A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
2007. június 28.
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben

Gyer­mek­zsi­vaj töl­töt­te be öt dél­elõt­tön át a Mû­vé­sze­tek Há­za Ka­ma­ra­ter­mét. A fesz­ti­vál­szer­ve­zõk nem fe­led­kez­tek meg azok­ról, akik – túl az or­szág­ha­tá­ron – vál­lal­ják, hogy új kö­zön­sé­get ne­vel­je­nek a fel­nõt­tek szín­há­za szá­má­ra.
A pro­duk­ci­ók Ko­lozs­vár­ról, Nagy­vá­rad­ról és Szat­már­né­me­ti­bõl ér­kez­tek. Szem­lé­let­ben, já­ték­mi­nõ­ség­ben és stí­lus­ban tük­rö­zik a fenn­tar­tó kö­zeg szel­le­mét-igé­nyét s a mun­ka­vég­zés kö­rül­mé­nye­it. El­té­rõ a ki­ál­lí­tás, a tech­ni­kai szín­vo­nal, az al­ko­tói im­port­erõ be­vo­ná­sá­nak le­he­tõ­sé­ge.
Mi, fér­fi­ak Az em­ber tra­gé­di­á­ja al­ma­his­tó­ri­á­já­tól fog­va tud­juk, csak ve­he­men­sen ta­gad­juk, hogy az em­bert a nõ tet­te em­ber­ré. Az „im­por­tált” Bartal Kiss Ri­ta ren­de­zé­se nyo­mán (Kip­ling: A ma­gá­nyo­san sé­tá­ló macs­ka), a sze­re­pün­ket il­le­tõ­en a ma­ra­dék re­mé­nyünk is el­il­lan. A Szat­már­né­me­ti Észa­ki Szín­ház Brighella Báb­ta­go­za­ta pro­duk­ci­ó­já­nak elõ­já­té­ka a fo­gan­ta­tás­ról, ge­rin­ce az ál­la­tok ház­hoz sze­lí­dí­té­sé­rõl szól. A fe­mi­niz­mus elõ­is­ko­lá­ja. „Ko­va­kö­vem ho­va te­vém?” – ez­zel a mon­dat­tal ha­sít­ja át a te­ret oly­kor a te­rem­tés ta­go­lat­lan be­szé­dû ko­ro­ná­ja, amiközben az as­­szony gon­do­san szer­ve­zi a ház­tar­tás-gaz­dál­ko­dás ál­lat­sze­mély­ze­tét. Ért a nyel­vü­kön. A bar­lang ol­tal­ma és ele­mó­zsia fe­jé­ben ke­rít iga­vo­nót, ház­õr­zõt, fe­jõs­jó­szá­got. Min­den ba­rom hû­ség­es­küt tesz, ki­vé­ve a lát­szat­ra mi­hasz­na macs­kát, aki sem szol­ga, sem ba­rát nem akar len­ni, sõt fenn­tart­ja ma­gá­nak a hold­töl­ték­kor va­ló kó­bor­lás jo­gát. Cse­ré­be do­rom­bo­lás­sal csi­tít­ja az õs­csa­lád böm­bö­lõ po­ron­tyát, s szor­ga­lom­mal fog­dos­sa az as­­szonyt frász­ba ho­zó ege­re­ket. Bartal Kiss nem al­kal­maz pa­ra­vánt. Épít szí­né­szei tes­ti adott­sá­ga­i­ra, moz­gás­kul­tú­rá­já­ra, já­ték­in­tel­li­gen­ci­á­já­ra és rit­mus­ér­zé­ké­re. Ro­vás­min­tá­za­tú (né­mi­kép­pen a szé­kely ka­pu­ra em­lé­kez­te­tõ) osz­lo­pok je­lö­lik ki a já­ték­te­ret, négy föld­be ál­lí­tott sá­mán­dob idé­zi a rég­múl­tat, a bá­bok na­gyobb ré­sze zsák­ból, kéz ál­tal for­má­ló­dik egy-egy ál­lat szim­bó­lu­má­vá. A ló­cit­rom: cit­rom. Meg­an­­nyi ren­de­zõi le­le­mény te­szi de­rûs­sé-iro­ni­kus­sá a nõ és az õ macs­ká­ja apo­te­ó­zi­sát. A fér­fi sem ma­rad vé­gül vesz­tes: meg­le­li a ko­va­kö­vet, éle­sít­he­ti ve­le a fegy­ve­rét.
A nagy­vá­ra­di­ak Liliput Tár­su­la­ta (Ki­ni­zsi Pál, a temesi orosz­lán) a hõs­le­gen­dá­ra épít, ám a le­gen­dá­val olyan tit­kok ki­fe­je­zé­sé­re tö­rek­szik, me­lyek­ben az em­be­ri lé­lek­nek részt kel­lett ven­nie: kül­sõ té­nyek ké­pe­i­ben tu­dó­sít a bel­sõ tit­kok­ról úgy, hogy sze­ret­né fel­idéz­ni ben­nünk a vib­rá­ló ti­tok­ér­ze­tet. Mi­ben rej­lik a hõs­ség? Pálfi And­rea báb­ja­it és dísz­le­te­it el­fo­gad­ják a gye­re­kek, Dió Zol­tán for­ma­tisz­te­lõ ren­de­zé­se együtt­ér­zést vált ki.
A hõs­ség a más­ság-komp­le­xum egyik tra­di­ci­o­ná­lis ele­me, ke­ve­sebb­szer ta­lál­ko­zunk ve­le a fesz­ti­vá­li báb­szín­pad­okon, mint az el­kü­lö­nült­ség ext­rém ese­te­i­vel. A Ko­lozs­vá­ri Puck Báb­szín­ház da­rab­ja (Sz. Kiss Ka­ta­lin: A sze­líd sár­kány­fiú me­sé­je) lát­tán egyet-ket­tõt bi­zo­nyá­ra for­dul a sír­já­ban Pro­mé­the­usz. A võ­le­gény­sor­ba cse­pe­re­dett sár­kány­gyer­mek­rõl a szü­le­tés­na­pi tor­ta­gyer­tya si­ker­te­len láng­ra he­ví­té­se­kor az a ször­nyû­ség de­rül ki, hogy víz­oká­dó sár­kány. Sze­ren­csé­jé­re, a vé­lel­me­zett rab­ság­ban síny­lõ­dõ, ki­sza­ba­dí­tan­dó meny­as­­szo­nya szin­tén szo­kat­lan tu­laj­don­ság­gal ren­del­ke­zik: min­den lép­te nyo­mán vi­rág bú­jik elõ a föld­bõl, ám el­szá­rad men­ten. Ásó-ka­pa, s nagy­ha­rang­ként ott van a ször­nyek ál­tal ször­nyek­nek bé­lyeg­zett jó­sá­gos apó­ka-anyó­ka, akik uno­ká­juk­ként ne­vel­ték a szü­le­ik ál­tal le­se­lej­te­zett sár­kány­le­ányt. Nem is tér vis­­sza a fal­ká­ba az if­jú pár.
A ko­lozs­vá­ri­ak mind­két elõ­adá­sa – a má­sik Ve­ress Zol­tán: Tó­bi­ás és Ke­le­men, az Excalibur Báb­te­át­rum és a Kelj­fel­jan­csi Kom­pá­nia kö­zös pro­duk­ci­ó­ja De­me­ter Fe­renc és K. Ko­vács Ist­ván ren­de­zé­sé­ben) – poszt­mo­dern in­dí­té­kú fa­bu­la. Te­het­ség­gel, nagy abszt­rak­ci­ós haj­lam­mal ki­vi­te­le­zett mun­kák, ame­lyek je­len­té­keny ní­vót kép­vi­sel­nek, ugyan­ak­kor ma­gu­kon vi­se­lik a ma­gyar báb­ját­szás ál­ta­lá­nos szimp­tó­má­it: a dra­ma­tur­gi­ai alul­táp­lált­sá­got, a ha­tás­lé­lek­ta­ni fel­ké­szü­let­len­sé­get, a köz­vet­len ne­ve­lés­re va­ló kész­te­tést. Ez­zel együtt öröm­tel­jes él­ményt nyúj­tott a báb­szín­há­zi so­ro­zat.
Ba­logh Ti­bor
9. évfolyam 8. szám
2007. június 28.
Tartalom
Még egy sört vagy még egy sort?
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
A homeless-Harpagon ödipális kalandja
Moliere: A fösvény – Kassai Thália Színház
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Budapesttől Szebenig
A Tamási Áron Színház 2006/2007-es évadának fontosabb eseményei
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
7. szám (június 27.)
6. szám (június 26.)
5. szám (június 25.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum