Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti főiskola) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás

2007. június 28.
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából

1999
Mon­dok egy pél­dát. Ami­kor húz­tuk a szö­ve­get, Anca Bradu meg­kér­dez­te: „El tu­dod ját­sza­ni?” Igen. „Ak­kor húzd ki.” (Gáspárik At­ti­la)
Si­ke­rült egy gólt rúg­nom, az­tán õk rúg­tak még egyet, ami fé­lig ön­gól volt, bár eb­ben sze­gény Trill Zsolt nem volt hi­bás. Meg­pró­bált men­te­ni, de sze­ren­csét­le­nül nyúlt be­le. Vidnyánszky At­ti­la, a be­reg­szá­szi szín­ház ve­ze­tõ­je a ka­pus, aki sze­re­ti hát­véd­ként a sa­ját szí­né­szét, Trill Zsol­tot ma­ga elõtt tud­ni. (Se­bes­tyén Aba)

2000
Pro­fi szín­ház­igaz­ga­tó va­gyok, ami az­zal is jár, hogy ami­kor­ra az em­ber ide el­jut, el is fá­rad és meg is vé­nül. (Parászka Mik­lós)
Az évad ne­ga­tív szen­zá­ci­ó­ja, hogy az uk­rán ha­tó­sá­gok­nak sze­met szúrt a so­kat uta­zó tár­su­lat: de­cem­ber óta hi­he­tet­len in­ten­zi­tás­sal vizs­gál­ják a szín­ház gaz­da­sá­gi mû­kö­dé­sét. A fo­lya­ma­tos ki­hall­ga­tá­sok, el­len­õr­zé­sek le­las­sí­tot­ták a mun­kát, el­ked­vet­le­ní­tet­ték a szí­né­sze­ket, és ál­ta­lá­ban vé­ve a lét­bi­zony­ta­lan­ság ér­ze­tét kel­tet­ték az érin­tet­tek­ben. (A be­reg­szá­szi tár­su­lat éva­dá­ról)
A leg­fon­to­sabb, hogy va­la­mi olyan tör­tén­jen meg a szín­pa­don, ami más­hol nem szo­kott: meg­nyug­tat­nak, hogy ne félj an­­nyi­ra a ha­lál­tól. Ne­kem vol­tak ilyen él­mé­nye­im, mi­kor a szín­ház­ban egész te­rem­nyi em­ber meg tu­dott fe­led­kez­ni az ál­lan­dó ha­lál­fé­lel­mé­rõl, ezért kezd­tem el ma­gam is szín­há­zat csi­nál­ni. (Ba­ra­bás Ol­ga)

2003
Ka­to­na­ság után új­ra pró­bál­koz­tam, ak­kor az egye­tem or­vo­sa el­len­ja­vallt a szí­né­szi pá­lyá­ra, mert for­dí­tott ha­ra­pá­som van, és ez hang­kép­zé­si ne­héz­sé­ge­ket okoz. Így nem let­tem szí­nész. (Sza­bó Ti­bor)

2004
Min­den ala­ku­ló szín­há­zat na­gyon szí­ve­sen se­gí­tek. Csík­sze­re­dá­ba is azért sze­ret­tem men­ni, mert új a szín­ház. A Bár­ka is csak hét éves még, ami­kor oda­men­tem, ak­kor pe­dig még csak öt éves volt, va­gyis még új szín­ház­nak mi­nõ­sül. Sze­rin­tem kö­rül­be­lül két-há­rom­száz év után mond­hat­juk, hogy egy szín­ház ré­gi. Az el­sõ száz évet sze­ret­ném se­gí­te­ni. (Czintos Jó­zsef)
Sze­rin­tem ért­he­tõ ez a tör­té­net, aki meg nem ér­ti, az­zal nem tu­dok mit kez­de­ni. Aki­nek tu­dunk az elõ­adás ál­tal va­la­mit ad­ni, an­nak na­gyon szí­ve­sen adunk, aki­nek meg nem, at­tól el­né­zést ké­rünk. (Me­zei Kin­ga a Via Italia-elõadásról)

2005
Nem tó­dul­nak rá, de aki be­ül, azt meg­érin­ti. Ter­mé­sze­te­sen nem az a fer­ge­te­ges vas­tap­sos, ha­nem el­gon­dol­kod­ta­tó csön­dû elõ­adás, ami­kor azt ér­zem, hogy köz­tünk és a né­zõk kö­zött nem az ér­dek­te­len­ség, ha­nem az egy­más­ra ta­lá­lás csönd­je fe­szül. (Vi­cei Na­tá­lia a Kés a tyúk­ban-elõ­adás­ról)

2006
Egy jó víg­já­té­kot akár száz­szor is el tu­dunk ját­sza­ni úgy, hogy Kas­sán a nép­szám­lá­lás sze­rint húsz­ezer ma­gyar la­kik. (Petrik Szi­lárd)

9. évfolyam 8. szám
2007. június 28.
Tartalom
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
A homeless-Harpagon ödipális kalandja
Moliere: A fösvény – Kassai Thália Színház
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Budapesttől Szebenig
A Tamási Áron Színház 2006/2007-es évadának fontosabb eseményei
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
9. évfolyam (2007)
Impresszum Támogatók Archívum