A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
15:00 Unalmas őszi este (Beregszászi szinház) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
17:30 Unalmas őszi este (Beregszászi szinház) Rákóczi-stúdióterem
18:00 Moliére (Szabadkai Népszínház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
21:00 Hegedűs a háztetőn (Csíki Játékszín) Várszínpad - Versenyelőadás
2007. június 26.
Keserû mézeskalács
Parti Nagy Lajos – ifj. Kucsera Géza: Ibusár – A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata

Élet­kor­tól füg­get­le­nül min­den nõ­be be­le van kó­dol­va egy kis Sár­bo­gár­di Jo­lán. Mert fé­lünk az egye­dül ma­ra­dás­tól. Haj­la­mo­sak va­gyunk hát ki­ta­lál­ni me­ne­kü­lé­si le­he­tõ­ség­ként egy olyan vi­lá­got, ahol mi va­gyunk a fõ­sze­rep­lõk, és vár­juk a szõ­ke her­ce­get. Ha el­jön az iga­zi vagy leg­alább egy komp­ro­mis­­szu­mos ki­adá­sa, vissza­ránt ben­nün­ket a va­ló­ság. Aki az­tán nem szük­ség­sze­rû­en szõ­ke, még ke­vés­bé her­ceg be­osz­tá­sú. Ha vi­szont nem jön, túl­élé­si stra­té­gi­át kell ki­dol­goz­nunk.
Par­ti Nagy La­jos Sár­bo­gár­di Jo­lán­ja a szer­zõi uta­sí­tás sze­rint egy le­stra­pált, kor­ta­lan, nagy­já­ból negy­ven­éves nõ. Il­let­ve húsz. Il­let­ve hat­van. Ha húsz, ak­kor még kar­co­san dü­hös és tü­rel­met­le­nül te­he­tet­len, mert Kleisermann le­he­tett vol­na az el­sõ és egyet­len fér­fi az éle­té­ben. Lá­za­dá­sa a meg nem ér­tett zse­ni re­ak­ci­ó­ja. Ha hat­van, ak­kor apá­ti­á­ba haj­ló meg­ke­se­re­dett­ség­gel él, tel­je­sen fel­ad­va min­den le­he­tõ­sé­get, hi­szen jó­zan ésszel már nem gon­dol­hat­ja, hogy el­jön ér­te bár­ki. Em­lék- és re­mény­fosz­lá­nyok­ból épí­tett operettvilágában az el­múlt fi­a­tal­sá­got éli meg új­ra és új­ra. Ha e két élet­kor kö­zött van, mint ese­tünk­ben, az a le­he­tõ leg­szo­mo­rúbb alap­hely­zet, amely­nek csak ke­se­rû­sé­ge van, hu­mo­ra nincs. Bár­mi meg­tör­tén­het ve­le, akár még az is, hogy a püs­pök­la­dá­nyi pres­­szós­nõ­bõl ki­áb­rán­du­ló Kleisermann vis­­sza­tér­het hoz­zá, és Jo­lán­ka ke­re­sett best­sel­ler-író­vá vál­hat.
A sza­bad­kai Nép­szín­ház elõ­adá­sá­ban a joláni vi­lá­gok két tel­je­sen kü­lön­ál­ló egy­sé­get, szin­te két kü­lön elõ­adást al­kot­nak. Lát­szó­lag ös­­sze­kö­ti õket a Kleisermann-Bajkhállóy és a Vargányai-Talpighy sze­rep­ösz­­sze­vo­nás, ám pon­to­san emi­att nem lo­gi­kus, hogy Sár­bo­gár­di Jo­lánt és Amá­lia her­ceg­kis­as­­szonyt két szí­nész­nõ játs­­sza: ha Jo­lán sa­ját éle­té­nek vá­gyott ver­zi­ó­ját ír­ja meg a Bajkhállóy hu­szár­men­té­ben, nem ma­rad­hat kí­vül az ope­ret­ten. A vá­lasz­tott ren­de­zõi meg­ol­dás ke­vés­sé si­ke­res, a két vi­lág­nak és a két én­nek fo­lya­ma­to­san ref­lek­tál­nia kell egy­más­ra. A huszerettet ed­dig Dar­vas Fe­renc ze­né­jé­vel ad­ták, a sza­bad­kai elõ­adás­hoz azon­ban új mu­zsi­kát kom­po­nál­ta­tott ifj. Kucsera Gé­zá­val Hernyák György ren­de­zõ. (Va­ló­szí­nû­leg a vé­let­len mû­ve és a szö­veg szin­te ad­ja ma­gát, hogy a Talp­ra hu­szár, ló­ra dal­la­ma a meg­té­vesz­té­sig ha­son­lít a Dar­vas-fé­lé­re.) Az is­mert ze­nés szín­pa­di mû­vek dal­lam­fosz­lá­nyai és az azok­ra írt va­ri­á­ci­ók az ope­rett-, il­let­ve a mu­si­cal­mû­faj pa­ró­di­á­já­nak hat­nak. De olyan erõ­sen, szin­te erõ­szak­kal, hogy a pró­zai je­le­ne­tek­re is rá­te­lep­sze­nek.
A já­ték­tér min­dent egy­szer­re fog­lal ma­gá­ba. A leg­fon­to­sabb hely­szín, a jegy­iro­da vé­gig a szín­pa­don ma­rad. Ott az ibusári jegy­ki­adó dal­mû­vét ír­ja vagy an­nak pla­kát­ját raj­zol­ja, mi­a­latt kö­zé­pen a mé­zes­ka­lács-ze­ne­mû ese­mé­nyei zaj­la­nak. Vi­cei Na­tá­li­át azon­ban nem vi­lá­gít­ja meg lám­pa, szi­lu­ett­je alig lát­szik. Csak a kö­zel ülõk ér­zé­kel­he­tik, hogy nem zök­ken ki Jo­lán már-már autisztikus vi­lá­gá­ból. Ab­ban a je­le­net­ben, ahol be­lép az ál­ta­la kre­ált vi­lág­ba, fél pár pa­pucs­ban, fél üveg Hu­ber­tus után a pad­lón fek­ve az ad­dig szét­tar­tó elõ­adás­ban hir­te­len meg­tör­té­nik a cso­da.
De nem­csak Jo­lán éle­te ki­lá­tás­ta­lan. Kép­te­len­ség ki­rö­hög­ni Var­gá­nyai Gusz­tit. Szá­nal­mas pi­ti­á­ner­sé­gé­ben, szét­ro­hadt fo­ga­i­ban, igény­te­len­sé­gé­ben van va­la­mi sze­ret­he­tõ esen­dõ­ség, hi­szen a hi­deg­ben le­he­le­té­vel me­le­gí­ti fel a Jo­li­ká­nak vitt al­mát. Mint­ha egy írói am­bí­ci­ók­tól men­tes fér­fi-Jo­lánt lát­nánk Pé­ter Fe­renc ala­kí­tá­sá­ban.
Papp Tí­mea
9. évfolyam 6. szám
2007. június 26.
Tartalom
Határokon túl
A tizenegyedik röhögés
Zalán Tibor nem szereti a hõseit
Isten veled, Tizedes úr!
Zalán Tibor: Katonák, katonák – Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
Idõigényes színésznõ
Vicei Natáliát háromszor láthatjuk Kisvárdán
Keserû mézeskalács
Parti Nagy Lajos – ifj. Kucsera Géza: Ibusár – A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
Csíki átlagoló
Huszonegy tagúra bõvült a csíkszeredai társulat
Az utolsó évad a régi falak között
A szabadkai Népszínház Magyar Társulata a 2006/2007-es évadban
„Voltam otthon, aztán itthon vagyok”
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
8. szám (június 28.)
7. szám (június 27.)
5. szám (június 25.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum