban – eddig még sosem tettem ilyet –, amit viszonválasz követett. (Itt olvasható: http://www.hhrf.org/szabadujsag/modules.php?name=News&file=article&sid=903 és http://www.hhrf.org/szabadujsag/modules.php?name=News&file=article&sid=1045 – A szerk.) A mai napig nem békéltem meg azzal, hogy egy kevés védelmet élvező színházzal szemben így viselkedhet egy újság. Attól tartok, hogy következménye is lett a szerző mocskolódásának. Svédországba tíz előadásra invitálták ugyanis a Macskabajt, ám utóbb lemondták a meghívást. Ami azért is kár, mert egy külföldi vendégjáték mindig jót tesz a társulatnak és az adott produkciónak.

Hát, ha Svédország nem jött össze, legalább lett egy kisvárdai meghívás… Járt már a határon túli magyar színházak fesztiválján?

– Nem, még soha. És sajnos most sem tudok részt venni rajta, mert éppen filmet forgatok a fesztivál alatt. Egy elsőfilmes rendező Mázli című munkájában vállaltam szerepet. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott Kisvárdán! Nemcsak az előadás estéjén, hanem a másnapi szakmai vitán sem. Pedig azon különösen szerettem volna jelen lenni, hátha ki kell állnom a színészeimért, ha esetleg úgy adódik, hogy ott is nemtelen támadás éri a produkciót.

Ez elképzelhetetlen.

– Azt mondja?

Azt.

Stuber Andrea

9. évfolyam 3. szám
2007. június 23.
Tartalom
Egy kapcsolat kezdete
Off-interjú Lukáts Andorral
Tejfölösszájú terroristák
Martin McDonagh: Macskabaj – Komáromi Jókai Színház
Egymás foglyai
Csiky Ibolya és Tóth Tünde: anya és lánya a gőzben
Áldozathozók
Nell Dunn: Gőzben – a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, Marosvásárhelyi
Nem boszorkányság
Az Újvidéki Színház 2006/2007-es évadának receptje
A legjobb játéktér kialakítása
A 2006–2007-es évad a nagyváradi Szigligeti Társulatnál
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum