Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti főiskola) Rákóczi-stúdióterem
18:30 Rókajáték (Figura Stúdió Színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
21:00 A fösvény (Kassai Thália Színház) Várszínpad - Versenyelőadás

2007. június 28.
Mindannyian hegedûsök vagyunk
Stein – Bock – Harnick: Hegedûs a háztetõn – Csíki Játékszín

Ha a pró­zai szín­há­zak ze­nés da­ra­bot mu­tat­nak be, ak­kor a nem el­sõ­sor­ban ze­nés szí­né­szek szá­má­ra kön­­nyí­tett vagy recitatívvá mó­do­sí­tott ének­szó­la­mo­kat jól ki­ta­lált hely­ze­tek­kel, pon­to­san fel­épí­tett jel­le­mek­kel cél­sze­rû lep­lez­ni, és a cso­por­tos sze­rep­lõk­nek is mar­káns, ka­rak­te­res fi­gu­rá­kat kell ala­kí­ta­ni­uk, kü­lön­ben fül­sér­tõ una­lom­ba ful­lad az es­te.

A Csí­ki Já­ték­szín Parászka Mik­lós ren­dez­te pro­duk­ci­ó­ja igen erõs kép­pel és so­kat ígé­rõ, tisz­ta tér­el­ren­de­zés­sel nyit. A já­ték­te­ret fe­hér füg­gö­nyök ha­tá­rol­ják, és ugyan­ez az anyag ta­kar­ja az elõ­adás kel­lé­ke­it. A mu­si­cal cí­mét adó, kö­zé­pen a szín­pad szin­te tel­jes ma­gas­sá­gá­ban ki­na­gyí­tott fe­ke­te-fe­hér Cha­gall-kép, va­la­mint az ol­dal­ku­lis­­szá­kon lát­ha­tó Cha­gall-fi­gu­rák, és a le­ló­ga­tott fe­ke­te ka­la­pok erõs at­mosz­fé­rát te­rem­te­nek. A fe­hér tér­be be­ér­ke­zõ szí­nes ru­hás sze­rep­lõk fel­te­he­tõ­leg a Tevje (Fü­löp Zol­tán) da­rab­nyi­tó mo­no­lóg­já­ban sze­rep­lõ „in­ga­tag” szó­ból kö­vet­ke­zõ­en egy lá­bon egyen­sú­lyoz­va né­zik a fest­ményt. Ezt a lé­gi­es, könnyed, fi­nom és tel­je­sen ere­de­ti lí­rai kom­po­zí­ci­ót azon­ban a kö­vet­ke­zõ há­rom óra alatt több ma­sza­tos meg­ol­dás kö­ve­ti, minek következtében ép­pen a nyi­tány­ban em­le­ge­tett ha­gyo­mány bi­zony­ta­la­no­dik el.

A leg­bán­tóbb a félplayback hasz­ná­la­ta. Nem pop­mu­si­cal­rõl van szó, a fel­vé­tel­rõl szó­ló ze­nei alap a fe­hér hát­tér ál­tal erõ­sít­ve ste­ri­li­zál­ja a ha­tást. Rá­adá­sul ez a ver­zió las­sú­nak is tû­nik, és a hang­sze­re­lés édeskés-melodramatikus ha­tást kelt. Fél­re­ér­tés ne es­sék, nem a nagy­ze­ne­ka­ri kí­sé­re­tet hi­á­nyo­lom, elég len­ne egy klezmerbanda.

A tra­dí­ci­ó­kat né­hány szín­pa­di meg­ol­dás pon­gyo­lán ke­ze­li. A Haj­nal, al­kony után a fér­fi­ak és a nõk nem kü­lön cso­port­ban áll­nak. Ez­ál­tal ki­ir­tó­dik az es­kü­võ hely­ze­té­nek konf­lik­tu­sa, ne­ve­ze­te­sen az, hogy Percsik (Kosztándi Zsolt) a sza­bá­lyo­kat át­hág­va be­lép a nõk te­rü­le­té­re. A je­le­net két to­váb­bi kér­dést is fel­vet: a kom­mu­nis­ta fiú hon­nan is­me­ri any­­nyi­ra a ha­gyo­má­nyos zsi­dó tán­co­kat, hogy azok­ban részt tud ven­ni, il­let­ve mi­ért csak Cejtelt (Sza­bó Eni­kõ) eme­lik fel a szék­kel (rá­adá­sul alig né­hány má­sod­perc­re), Mótelt (Ciuglitu Csa­ba) nem. Za­va­ró Percsik és Hódel (Dálnoky Csil­la) da­lá­nak vé­gén a két fi­a­tal Moszfilm-emblémára em­lé­kez­te­tõ be­ál­lá­sa, a már-már az Ének az esõ­ben-re ko­re­og­ra­fált Cso­da lett pe­dig fel­fo­ko­zot­tab­bá vál­na, ha nem­csak Mótel, de a pas­­szív sze­rep­re kár­hoz­ta­tott Hódel is éne­kel­het­ne.

Mind­eze­ken túl azon­ban a vál­lal­ko­zás ko­moly eré­nyek­kel ren­del­ke­zik.

Az anatevkaiak meg­alá­zá­sa és a csend­biz­tos (Giacomello Roberto) lel­ki­fur­da­lá­sa kon­cent­rá­ló­dik ab­ban, aho­gyan a fér­fi a hét­gyer­tyás menórát két égõ vi­asz­rúd­dal ad­ja vis­­sza. Tevje és Golde (Bartalis Gab­ri­el­la) ket­tõ­se, a Sze­retsz en­gem meg­ha­tó és in­tim, csak­úgy, mint Hódel és Tevje bú­csú­ja. El­fo­gad­ha­tó, gyak­ran hasz­nált alap­ál­lás, hogy Tevje a kö­zön­ség­gel be­szél­get. Ve­lünk oszt­ja meg gon­do­la­ta­it, di­lem­má­it, és ne­künk ad­ja ta­ná­csa­it. A fõ­sze­re­pet ala­kí­tó Fü­löp Zol­tán ala­kí­tá­sá­ban a te­jes­em­ber mél­tó­ság­tel­jes, ko­moly, na­iv és élet­igen­lõ. Sza­bó Eni­kõ Cejtelének ele­gan­ci­á­ja, Cejtel nagy­ma­má­já­nak gro­teszk­sé­ge, Hódel sze­re­pé­ben Dálnoky Csil­la, Chavaként Fe­ke­te Bernadetta fi­nom tö­ré­keny­sé­ge, bá­ja, va­la­mint a Láz­ár Wolfot ját­szó Koz­ma At­ti­la iró­ni­á­ra haj­ló hu­mo­ra az elõ­adás ta­lá­ló sze­rep­for­má­lá­sai kö­zé tar­toz­nak; csak­úgy, mint a Vár­szín­ház tel­jes te­ré­nek hasz­ná­la­ta, amely kü­lö­nö­sen a záróképet te­szi erõ­tel­jes­sé. Az elõ­adás ele­jén a fé­lig-med­dig ci­vil öl­tö­zék­re fel­vett jel­me­zek egy pi­ros do­boz­ba vagy a pad­ló­ra ke­rül­nek, a szí­né­szek pe­dig a né­zõ­té­ri be­já­ra­ton ke­resz­tül tá­voz­nak. Ha­bár a szín­pa­dot el­bo­rí­tó ru­hák és az egy­más után vo­nu­ló em­be­rek a já­ték vé­gét je­len­tik, a meg­ren­dí­tõ ren­de­zõi meg­ol­dás egy­ér­tel­mû­en a zsi­dó­sá­got érin­tõ bor­zal­ma­kat idé­zi.
Papp Tí­mea

9. évfolyam 7. szám
2007. június 27.
Tartalom
Stílusgyakorlat
N. A. Nyekraszov: Unalmas õszi este – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
„Are You Lonesome Tonight?”
Bulgakov: Molière – Szabadkai Népszínház
Tyúkhúsleves fekete retekkel
Fülöp Zoltán a Hegedûs a háztetõn aktualitásáról
Mindannyian hegedûsök vagyunk
Stein – Bock – Harnick: Hegedûs a háztetõn – Csíki Játékszín
Leltár 2006/2007
Szlovák nézõk a kassai Thália Színházban
A továbbképzés jegyében
Sûrû évad a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházban
Az életbõl elesett pillanatok
Szabadkai szökõkút Kisvárdán
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum