Napi műsor
10:00 A szelíd sárkányfiú meséje (Puck Bábszínház) Kamaraterem
16:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
21:00 Ibusár (Szabadkai Népszínház) Művészetek Háza
21:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem

2007. június 25.
Mirõl is szól?
Mrozek: Tangó – Kosztolányi Dezsõ Színház, Szabadka

Ked­ve­zõ elõ­jel, ha egy Tan­gó-elõ­adás szín­lap­ja ar­ra utal, hogy nem há­rom fel­vo­ná­sos nagy­szín­há­zi pro­duk­ció meg­te­kin­té­se elõtt ál­lunk, hi­szen eb­ben az eset­ben je­len­té­keny dra­ma­tur­gi be­avat­ko­zás­ra szá­mít­ha­tunk, és önál­ló ren­de­zõi anyag­ke­ze­lés­ben re­mény­ked­he­tünk. Bár szü­le­té­se ide­jén, a ’60-as évek el­sõ fe­lé­ben min­den bi­zon­­nyal – úgy, ahogy volt – na­gyot szólt a mû, má­ra jócs­kán túl­be­szélt­nek hat­nak a kü­lön­bö­zõ ge­ne­rá­ci­ók egy­más­után­já­nak ér­ték­ta­ga­dá­sá­val és -keresésével kap­cso­la­tos fej­te­ge­té­sei. Az eze­ket túl­zot­tan tisz­te­lõ elõ­adá­sok pe­dig rend­sze­re­sen di­dak­ti­kus­sá, szín­pa­di meg­ol­dá­sa­ik­ban il­luszt­ra­tív­vá vál­nak, mi­köz­ben az ere­den­dõ groteszkumot gyak­ran szimp­la ko­mé­di­á­zás­sá egy­sze­rû­sí­tik le.

A sza­bad­kai elõ­adás dra­ma­turg­ja, Gó­li Kor­né­lia va­ló­ban ala­po­san meg­húz­ta a szö­ve­get, amely mû­ve­let­nek el­sõ­sor­ban (de nem csak) a hos­­sza­dal­mas ma­gya­ráz­ga­tó ré­szek es­tek ál­do­za­tul, il­let­ve vál­tak szi­ká­rab­bá. Az al­ko­tók az író ál­tal el­kép­zelt és a ko­ráb­bi Tan­gó-elõ­adá­sok­ból is­me­rõs na­tu­ra­lisz­ti­kus mi­li­õt sti­li­zált tér­rel cse­ré­lik fel, és a re­a­lisz­ti­kus ala­pú já­ték­stí­lus he­lyé­be el­raj­zolt moz­du­la­tok­ból, szé­les gesz­tu­sok­ból, ka­ri­kí­ro­zott in­to­ná­ci­ó­jú be­széd­bõl fel­épü­lõ szín­pa­di nyel­vet dol­goz­nak ki. Ren­de­zõ és dísz­let­ter­ve­zõ: Pus­kás Zol­tán.

Tár­gyak­kal te­le­zsú­folt, ren­det­len nap­pa­li he­lyett egy leg­in­kább ra­va­ta­lo­zó­ra em­lé­kez­te­tõ fe­ke­te he­lyi­ség­ben va­gyunk; a já­ték­te­ret egy kö­zé­pen kör­ré ki­szé­le­se­dõ, ke­reszt ala­kú pást al­kot­ja; a szo­ba be­ren­de­zé­se a mrozeki ra­va­ta­lon túl – amely az elõ­adás­ban kö­zön­sé­ges ka­na­pé­ként is mû­kö­dik – egy sem­le­ges asz­tal­ra és né­hány szék­re kor­lá­to­zó­dik.
A sze­rep­lõk tan­gó­ze­né­re, tán­cos-gro­teszk moz­du­la­tok­kal ér­kez­nek a szín­re – mint­egy sa­já­to­san le­ké­pe­zen­dõ a fi­gu­rák eg­zal­tált­sá­gát. Min­den­ki fe­hér ru­hát vi­sel, egyé­ni­sé­gé­hez il­lõ ka­la­pot vagy sap­kát hord; egye­dül a kí­vül­ál­ló Edek van ha­ja­don­fõtt (a lát­vá­nyos jel­me­ze­ket a ren­de­zõ ter­vez­te). A je­le­ne­tek szö­veg nél­kü­li, ze­nés be­ve­ze­tõ ré­szé­ben a ké­sõb­bi­ek­ben is vis­­sza­tér a kez­dõ­kép­ben meg­is­mert ko­re­og­rá­fia, amely­nek stí­lu­sát a sze­rep­lõk a ver­bá­lis ré­szek moz­gás­vi­lá­gá­ba is át­men­tik. El­sõ­sor­ban az idõ­sebb sze­re­pe­ket ját­szók kap­nak ef­fé­le jel­lem­zést: Karna Mar­git pi­pis­ked­ve gesz­ti­ku­lá­ló (és ugyan­így csi­po­gó-be­szé­lõ) Eu­gé­nia; Mess At­ti­la bo­hó­ká­san tán­cos lép­tek­kel köz­le­ke­dõ, szé­les kar­moz­du­la­tok­kal ha­do­ná­szó Eugéniusz; Ba­lázs Áron im­pul­zív gesz­tus­vi­lá­gú, túl­moz­gá­sos Stomil; Er­dély And­rea ki­hí­vó moz­du­la­tok­kal (és be­széd­jé­vel is) af­fek­tá­ló, egy­foly­tá­ban bil­le­gõ-ri­szá­ló Ele­o­nó­ra. Ala (Bé­res Már­ta), Artur (Mé­szá­ros Ár­pád) és Edek (Mi­kes Im­re Elek) nem kap­nak ha­son­ló­an preg­náns moz­gás­vi­lá­got (s kö­zü­lük a két utób­bi fi­gu­ra hal­vá­nyabb­ra is si­ke­rül a töb­bi­e­ké­nél). A má­so­dik rész­ben a kör­nye­zet­hez ko­mo­rul­nak a szí­nek: a jel­me­zek fe­ke­té­re vál­ta­nak, a moz­gás­so­rok in­ten­zi­tá­sa alább­hagy.

Az el­emelt elõ­adás­mód egy­fe­lõl két­ség­te­le­nül élénk­ké, len­dü­le­tes­sé te­szi a já­té­kot, és szá­mos em­lé­ke­ze­tes pil­la­na­tot te­remt, más­fe­lõl azon­ban ál­ta­la sem si­ke­rül meg­gyõz­ni ar­ról, hogy a Tan­gó – még­an­­nyi­ra megszikárított szö­veg­gel is – fon­tos és idõ­sze­rû mon­da­ni­va­lót tar­to­gat. Sem­mi nem ve­zet se­ho­vá – su­gall­ja az elõ­adás, és tét­je sin­csen sem­mi­nek. Nem­csak a for­mák el­sõ ge­ne­rá­ci­ós ta­ga­dá­sa vagy a ha­gyo­má­nyok má­so­dik ge­ne­rá­ci­ós üres éleszt­ge­té­se pusz­ta já­ték csu­pán, ha­nem az ide­o­ló­gi­ák ár­nyé­ká­ban meg­iz­mo­so­dó nyers erõ­szak sem vá­lik itt fe­nye­ge­tõ­vé: a sti­li­zált gyil­kos­sá­got kö­ve­tõ­en az Edek-Eugéniusz tan­gó – ala­po­san meg­ad­va a mód­ját a tánc­nak – csil­lo­gó re­vü­füg­göny elõtt, pi­ros ru­há­ban járatik el (ko­re­og­rá­fia: Igor Pejic Sadzak, Ana Josipovic).

Ma­rad hát a kér­dés: mi­rõl is szól? Per­sze, ha nincs vá­lasz, a ma­ga mód­ján az is le­het je­len­tõs ered­mény.
Dö­mö­tör Adrienne

9. évfolyam 5. szám
2007. június 25.
Tartalom
Nagyon boldog vagyok, hogy utánam nyúltak
Karna Margit újra versenyben Kisvárdán
Mirõl is szól?
Mrozek: Tangó – Kosztolányi Dezsõ Színház, Szabadka
Mint a csataló
Kettõnél többen a Ketten a neten mellett
Gurulós Goldoni
Goldoni: Különös történet – Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
Kontakttánctól Kulisszáig
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház évada
Más hangsúlyok
Kézdy György, a szövegpárti színészvendég
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum