Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás

2007. június 28.
Még egy sört vagy még egy sort?

Al­ka­ti kér­dés vagy szak­mai ár­ta­lom, ki tud­ja, mi­ért, új­ság­író tár­sa­sá­gá­ban kön­­nyen nyí­lik pa­nasz­ra a szí­nész-száj. Bár­mi­rõl le­gyen is szó, leg­több­ször olyan mon­da­to­kat hal­lunk: jó, per­sze hogy jó, DE... És itt va­la­mi prob­lé­má­ról, hi­ány­ér­zet­rõl ka­punk mag­vas ér­te­ke­zést.

A kisvárdai fesz­ti­vál el­vi­tat­ha­tat­lan di­csõ­sé­ge a lé­te­zé­se és a meg­ma­ra­dá­sa; az, hogy fon­tos ta­lál­ko­zó­he­lye lett a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyel­vû szín­há­zak­nak. Azt hi­á­nyol­ja egy szí­nész, hogy a kö­zös­sé­get épí­tõ, a ta­lál­ko­zást mé­lyí­tõ mû­hely­mun­kák, workshopok nem ter­jed­nek, nem ter­jed­het­nek ki a ver­seny­prog­ram­ban fel­lé­põ mû­vé­szek­re, sze­rin­te nyil­ván azért, mert az igény nem elég egy­ér­tel­mû. Fá­rad­tan ér­kez­nek, fá­rad­tan utaz­nak vis­­sza, és egy-két át­dor­bé­zolt éj­sza­ká­nál több­re sen­ki­nek nincs tar­ta­lék­ener­gi­á­ja. Ami per­sze nem fel­tét­le­nül igaz.

El­ját­szot­tunk még­is a gon­do­lat­tal, mi len­ne, ha az éj­fé­li la­ko­ma után nem még egy sört, ha­nem még egy sort, ne­tán színt, fel­vo­nást ren­del­né­nek. Ren­ge­teg szer­zõ, szí­nész és ren­de­zõ van je­len egy­szer­re, és sem­mi kö­zö­set nem tesz­nek le – csak a pult­ra. A ver­seny­prog­ram vé­gé­re már le­het­ne pe­dig da­rab­öt­let, bõ órát kap­na az író, s há­rom­kor pre­mi­er a lu­gas­ban vagy a temp­lom­kert­ben. „Egy tré­fa, egy élõ­kép sem jön ös­­sze, pe­dig iga­zi elõ­adás vagy akár tár­su­lat épül­het­ne fel ha­son­ló­ból” – pa­nasz­ko­dik to­vább. Mon­dom er­re, raj­ta, csak egyet­len kez­de­mé­nye­zõ em­ber szük­sé­ges hoz­zá, de már­is hõ­köl: õ csak ötletel, szer­vez­ni nem tud, s egyéb­ként is, in­dul­nia kell ha­za. Vé­gig nem ma­rad­hat, így is bor­zasz­tó­an el­hú­zó­dik a sze­zon.

S mi a mér­leg? Há­rom nap Kisvárdán, két ját­szott, meg pár – fé­lig – lá­tott elõ­adás, va­la­mint egy iga­zán gör­be es­te, nap­sü­tés­sel zár­va. Ta­lál­kák, vic­cek, öle­lés, csó­kok, mint ta­valy, és jö­võ­re, ugyan­itt. S le­he­let­nyi hi­ány­ér­zet: „va­la­mit nyu­god­tan csi­nál­hat­tunk vol­na. Ma­gunk­nak.”
Koren Zsolt

9. évfolyam 8. szám
2007. június 28.
Tartalom
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
A homeless-Harpagon ödipális kalandja
Moliere: A fösvény – Kassai Thália Színház
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Budapesttől Szebenig
A Tamási Áron Színház 2006/2007-es évadának fontosabb eseményei
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum