A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
10:00 A szelíd sárkányfiú meséje (Puck Bábszínház) Kamaraterem
16:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem-Versenyelőadás
21:00 Ibusár (Szabadkai Népszínház) Művészetek Háza
21:00 Katonák, katonák (Székelyudvarhelyi színház) Rákóczi-stúdióterem
2007. június 25.
Gurulós Goldoni
Goldoni: Különös történet – Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata

Mi ta­ga­dás, egy pil­la­nat­ra fen­na­kad a pro­duk­ci­ó­val elõ­ször ta­lál­ko­zó né­zõ sze­me, ami­kor a na­gyon is ha­gyo­má­nyos – ár­ká­dos há­zak ál­tal kör­be­vett te­recs­két áb­rá­zo­ló – dísz­le­tû, s ugyan­csak ha­gyo­má­nyos, csi­no­san meg­varrt jel­me­zek­kel el­lá­tott elõ­adás akusz­ti­ku­san is tá­ma­dás­ba len­dül. A né­ma­fil­mek gép­zon­go­rá­ja hal­lik, s mind­vé­gig sür­ge­tett, fe­szes rit­mus­ban ko­pog és pe­reg, mint­ha érez­né, hogy fõ­sze­rep­lõ­nek szán­ták. Er­re a mu­zsi­ká­ra – ho­gyan is mo­zog­hat­ná­nak más­ként? – szag­ga­tott gesz­tu­sok­kal, tal­puk alá kép­zelt, lát­ha­tat­lan kis ke­re­ke­ken gör­dül­nek a ját­szók, és se­gít­sé­gük­kel ak­ku­rá­tu­san le­fut a tör­té­net. Vé­gül is csak annyi tör­tént, hogy a ren­de­zõ Csurulya Cson­gor nem a jel­me­ze­ket hoz­ta hoz­zánk – más ren­de­zõk­höz ha­son­ló­an – a szo­ká­sos száz év kö­zel­be, ha­nem a ze­né­vel tet­te ugyan­ezt.
A já­ték sok­kal in­kább tû­nik Molière egyik apa­át­ve­rõs opuszának, mint egy Goldoni-mûnek. De hát a szer­zõt an­­nyi­szor ren­dez­ték már Marivaux-ra, Shakes­peare­-re, mi­ért ne len­ne le­het­sé­ges ez is, ha a szö­veg­könyv leg­in­kább ezt a geo­met­ri­kus, sza­bá­lyo­san nye­sett, sti­li­zált for­mát kí­nál­gat­ja? (Sem a pla­ká­tok­ból, sem a föl­lel­he­tõ hír­adás­ok­ból nem si­ke­rült ki­de­rí­te­nem, ki a for­dí­tó. Hadd kér­jem új­ból a szín­há­zak dra­ma­turg­ja­it, ha már elõ­zõ évi es­dek­lé­se­ink hi­á­ba­va­lók vol­tak: be­csül­jék meg a for­dí­tó­kat a ne­vük fel­tün­te­té­sé­vel.)
A bõ­rön­dök­kel és úti­lá­dák­kal küz­dõ klas­­szi­kus szol­ga-szol­gá­ló pá­rost Pé­ter At­ti­la Zsolt és Csiki Or­so­lya játs­­sza. A ki­lá­tás­ta­lan sze­re­lem­be esett fran­cia had­nag­­gyal (Nagy Cson­gor Zsolt) épp ak­kor ta­lál­ko­zunk, ami­kor fel­hor­gad ben­ne a meg­old­ha­tat­lan pár­kap­cso­lat­ból va­ló me­ne­kül­het­nék, az a bi­zo­nyos Goldoni-féle fér­fi-me­het­nék. Az igen ép­eszû sze­rel­mes lányt a szép be­szé­dû Vencz Stel­la játs­­sza, ke­res­ke­dõ ap­ját pe­dig Rappert Gá­bor je­le­ní­ti meg. A fi­lo­zó­fus haj­lan­dó­sá­gú, s ön­ma­gát át­ve­rõ apa az egész el­sõ rész­ben fe­hér há­ló­ing­ben csász­kál, mint­ha a hol­land ke­res­ke­dõ há­zi­kön­tö­sé­be búj­tat­va meg­en­ged­het­né ma­gá­nak ezt a „pizsamálkodást” egy má­sik el­adó­ lány, a tör­té­net bo­nyo­lí­tá­sá­hoz szük­sé­ges Constanza (Némethy Zsu­zsa) tár­sa­sá­gá­ban.
A di­ák­szín­há­zak üde­sé­gét és egy­sze­rû­sé­gét idé­zõ já­ték sú­lyos for­mai ter­he­ket vi­sel. Már el­sõ per­ce­i­ben be­mu­tat­ko­zik a ren­de­zõ ön­gyil­kos le­le­mé­nye, a „gép-fél­re”. Ez azt je­len­ti, hogy a Goldoni-dramaturgia ék­szer­szám­ba me­nõ kel­lé­két, a má­sik sze­rep­lõ szá­má­ra el­vi­leg meg­hall­ha­tat­lan fél­re­szó­lá­so­kat nem a szö­ve­gért fe­le­lõs szí­nész mond­ja, ha­nem elõ­re föl­vett mó­don, a tech­ni­kus­sal adat­ja be a ren­de­zõ, sze­ren­csé­re a szí­nész hang­ján. Ezek az égi köz­be­szó­lá­sok azon­ban a leg­fon­to­sabb­tól foszt­ják meg a já­té­kot, a kö­zön­ség­gel va­ló kap­cso­lat­tar­tás ki­ala­kí­tá­sá­tól és a szö­veg csip­ke­fi­nom­sá­gá­nak ér­zé­kel­he­tõ­sé­gé­tõl. Kel­le­met­le­nül so­kan va­gyunk a le­ve­gõ­ben egy-egy pár­je­le­net ide­jén, olyan ér­zés ez idõn­ként, mint­ha a pszichodráma szer­tar­tá­sok ki­se­gí­tõ én­jei be­szél­né­nek be­le a di­a-­ló­gus­ba. Szét is ve­rõd­nek tõ­le a je­le­ne­tek, a mo­no­ló­gok pe­dig meg­sem­mi­sül­nek.
Vi­lá­gí­tá­si prob­lé­mák is szép szám­mal adód­nak, a tér kö­ze­pe sok­szor ma­rad sö­tét­ben, míg az alig hasz­nált márványpadocska szik­ráz­va vi­lá­gít egész idõ alatt. Azt az ér­tel­me­zé­si cé­lo­kat szol­gá­ló szo­ká­sát, hogy a ki­emelt pil­la­na­tok­ra „rá­vi­lá­gít”, az­az a tér na­gyob­bik ré­szé­rõl le­vé­ve a fényt ka­me­ra­ként pró­bál­ja ve­zet­ni a sze­met, sze­ren­csé­re nem al­kal­maz­za kö­vet­ke­ze­te­sen a ren­de­zõ.
Mind­azo­nál­tal: je­len­tõs ren­de­zõi fej­lõ­dést lá­tok a ta­va­lyi kisvárdai be­mu­tat­ko­zás­hoz ké­pest. Egé­szen biz­tos va­gyok ab­ban, hogy ha Csurulya Cson­gor ele­gen­dõ ide­gen elõ­adást lát, sa­ját ma­ga fog rá­jön­ni, hogy nem a vi­lá­gí­tás, nem a gé­pi meg­ol­dá­sok, ha­nem a moz­du­ló szí­né­szi tes­tek ré­vén ér­zé­kel­he­tõ, di­na­mi­ku­san szer­ve­zett, élõ tér ad­ja meg azt a te­lí­tett­ség-ér­ze­tet, amit olyan erõs igye­ke­zet­tel ke­res.
Min­den fö­lös­leg és min­den sal­lang el­le­né­re te­het­sé­get, erõt, s tár­gya­lá­si alap­ként ke­zel­he­tõ tisz­ta­sá­got ér­zek a já­ték­ban.
Gabnai Ka­ta­lin
9. évfolyam 5. szám
2007. június 25.
Tartalom
Tangóharmónia
Nagyon boldog vagyok, hogy utánam nyúltak
Karna Margit újra versenyben Kisvárdán
Mirõl is szól?
Mrozek: Tangó – Kosztolányi Dezsõ Színház, Szabadka
Mint a csataló
Kettõnél többen a Ketten a neten mellett
Gurulós Goldoni
Goldoni: Különös történet – Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
Kontakttánctól Kulisszáig
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház évada
Más hangsúlyok
Kézdy György, a szövegpárti színészvendég
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
8. szám (június 28.)
7. szám (június 27.)
6. szám (június 26.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum