A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA
Napi műsor
15:30 Cabaret (Kolozsvári színművészeti) Rákóczi-stúdióterem - Szakmai
19:00 A nyugati világ bajnoka (Sepsiszentgyörgyi színház) Művészetek Háza - Versenyelőadás
2007. június 28.
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház

Ben Jonson 1605-ben írt Volponéja iga­zi an­gol re­ne­szánsz drá­ma, dús, ka­lan­dos, né­mi­képp za­va­ros cse­lek­mén­­nyel, me­rész öt­le­tek­kel, az öt­le­tek­hez iga­zo­dó­an meg­le­põ jel­lem­for­du­la­tok­kal. Mond­hat­nánk, kö­vet­ke­zet­len­sé­gek­kel. Il­­lyés Gyu­la 1954-ben ki­húz­ta be­lõ­le az egyik szá­lat, és kor­rekt, sza­bá­lyos szel­le­mes olasz vagy fran­cia víg­já­té­kot írt be­lõ­le, iga­zi té­tel­drá­mát, amely vi­lá­go­san be­szél a pénz ha­tal­má­ról, pon­to­san meg­vi­lá­gít­ja, szin­te il­luszt­rál­ja a pénz­köz­pon­tú vi­lág el­ide­ge­ní­tõ ere­jét, ha­tá­sát. Ná­la Volpone a pénz vir­tu­ó­za, s egyút­tal az ön­cé­lú pénz­szer­zés baj­no­ka is. Má­sok pénz­éh­sé­gé­bõl él, de a pénz jel­lem­tor­zí­tó ha­tal­má­nak le­lep­le­zé­sét ön­ma­gá­ért is él­ve­zi. Ál­do­za­tai ha­tal­mas drá­má­kat él­nek át. Corvino, a fél­té­keny férj a fe­le­sé­gét kí­nál­ja föl az örök­ség ér­de­ké­ben, Corbaccio pe­dig egye­ne­sen a tel­jes va­gyo­nát. A min­den­ko­ri uzso­rás óri­á­si bel­sõ konf­lik­tu­sa az övé. A pénz­éh­ség két vál­to­za­ta küzd ben­ne. A pénz irán­ti szen­ve­dély egy­fe­lõl ar­ra in­dí­ta­ná, hogy egyet­len ga­rast se ad­jon ki a ke­zé­bõl, a még na­gyobb pénz re­mé­nye vi­szont ar­ra kény­sze­rí­ti, hogy tel­jes va­gyo­nát koc­káz­tas­sa. Ezek a drá­mák vé­gül mind Volpone tra­gé­di­á­já­ban ös­­szeg­zõd­nek, ép­pen olyan csap­dá­ba esik be­le, mint ami­lyent Corbacciónak ál­lí­tott.
A Gyergyószentmiklósi Fi­gu­ra Stú­dió mû­vé­szei Ró­ka­já­ték cím­mel az ere­de­ti da­rab­ból ké­szí­tet­tek tö­mö­rít­vényt, me­lyet sors­ko­mé­di­á­nak mon­da­nak. A pénz, az örök­lés kö­rü­li hu­za­vo­na eb­ben is fon­tos sze­re­pet ját­szik, de en­nél sok­kal fon­to­sabb a já­ték­mód, a stí­lus, és nem utol­só­sor­ban az is, amit a tör­té­net­bõl meg­hagy­nak, il­let­ve ös­­sze­hor­da­nak. Gro­teszk je­le­net­sor ke­let­ke­zik, amely­nek nem­igen lát­ni a mé­lyé­re. Egy­fe­lõl em­be­rek ta­lál­koz­nak szük­ség­kép­pen, hi­szen va­dász­nak az örök­ség­re, más­fe­lõl em­be­rek ta­lál­koz­nak tel­je­sen vé­let­le­nül. Em­be­rek be­szél­nek cél­tu­da­to­san, más­részt em­be­rek be­szél­nek csak úgy, csak azért, mert ép­pen ös­­sze­hoz­ta õket a sors.
Az át­irat­ból nagy­já­ból há­rom szán­dé­kot le­het ki­hü­ve­lyez­ni, bár az is bi­zony­ta­lan, hogy volt-e bár­mi­lyen szán­dék. Fö­löt­tébb kor­sze­rû mó­don vo­nul be a tör­té­net­be a nõi eman­ci­pá­ció. Mind­járt az ele­jén nõ az ügy­véd, ko­runk jól is­mert, ener­gi­kus üz­let­as­­szo­nyá­nak faj­tá­já­ból, ké­sõbb nõ a bí­ró, az el­nyûtt há­zi­as­­szony tí­pus­ból. A má­sik Volpone já­ték­szen­ve­dély­ének fel­erõ­sí­té­se. Õ nem­csak a pénz­zel bá­nás nagy­mes­te­re, ha­nem va­la­mi­fé­le ál­ta­lá­nos já­ték­szen­ve­dély rab­ja. Ak­ro­ba­ta és bû­vész, ha kell. Egy za­va­ros vi­lág ki­is­mer­he­tet­len ké­pe ka­va­rog a szí­nen. Õrült já­ték, amely­ben nin­csen rend­szer. A zûr­za­var zûr­za­var ál­ta­li áb­rá­zo­lá­sa. Minden­nek azon­ban né­mi­képp el­lent­mond, és ös­­sze­ku­szál­ja a da­rab szél­sõ­sé­ge­sen gro­teszk vi­lág­kép­ét, hogy az át­írók ta­lál­nak két igaz em­bert – ez­út­tal Corvino fe­le­sé­ge és Corbaccio fia egy­aránt tisz­ták, rom­lat­la­nok, a fi­a­tal­em­ber még könyv­ol­va­só di­ák­nak is mu­tat­ko­zik –, hogy az õ meg­aláz­ta­tá­suk ré­vén még­is csak tisz­ta drá­mai szi­tu­á­ci­ó­ban lát­has­suk e vi­lág er­kölcs­te­len­sé­gé­nek fe­ne­ket­len vol­tát.
A szín­lap nem tün­te­ti fel, ki a szö­veg for­dí­tó­ja, azt tud­juk, hogy a ren­de­zõ Bé­res Lász­ló, a dra­ma­turg Ung­vá­ri Zrí­nyi Il­di­kó. A já­té­kot lé­nye­ge­sen meg­szab­ja a dísz­let – a ren­de­zõ és Csiki Csa­ba mun­ká­ja –, egy négy­szög­le­tes sá­tor négy­fé­le szí­nû füg­gön­­nyel, meg egy lét­rás emel­vény, az is el­füg­gö­nyöz­ve. Sti­li­zált, ka­ri­kí­ro­zott, cir­ku­szi bo­hóc­ko­dás­tól sem vis­­sza­ri­a­dó mó­ká­zás fo­lyik száz per­cen át sza­ka­dat­lan. A szí­né­szi ener­gia, a kis­sé for­szí­ro­zott, de vi­tat­ha­tat­lan erõ­fe­szí­tés, va­la­mint Zé­nó Apostolache csú­fon­dá­ro­san fáj­dal­mas, mé­la­bú­san já­té­kos ze­né­je két­ség­te­len ér­té­ke az elõ­adás­nak. Salat Le­hel, Ba­ra­bás Ár­pád, Ve­ress Lász­ló, Tóth Ár­pád, Blénessy Eni­kõ fi­gu­ra­te­rem­tõ kész­sé­ge, mû­vé­szi oda­adá­sa ér­zé­kel­he­tõ, de ki­bon­ta­ko­zá­sá­nak a szö­veg és a vá­lasz­tott stí­lus út­ját áll­ja.
Zappe Lász­ló
9. évfolyam 8. szám
2007. június 28.
Tartalom
Még egy sört vagy még egy sort?
A hideg hegyen túl
Barabás Árpád szerint valóságosabb, amit mozgással mond el
Őrült játék, amelyben nincs rendszer
Rókajáték – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
A homeless-Harpagon ödipális kalandja
Moliere: A fösvény – Kassai Thália Színház
Zenés színpadi gyakorlat
Szilágyi-Palkó Csaba a kolozsvári egyetem színész karának vizsgaelőadásairól
A csecsemőszelídítő vadmacska
Bábszínházi előadások a Kamarateremben
Budapesttől Szebenig
A Tamási Áron Színház 2006/2007-es évadának fontosabb eseményei
Még egyszer, hátulra
A Kisvárdai Lapok archívumából
További számok
10. évfolyam (2008)
10. szám (június 28.)
9. szám (június 27.)
8. szám (június 26.)
7. szám (június 25.)
6. szám (június 24.)
5. szám (június 23.)
4. szám (június 22.)
3. szám (június 21.)
2. szám (június 20.)
1. szám (június 19.)
9. évfolyam (2007)
10. szám (június 30.)
9. szám (június 29.)
7. szám (június 27.)
6. szám (június 26.)
5. szám (június 25.)
4. szám (június 24.)
3. szám (június 23.)
2. szám (június 22.)
1. szám (június 21.)
Impresszum Támogatók Archívum