Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti főiskola) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás

2007. június 28.
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól

Mi­ért ép­pen a Cabaret-ra esett a vá­lasz­tá­so­tok?
– Na­gyon sze­ret­tem vol­na, ha meg­is­mer­ked­nek a hall­ga­tók a ze­nés szín­pad­dal is, mert er­re egy­re több igény mu­tat­ko­zik a szín­há­zak­ban. És azért vá­lasz­tot­tuk ép­pen ezt a mû­vet, mert ez egy nem túl­zot­tan lát­vá­nyos mu­si­cal, meg le­het ol­da­ni stú­dió-esz­kö­zök­kel, sze­gény­szín­há­zi for­má­ban is.

– Eh­hez van ott­hon egy stú­dió­te­re­tek is…
– Igen, ami sok­kal ki­sebb és emberközelibb, mint a Rá­kó­czi­-te­rem. Ke­ve­sebb né­zõ fér be, és na­gyon kö­zel is ül­nek a ját­szók­hoz. Itt egy meg­nö­velt tér­ben ját­szot­tunk, ami nyil­ván tech­ni­ka­i­lag és já­ték­stí­lu­sá­ban is meg­vál­toz­tat­ta az elõ­adást. Ott­hon, a sa­ját tér­ben ter­mé­sze­te­sen más­kép­pen mû­kö­dik ez a mu­si­cal. Vol­tunk a Cabaret-val Gyergyószentmiklóson is, ahol ugyan­csak jól mû­kö­dött, va­ló­szí­nû­leg a ki­sebb tér mi­att. Kí­ván­csi­an és re­mél­he­tõ­leg fel­ké­szül­teb­ben vár­juk a hol­na­pi újabb elõ­adást.

Ho­gyan dol­goz­ta­tok a da­ra­bon? Fõ­leg a ren­de­zõi kon­cep­ció ér­vé­nye­sült vagy in­kább csa­pat­mun­ka zaj­lott?
– A mun­ka­fo­lya­mat több hó­na­pig tar­tott, mert egy elõváltozatot már be­mu­tat­tunk har­mad­év vé­gén, és az­tán ne­gyed­év kö­ze­pé­re ké­szült el a vég­le­ges ver­zió. A mun­kát alap­ve­tõ­en meg­ha­tá­roz­ta, hogy a tán­cos, a ze­nés és a pró­zai rész­nek is meg­volt a ma­ga irá­nyí­tó­ja, majd eze­ket a kü­lön­ál­ló ré­sze­ket ne­kem kel­lett elõ­adás­sá ös­­sze­ko­vá­csol­nom. Be­le­ke­rül­tek a szí­né­szi öt­le­tek is, de fon­to­sabb­nak tar­tot­tam, hogy a ze­nés szín­pad alap­kö­ve­tel­mé­nye­it meg­ta­nul­ják a hall­ga­tók, vagy leg­alább­is kö­ze­led­je­nek azok­hoz. Sze­ret­tem vol­na, ha meg­ta­pasz­tal­ják, mit is je­lent a ze­nés szín­pad. Ott egé­szen más­kép­pen kell lé­tez­ni, meg­szó­lal­ni. A gya­kor­lat­ra le­for­dít­va: ho­gyan le­het pél­dá­ul pró­zá­ból dal­ba vál­ta­ni, és mi­ért kell egy­ál­ta­lán át­vál­ta­ni.

So­kat ját­szot­tá­tok az elõ­adást? 
– A kisvárdai volt a ki­len­ce­dik vagy a ti­ze­dik elõ­adás. Ott­hon saj­nos ke­ve­set megy, mert na­gyon ne­héz egyez­tet­ni.

Min dol­goz­tak még a vég­zõ­sök eb­ben a tan­év­ben? 
– Salat Le­hel ren­de­zé­sé­ben Szentivánéji álom-be­mu­ta­tót tar­tot­tunk, Za­ka­ri­ás Za­lán pe­dig Arthur Schnitzler Kör­tán­cát ren­dez­te a vég­zõ­sök­nek, és vol­tak egyé­ni est­je­ik is. Lét­re­jött az osz­tá­lyon be­lül egy sa­ját pro­duk­ció is: Albu Ist­ván meg­ren­dez­te a Mu­lat­sá­got, ame­lyet sze­ren­csé­re elég so­kat ját­szot­tak ott­hon is, és ven­dég­sze­re­pel­tek szin­te az ös­­szes er­dé­lyi szín­ház­ban.

– „Rá­ha­rap­nak” ilyen­kor az igaz­ga­tók a vég­zõ­sök­re, né­zik a vizs­gá­i­kat?
– Volt, aki el­jött Ko­lozs­vár­ra, és so­kan lát­ták a hall­ga­tó­kat a gyergyói ven­dég­já­té­kon. Nagy­já­ból az osz­tály fe­lé­nek már van szer­zõ­dé­si aján­la­ta a kö­vet­ke­zõ évad­ra. És ter­mé­sze­te­sen a kisvárdai sze­rep­lés is na­gyon fon­tos, hi­szen itt több or­szág igaz­ga­tói, ren­de­zõi lát­hat­ják a vizs­ga­elõ­adá­sun­kat.

Elõ­ször pró­bál­koz­ta­tok az­zal, hogy több év­fo­lyam ve­gyen részt egy vizs­ga­elõ­adás­ban. Be­vált a kí­sér­let?
– Igen, gya­kor­la­ti­lag há­rom év­fo­lyam sze­re­pel tel­jes egé­szé­ben, az el­sõ év­bõl mind­járt ket­ten. Ret­te­ne­te­sen ne­héz mun­ka volt, hi­szen har­minc em­ber ját­szik egy­szer­re a szín­pa­don. De min­den­kép­pen hasz­ná­ra vá­lik az al­sóbb év­fo­lyam­ok­nak is a gya­kor­lás, mert a bo­lo­gnai rend­szer mi­att nem biz­tos, hogy min­den osz­tály el­jut majd har­mad­év vé­gé­re egy ze­nés elõ­adá­sig. Bi­zo­nyos ének­szá­mo­kat pél­dá­ul ki­húz­hat­tunk vol­na, de fon­to­sabb­nak érez­tem a pe­da­gó­gi­ai szem­pon­tot, hogy a ze­né­vel, a tánc­cal meg­is­mer­ked­je­nek. És nem tö­meg­ként akar­tam õket sze­re­pel­tet­ni, ha­nem igye­kez­tem min­den­ki­re hang­sú­lyos fel­ada­tot bíz­ni.

És vál­lal­tá­tok az élõ­ze­ne koc­ká­za­tát…
– En­nek is meg­van­nak a buk­ta­tói. Ide­á­li­sabb len­ne egy ki­sebb ze­ne­kar, en­nek azon­ban anya­gi aka­dá­lyai van­nak. Ugyan­ak­kor az egész dísz­le­ten lát­szik, hogy ez va­ló­já­ban „sze­gény­szín­há­zi” fõ­is­ko­la, ahol a sem­mi­bõl kell ki­hoz­ni va­la­mit. A szük­ség­bõl kell erényt ko­vá­csol­ni.
Sõregi Me­lin­da

9. évfolyam 8. szám
2007. június 28.
Tartalom
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
A homeless-Harpagon ödipális kalandja
Moliere: A fösvény – Kassai Thália Színház
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Budapesttől Szebenig
A Tamási Áron Színház 2006/2007-es évadának fontosabb eseményei
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum