A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem
18:30 Rókajáték (Figura Stúdió Színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
21:00 A fösvény (Kassai Thália Színház) Várszínpad - Versenyelőadás
2007. június 28.
Stílusgyakorlat
N. A. Nyekraszov: Unalmas õszi este – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház

Elõ­ször a da­rab­ról. A XIX. szá­zad kö­ze­pén élt Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov ne­vét nem vés­ték arany­be­tûk­kel a drá­ma­tör­té­net lap­ja­i­ra: kor­tár­sai is kö­ze­pes mi­nõ­sé­gû­nek ér­té­kel­ték szín­pa­di szárny­pró­bál­ga­tá­sa­it. Hogy az Unal­mas õszi es­te ho­gyan ke­rült Melnyicsuk Oleg ren­de­zõ ke­zé­be, nem tu­dom, min­den­eset­re az opusz fi­no­man fo­gal­maz­va nem ki­ált szín­pad után. Gyor­san egy­ér­tel­mû­vé vá­lik, hogy egy to­ho­nya ne­mes­em­ber ágy­ban, pár­nák közt zaj­ló, mér­sé­kel­ten iz­gal­mas cse­lek­vé­sei áll­nak majd a más­fél órás da­rab kö­zép­pont­já­ban – azon­nal a kor­társ Goncsarov nagy­sze­rû re­gény­alak­ja, Oblomov ug­rik be. De míg Goncsarov ké­pes száz­öt­ven ol­da­lon át ki­fogy­ha­tat­lan in­ven­ci­ó­val be­szél­ni ar­ról, hogy hõ­se az ágy­ban he­nyé­lé­sen kí­vül nem csi­nál sem­mit, Nyekraszovnak nem si­ke­rül meg­is­mé­tel­ni a bra­vúrt. Amit lá­tunk és hal­lunk, az csu­pán szín­pad­ra erõ­sza­kolt kur­ta no­vel­la­té­ma.
Má­sod­szor a ját­szók­ról. A szín­lap hi­á­ba büsz­kél­ke­dik Vidnyánszky At­ti­lá­val mint a be­reg­szá­szi szín­ház fõ­ren­de­zõ­jé­vel: pon­to­san tud­juk, hogy ez már nem az a tár­su­lat. A je­len­le­gi csa­pat tag­ja­i­ra jól em­lék­szünk Vidnyánszky at­mosz­fé­ri­kus, tab­lók­ban gon­dol­ko­dó, ér­zé­ki szín­há­zá­ból – csak­hogy nem mint fõ­sze­rep­lõk­re, ha­nem epi­zo­dis­ták­ra. Ko­ránt­sem be­csü­löm le az utób­bi sze­rep­kört, s ép­pen mû­ve­lõ­ik szín­pa­di lét­jo­go­sult­sá­gát bi­zo­nyít­ja, hogy e pro­duk­ció köz­ben is rend­re fel­rém­le­nek a név­rõl nem min­dig is­mert szí­né­szek ar­cai ko­ráb­bi, em­lé­ke­ze­tes vál­lal­ko­zá­sok­ból. Ham­le­tet vi­szont nem játsz­hat akár­ki – a pé­csi szín­há­zi must­rá­ra ért­he­tet­len mó­don be­vá­lo­ga­tott Ha­lál-álom cí­mû ka­na­vász éke­sen bi­zo­nyí­tot­ta ezt a köz­he­lyet. A tár­su­lat ne­héz hely­zet­be ke­rült Vidnyánszky és ve­ze­tõ szí­né­szei tá­voz­tá­val, és óri­á­si koc­ká­za­tot vál­lalt ak­kor, ami­kor egyik nap­ról a má­sik­ra kény­te­len volt protagonistává avat­ni egy mellékszereplõt.
Har­mad­szor az elõ­adás­ról. Min­den tisz­te­le­tem a csa­pa­té, hi­szen a gát­ló kö­rül­mé­nyek el­le­né­re most bi­zo­nyí­tot­ták el­hi­va­tott­sá­gu­kat és azt, hogy volt ér­tel­me együtt ma­rad­ni. Az Unal­mas õszi es­te ugyan sok seb­bõl vér­zik, de ös­­szes­sé­gé­ben mû­kö­dõ elõ­adás, leg­jobb pil­la­na­ta­i­ban pe­dig egye­ne­sen re­mek szó­ra­ko­zást nyújt. V. Csolti Klá­ra üres, fe­ke­te tér­be he­lyez­te a ját­szó­kat: az orosz vi­dé­ki lét gya­kor­la­ti­lag egyet­len kel­lé­ke­ként sze­re­pel­tet egy tet­szés sze­rint for­gó-pör­gõ ágyat. Laszukov föld­bir­to­kos jó­részt ezen a fek­he­lyen töl­ti a dél­után há­rom­ne­gyed ha­tos éb­re­dé­se és éj­fél­re ter­ve­zett le­fek­vé­se köz­ti, szá­má­ra – sok­szor ne­künk is – vég­te­len hos­­szú­sá­gú­nak tû­nõ idõt. A da­rab sze­rény cél­ja és cse­kély ér­tel­me: Laszukov a ren­del­ke­zés­re bo­csá­tott idõ­tar­tam alatt min­dent meg­tesz, hogy ne unat­koz­zék. Ezért az­tán ide­ge­i­re megy a há­zi­ak­nak, akik hos­­szabb-rö­vi­debb gegek ide­jé­re fõ­sze­rep­lõ­vé vál­nak.
A föld­bir­to­kos sze­re­pé­ben Var­ga Jó­zsef hi­te­les oblomovi ka­rak­ter: lát­szik a nagy­da­rab fér­fi örö­me, ahogy újabb meg újabb ki­fo­gá­so­kat ta­lál csak azért, hogy ne kell­jen sem­mi­fé­le ér­tel­mes mun­kát vé­gez­nie. A sze­mély­zet­tel szem­be­ni kis­stí­lû pac­ká­zá­so­kat mes­te­ri szint­re eme­li, ami­kor az ideg­ös­­sze­om­lás szé­lé­re so­dort sza­bó­val (Sõtér Ist­ván) ötöd­ször is új­ra­var­rat­ja a nad­rág­ját. Orosz Ibo­lya játs­­sza Laszukov mel­lett a da­rab má­sik, be­szé­de­sebb sze­rep­lõ­jét, Gavrjuskát, az inast. Egy kis­ku­tya ra­jon­gá­sa és a gyer­mek­nek a szü­lõ iránt ér­zett fel­tét­len oda­adá­sa ke­ve­re­dik min­den meg­szó­la­lá­sá­ban és moz­du­la­tá­ban, ahogy azon­nal tel­je­sí­te­ni igyek­szik gaz­dá­ja leg­ext­ré­mebb pa­ran­csa­it is. A bir­to­kos ház­né­pé­bõl ki­emel­ke­dik Kacsur And­rás Antyip ko­csi­sa, aki fer­ge­te­ges né­ma­já­ték­ban tu­dat­ja gaz­dá­já­val, mi­ért kép­te­len­ség el­in­dul­ni éj­nek évad­ján Szent­pé­ter­vár fe­lé.
Egyik sze­mem sír, mert a társulat nagy korszaka alighanem lezárult. A má­sik meg ne­vet, ami­kor azt lá­tom, hogy van­nak, akik nem ad­ják fel.
Jászay Ta­más
9. évfolyam 7. szám
2007. június 27.
Tartalom
Együtt tudjuk?
Stílusgyakorlat
N. A. Nyekraszov: Unalmas õszi este – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
„Are You Lonesome Tonight?”
Bulgakov: Molière – Szabadkai Népszínház
Tyúkhúsleves fekete retekkel
Fülöp Zoltán a Hegedûs a háztetõn aktualitásáról
Mindannyian hegedûsök vagyunk
Stein – Bock – Harnick: Hegedûs a háztetõn – Csíki Játékszín
Leltár 2006/2007
Szlovák nézõk a kassai Thália Színházban
A továbbképzés jegyében
Sûrû évad a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházban
Az életbõl elesett pillanatok
Szabadkai szökõkút Kisvárdán
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
8. szám (június 28.)
6. szám (június 26.)
5. szám (június 25.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum